Hidrológiai Közlöny 1983 (63. évfolyam)

9. szám - Dr. Dávid László: A lefolyást befolyásoló hatások átfogó értékelése lefolyásszabályozási tényezővel (II. rész)

Dr. Dávid L.: A lefolyást befolyásoló hatások Hidrológiai Közlöny 1983. 9. sz. 419 3. táblázat A vízkicserélödési idő változása a Keszthelyi öbölben TaöA. 3. M3MeneHue epeMenu eo3o6HoeMHSi 3anacoe eodbi e KecmxeüctcoM 3anuee Bajiamona Tabelle 3. V eränderlichkeit^der Zeitdauer des Wasserwechsels in der Bucht von Keszthely Időszak Keszthelyi öböl víztérfogata ' • ! Il Evt lefolyás sokeves atlaga m AV(t) = =Si m

1 Vízkicserélödési idő Időszak Keszthelyi öböl víztérfogata tény AKL számított m AV(t) = =Si m

1 teljes növekmény Időszak millió m

3 /

o < nap 1920-1950 90 300 m 0 Wm 110 1971-1980 90 226 m, 4,5 ~ 7,0 WM, 1U5 35 1980 90 29,0 271,0 7,0 121 11 'S -I 1 cg 1 60 mi óm

3 tározó térfogat 90 13,0 213,0 11,0 <t,0 15U 6-9 'S -I 1 cg 1 60 mi óm

3 tározó térfogat 90 13,0 258,0 11,0 <t,0 127 6-9 'S -I 1 cg 1 100 mip m

3 tározó térfogat 90 É 20,6 205 13,6 6,6 160 10-15 'S -I 1 cg 1 100 mip m

3 tározó térfogat 90 É 20,6 250,k 13,6 6,6 131 10-15 A táblázat fontosabb megállapításai a következők. A vízkicserélödési idő a lefolyáászabályozás hatására az 1920—1950 közötti időszakhoz képest 1971—1980 közötti időszakra ténylegesen 35 nappal, (32%-kal) nőtt a Keszthelyi-öbölben. Ez azt jelenti, hogy az eutrofizáció oka a tápanyagterhelés növekedése mellett hidrológiai jellegű is, hiszen a vízkicserélődés lelassult. Ezt a folyamatot vizsgáltuk tovább a Kis-Balaton tározó esetén, két kiépítési nagyságot feltételezve. Látható, hogy a tározó önmagában jelentős mértékben növeli a befolyásszabályozási tényező értékét a jelenlegihez képest (57 illetve 94%-kal a kiépítéstől függően). Ä tározó 13 illetve 20,6 millió m

3/év értékkel csökkenti az éves lefolyás sokéves átlagát, így a tározó — attól függően, hogy az 1971—1980as évek tényadatához, vagy az 1980. évi számított KL értékhez viszonyítunk — 6—9, illetve 10—-15 nappal tovább növeli a vízkicserélödési időt a Keszthelyi öbölben. Ez azt jelenti, hogy a tározóban nem kiülepedett és így a Keszthelyi öbölbe továbbjutó tápanyagterhelés, az öbölben az eutrofizáció szempontjából kedvezőtlenebb hidrológiai körülményekkel fog találkozni. Ellenőrzésként végül vizsgáljuk meg, hogy a Kis-Balaton tározónak a lefolyásszabályozási tényezővel számított lefolyáscsökkentései (13,illetve 20,6 millió m

3/év), amelyeket lényegében a tározó nagy vízfelületének párolgása idéz elő, reálisak-e. Figyelemmel arra, hogy a 60 millió m

3-es kiépítés esetén a tározó területe legalább 3600 ha, míg a 100 millió m

3-es kiépítés esetén ez legalább 6600 ha, így az éves többlet párolgás a kisebb kiépítés esetén 361 mm, a nagyobbnál 312 mm. A Zala vízgyűjtőjén a területi párolgás 1921—1958 között átlagosan 640 mm/év volt. A tó vízfelületének párolgása 900 mm. Így a számított lefolyáscsökkenés bekövetkezésére meg van a lehetőség vízháztartási oldalról. A fentiekből következik, hogy a Balaton vízminőségvédelmének további alakításánál a lefolyásszabályozás hatásait is célszerű figyelembe venni. 6. Következtetések, javaslatok A vízgyűjtőterületeken a lefolyási viszonyokat befolyásoló emberi tevékenységek integrált figyelembevételére kidolgozott lefolyásszabályozási tényező bemutatása és a Zala vízgyűjtőjén való alkalmazása, ellenőrzése alapján megállapítható, hogy a javasolt lefolyásszabályozási tényező — alklalmas a vízgyűjtő egészén jelentkező emberi hatások integrált, folyamatos és nagy távlatra is kitekintő figyelembevételére, a ' mennyiségi, minőségi és energetikai elemek együttes kezelésére, a lefolyási viszonyok változásának előrejelzésére; — könnyen hozzáférhető alapadatokat használ fel, egyszerű a számítási eljárása, a gyakorlat számára könnyen kezelhető és alkalmazható; — elemeinek és egymáshoz viszonyított súlyaiknak változtatásával a javasolt rendszerhez képest lényeges eredményjavulás nem valószínűsíthető, — eredményesen használható a lefolyási viszonyok változásának mérésére és jellemzésére. A Zala vízgyűjtő elemzése megállapította, hogy az éves lefolyás sokéves átlaga az elmúlt 60 évben jelentős mértékben csökkent és további csökkenése várható például a Kis-Balaton tározó kiépítésével. Az éves lefolyás sokéves átlagának csökkenését az emberi beavatkozások okozták. A csökkenés megbízhatóan kapcsolatba hozható a lefolyásszabályozási tényezővel. A lefolyás csökkenés hatása, hogy növekedett és növekszik a vízkicserélődés ideje a Keszthelyi öbölben. így az öböl eutrofizálódásának nemcsak a tápanyag terhelés növekedése az oka, hanem az is, hogy a megnövekedett tápanyagmennyiség kedvezőtlenebb hidrológiai körülményekkel (lassabb vízkicserélődéssel) találkozik. A fentiek alapján a következők javasolhatók: 1. célszerű meghatározni a lefolyásszabályozási tényezőt a jelenlegi helyzetre és öt—tíz évre visszamenőleg különböző vízgyűjtőterületekre,