Hidrológiai Közlöny 1983 (63. évfolyam)
10. szám - Dr. Karácsonyi Sándor: Az alföldi rétegvizek metángázosságának vízföldtani prognózisa. II. rész
442 Hidrológiai Közlöny 19R3. 10. sz. Dr. Karácsonyi S.: Az alföldi rétegvizek -10 Karcag Algyő Zolakaros Kiskunhalas Egyéb f. ábra. A földgázok szénhidrogénjeinél* szénizotóp-arány változása Puc. 4. khMenéuue nponopifuu yzoAhnux luonwnoo yvAetíodopoboa epynmoebix ea3oe Abb. 1. Änderung der Kohle-Jsotop-Proportionen der Kőiden Wasserstoffe von Erdgas időbeni körfolyamatát valószínűsíti. Ez egyaránt érvényes az átalakulás kezdeti (bakteriális) jellegi! ós a befejező (metagenezist elérő) fázisra. A rétegvizek gázait a metagenezist elért és harmadlagos migrációig jutott szénhidrogének vesztesége növeli, ill. a bakteriális gázképződés vesztesége csökkenti. A szénhidrogén telepek diszperz gáza is eljuthat az atmoszféráig azonban ennek hányada csak a peremi területeken jelentős, amely lehet egyszeri — a másodlagos migráció során megfelelő felhalmozódás hiányában — vagy szakaszos a földtörténeti eseményekkel összefüggően a korábbi felhalmozódások megszűnése, a gáz harmadlagos migrációja útján. A termikus gázok migrációja időben lassú folyamat, amely a gázok felszabadulásának eseti, vagy szakaszos jellegét kiegyenlíti, hosszú időn át folyamatossá teszi. A bakteriális gázképződésnél viszont feltehetően jelentősebb a légtér irányában történő veszteség aránya. A szénhidrogének a permanens átalakulás ellenére az egyszer mélybe jutott szervesanyagok bomlásának termékei, így ennek mennyisége csak jelentős földtörténeti események kapcsán változhat. A víz vezetőrétegbe jutott gázok elszállítását és felhalmozódását a víz transzport tevékenysége tovább variálja. E bonyolult folyamat alapján a rétegvizek gázosságára anyagmérleg jellegű összegezés még a vízkörforgalom zavaró hatásának figyelmen kívül hagyása mellett sem állítható fel és pillanatnyilag meg kell elégedni a kapcsolódó jelenségek összefoglalásával. — A rétegvizekben levő gázmennyiség Az Alföld 500 m-ig terjedő mélységközének pleisztocén üledékeiben tározott rétegvíz készlete kereken V l= 900 km 3 ugyanezen szakasz pliocén rétegvizei: F., = 300 km 3 együttesen V= 1200 km 3 Az együttesen V = 1200 km 3 vízmennyiség a rétegvizek kereken 10 dm 3/m 3 átlag gázossága esetén V,,= 12 km 3, azaz 12 milliárd m 3 a diszperz metángáz mennyisége, azaz ismert hasznosítható készleteinek kisebb hányadával azonos [9, 15, 25], A rétegvizek gázossága alapján készült területi, valamint a kutak gázvizsgálatának megoszlásából számolt tényleges gáztartalma között feltűnő eltérés van, a kutak adataiból számított átlagérték az esetek nagyobb részében a területi átlagot meghaladja, azaz a rétegvizekkel kitermelt átlagos gáztart idom a 10 dm 3/m 3 területi értéknél magasabb és kereken 1,2 dm 3/m 3-nek adódott. Mivel a területi értékelés is a kútadatokra épül, indokolt e látszólagos anomáliával külön is foglalkozni és az eltérés alapját vizsgálni. Az összehasonlító adatok vizsgálatánál az a feltűnő, hogy különösen a nagyobb gáztartalmú rétegvizeknél tapasztalható a nagyobb különbség. Az eltérések indokaként a következők hozhatók fel: — a vizsgálat alapját képező kutak területi és természetes mélységi eloszlása nem egyenletes. így a fogyasztási súlypontokban és azok környékén sűrűbb, a köztes területeken ritkább — esetleg hiányzik — a kúthálózat. a kutak nagyobb teljesítőképesség elérésére a kedvezőbb kifejlődésű és vízadóképessége rétegekre települtek. Ebből következik, hogy a gázosság területi arányossága mellett is az egyes területeken kedvezőbb vízadóképességű részterületek a magasabb gáztartalmú rétegvizekre koncentrálódnak. A vizsgált mélységen belül 70—230 m között találjuk a kutak nagyobb hányadát. — a nagyobb igénybevételű helyeken és azok térségében a rétegenergia folyamatos igénybevétele és esetleges csökkenése alapján helyi és területi depresszió alakul ki. így nem zárható ki, hogy az energiaszint jelentősebb módosulása a gázosság alakulásával nincs kapcsolatban, azaz a nyo máscsökkentés közvetve a vizek gázosságának koncentrálódását is eredményezheti. — a jobban igénybevett vízadórétegekben a vízmozgás is intenzívebb, ezért — az oldalirányú áramlás növekedése közvetve a környező területek gázainak intenzívebb átvezetését eredményezi a gáz nagyobb mobilitása következtében, és — egyes esetekben — másodlagos konszolidáció következtében — fokozódik a kitermelés környeze-
