Hidrológiai Közlöny 1983 (63. évfolyam)

9. szám - Dr. Schneider Jolán: Cianid-formák meghatározásának kritikai értékelése

422 Hidrológiai Közlöny 1983. 10. sz. Cianid-formák meghatározásának kritikai értékelése DB. SCHNEIDBB JOLÁN* Bevezetés A különböző ipari ágazatok fejlődésével (pl. fémfeldolgozó üzemek, gyógyszergyárak stb.) egyidejűleg jelentősen megnőtt az ipari szennyvizekben és ennek következtében a felszíni vizekben is a cianidtartalmú vegyületek mennyisége. Az üzemek lúgos hipoklorittal kezelik ugyan szennyvizeiket, azonban a hatástalanítás nem mindig teljes, a vasés kobalt-cianidok pedig nem bonthatók el ezzel az eljárással. A cianidvegyületek toxikus hatásukat a légzőferment leblokkolása révén fejtik ki [1, 2]. Míg az egyszerű cianidok — A(CN)

;

c — ilyen jellegű hatása régóta ismert, addig a vízbe jutó vagy ott képződő komplex-cianidoknak — A,,M(ON)J — a vízi élőlényekre gyakorolt hatását csupán az utóbbi évtizedekben kezdték vizsgálni [3, 4]. Az alkálifémek cianidjai után a cink-, kadmium-, ólom cianidok mérgező hatása még igen nagy, kisebb a réz-, ezüstarany-, nikkel- vegyületeké, s alig toxikusak a vas-, kobalt- cianid-komplexek; amint az a disszociális állandóikból is következik. Azonban a fény, a levegőztetés vagy a pH eltolódása, amely hatásoknak mind a felszíni vizek, mind a szennyvizek ki vannak téve, azoknak a komplex-cianidoknak részleges vagy teljes elbomlását is eredményezi, amelyek disszociációs állandójuk alapján a kevésbé mérgező vegyületek közé tartoznak [3—6]. A vascianidkomplexekből pl. napfény hatására ciánhidrogén szabadul fel. A bomlás nagymértékben függ a víz áramlási sebességétől, a vízrétegek keveredésének mértékétől, a fény intenzitásától stb. [7-12], A cianid-vegyiiletek analitikai szempontból történő csoportosítása Korábban szabad-, kötött- és összes cianid tartalmat különböztettek meg, ahol a szabad cianid a semleges közegben felszabadult ciánhidrogén, a kötött cianid a komplex vegyületekből savas körülmények között nyerhető cianid, az összes cianid pedig az előbbiekből, valamint az egyéb, nehezen elbontható komplexekből származó cianid mennyiségét jelentette. Tekintettel azonban az egyes komplex-cianidok bizonyos körülmények között lejátszódó bomlására, az újabb törekvés arra irányult, hogy analitikailag jobban ,,megfogható"-vá tegyék az eltérően toxikus cianid-vegyületeket. Az élő szervezetre gyakorolt hatásuk miatt célszerűnek látszott a pH = 4 értéket tekinteni határértéknek (ami kb. a gyomor savasságának felel meg), és ennek értelmében definiálni — analitikai szempontból — e vegyületeket. Így megkülönböztetnek ún. „könnyen felszabaduló" és „összes cianid" tartalmat. *Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Központ, Budapest. A könnyen felszabaduló cianidok közé sorolják mindazokat a cianid-csoportot tartalmazó vegyületeket, amelyek pH = 4-es közegben szobahőmérsékleten ciánhidrogénné alakíthatók, pl. az egyszerű cianidok és a gyenge kötésű komplex-cianidok (cink- és kadmium-komplexek). Az összes cianid fogalmába tartoznak az egyszerű és komplex cianidok (a gyenge és erős kötésű komplexek egyaránt). A cianid meghatározást zavaró anyagok Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) által megengedett összes cianid-koncentráció ivóvizekben és ivóvíz előállítására szolgáló nyersvizekben 0,05 mg/l, mely határértéket még tovább akarják csökkenteni. A kis határértékek miatt olyan mérési eljárásokat kellett kidolgozni, amelyekkel 0,01 mg/1 cianid még mérhető. A meghatározások alkalmazhatóságának a szennyező anyagok minősége és mennyisége is határt szab. Az összes cianid meghatározást, az alábbi anyagok a megadott koncentráció értékig még nem zavarják (1. táblázat), [13]. Bizonyos szennyező anyagok zavaró hatása a minta hígításával kiküszöbölhető — amennyiben a cianid koncentráció elég nagy—ellenkező esetben más módon eliminálhatók. A tioszulfát-, szulfid-, poliszulfidokból származó finom eloszlású elemi kén a cianidot részlegesen tiocianáttá alakítja, azonban ez az átalakulás kis cianid és nagy szulfidkoncentrációnál is csak 50 %-ban játszódik le, ezért nincs szükség a táblázatban megadott határkoncentrációk alatt a kéntartalmú vegyületek eltávolítására [13]. Az előkészítő műveletek során a cianidok illékonyságából adódó veszteség elkerülésére célszerű erősen lúgosítani a vízmintát, ami egyúttal az utóreakciók lejátszódását is mérsékeli. A javasolt érték pH-^12 [14]. Az oxidálószerek kiküszöbölésére sok esetben aszkorbinsavat használtak. Kiderült azonban, hogy aszkorbinsav hatására a mintában esetleg előforduló nitritből és nitrátból cianid képződik, megnövelve ily módon a vízminta eredeti cianid tartalmát. Ezért a gyors Szulfid Poliszulfid Szulfid és poliszulfid Szulfit Tioszulfát Tiooianát Karbonát Cianát Nitrát Nitrit Klór, elemi Hidrogén peroxid Perborát 1000 mg/l 500 mg/l 1000 mg/l 500 mg/l 1000 mg/l 1000 mg/l 1000 mg/l 1000 mg/l 500 mg/l 500 mg/l 250 mg/l 100 mg/l 10 mg/l Ammónium Vas/Fe

2 + és Fe

3 + ) Ezüst Higany Kromát Formaldehid Propionsav Fenol Antracén Naftalin Anizsaldehid Heliatropin Pirol Piridin 1. táblázat 2000 mg/l 5000 mg/l 50 mg/l 50 mg/l 300 mg/l 1000 mg/l 1000 mg/l 1000 mg/l 100 mg A 100 mg/l 10 mg/l 10 mg/l 100 mg/l 10 mg/l