Hidrológiai Közlöny 1983 (63. évfolyam)
10. szám - Dr. Ralovich Béla–Dr. Herendi Ágnes–Dr. Szita József: Adatok a faecalis eredetű streptococcusok vízből való kimutatásának problémájához
446 Hidrológiai Közlöny 1983. 10. si. Adatok a faecalis eredetű streptococcusok vízből való kimutatásának problémájához D Ii. KALOVin H Ti t L A a biológiai tudományok kandidátusa*, D ft. 11 E 11 ÜK 111 í OSE S" és D R. Sí II A JÓZSE F** A faecalis streptococcusok indikátor szerepe általánosan elfogadott. Vízből való kimutatásukra különböző eljárásokat ajánlottak. Magyarországon az OKI által összeállított Módszertani Útmutató (1977) a Slanetz—Bartley-íé\e módszert írja elő a felszíni vizek vizsgálata esetén, a Magyar Szabvány (MSz 22901—71) a Litsky- Möllmann— Fifield-féle dúsító, valamint az agar (Szitaféle táptalaj) használatát az ivóvíz minősítésnél, továbbá a Slanetz Bartley-féle agar és az E t7 agar alkalmazását a fürdővizek vizsgálatánál (MSz 13690/1—78). A KGST Szakbizottság által elfogadott „Egységes Vízvizsgálati Módszerek (1977) c. kiadványban többféle lehetőséget közöltek. Index meghatározásához a Slanetz—Bartley-féle eljárást, titer meghatározás esetén pedig glukóz húslevesben való tenyésztés után nátrium-azidos, vagy polymyxin tartalmú bouillonba oltást és abból Kalina-féle táptalajra szélesztést írtak elő. Reichardt (1978) a könyvében ugyancsak említette a Slanetz— Bartley-féle indexet és a faecal streptococcusok kimutatására a Hajna-féle (1951) azid tartalmú folyékony táptalajt ajánlotta. Az amerikai ,,Standard Methods" (1970) az azid-dextróz és etilibolya-azid bouillont, vagy a KF Streptococcus agart írta elő. Vizsgálataink során, mások megfigyeléséhez hasonlóan, azt tapasztaltuk, hogy a Slanetz— Bartley-féle módszer használata esetén a membránfilteren látható Streptocoecusra gyanús telepek 10—20%-a a gondos utánvizsgálat során nem bizonyult Streptococcusnak. Vagyis ezzel a módszerrel kapott eredmény a ténylegestől, eltérő poziti vitást mutat. Az említett pontatlanság elkerülése céljából 1979 januárjától a felszíni vizekből származó mintákat is Litsky— Möllmann—-Fifield- féle dúsító táptalajban oldottuk, majd E 6 7 agar táptalajra szélesztettünk. Ezzel a módszerrel 95 vízmintát vizsgáltunk meg. 1980ban vetődött fel a gondolat, hogy véres agaitáptalajra is célszerű lenne kioltani azt megállapítandó, hogy az F n. agar táptalaj nem túl szelektív-e a Litsky—Malmann—Fifield-féle dúsító után. Jelen dolgozatunkban e munkánkkal kapcsolatos eredményekről adunk számot. Anyagok és módszerek A Slanetz—Bartley-féle táptalajt, a Litsky— Möllmann—Fifield-féle dúsítót és az E 6 1 agart a szabványban leírtak szerint készítettük el (MSz 22901—71; OKI Módszertani Útmutató 1977). A törzsek lizozim aktivitását saját módszerünk szerint vizsgáltuk (Ralovich és mtsai, 1981). A táptalajokat Bacto és Difco alapanyagokból és analítikailag legtisztább REANAL vegyszerekből állítottuk össze. A vizsgálatainknál Sartorius membránfiltert — SM 13906 (0,45 /im) - használtunk. Az egyes felszíni vízminták Streptococcus tartalmát a többcsöves módszer (MPN) segítségével határoztuk meg kioltás és kivizsgálás után. A kitenyésztett Streptococcus izolátumok pontos identifikálása a „Járványügyi és Klinikai Bakteriológia" Módszertani Útmutató (1980) előírásai szerinttörtént. A törzsek szertípusát Phadebact Strep-D-Testtel határoztuk meg. A koaagglutináoiót a korábban leírt módszer szerint hajtottuk végre (RAcz és mtsai, 1978). A vízmintákat a feldolgozásig hűtve tároltuk. Eredmények Kezdetben ugyanazon vízmintából csak 5 dúsító táptalajba oltottunk, majd 48 órás inkubálás után szélesztettünk párhuzamosan E & 1 agar (3) táptalajra és véres agarra. Az így megvizsgált 20 vízminta eredményei láthatók az 1. táblázatban. Megállapítható, hogy míg az E n l agar táptalajon 13 vízmintából sikerült Streptococcust kimutatni és a beoltott dúsító táptalajok 32%-a bizonyult pozitívnak, addig a véres agar táptalaj használata esetén 15 vízből tudtunk Streptococcust izolálni és a beoltott dúsítók 51%-ából izoláltuk ezt a baktériumot. További munkánk során pontosabb csíraszám meghatározására törekedtünk. Ezért ezen vizsgálatok alkalmával a feldolgozott 169 vízminta mindegyikéből 1 ml-t, 0,1 ml-t és 0,01 ml-t oltottunk 5—5 Litsky— Möllmann—Fifield-íéle dúsítóba, ami azt jelenti, hogv összesen 3-szor 845 azaz 2535 táptalajba került víz. A kioltások eredménye alapján (2. táblázat) megállapítható, hogy míg az E 6 1 agar táptalajon megvizsgált vízminták 70,4%-a azaz 119 bizonyult pozitívnak, addig a véres agar táptalajon végezve a tenyésztést ugyanazon vízminták 79,2%-á1. táblázat Litsky— Mall mann—Fifield-féle láptalajban végzett dúsítás utáni tenyésztési eredmények Tabelle 7. Brütungsergebnisse nach Anreicherung im Litsky—Mallmann—-Fifield—Nährboden >03 s '53 -as '1 ssi I Jits í -j N S •3.2 á Q. Q -C -cS M +2 c S3 'S o c OCnC 0,3 s s fL ^N cfl p^ tfl > J* rí -5 3 "8 -a >> Ofl s ' r> JZ v * POTE Közegészségtani ós Járványtani Intézete, Pécs. ** OKI Bakteriológiai Osztálya, Budapest. 20 100 E t 7 agaiVéres aarar 13 15 0,65 0,75 32 51 0,32 0,51
