Hidrológiai Közlöny 1983 (63. évfolyam)
9. szám - Dr. Karácsonyi Sándor: Az alföldi rétegvizek metángázosságának vízföldtani prognózisa (I. rész)
4112 Hidrológiai Közlöny 1983. 9. sz. Dr. Karácsonyi S.: Az alföldi rétegvizek JELMASYAfíAZAT: 4 vízellátás mélységközét(600m) zóro középsáp/eisztocén üledékek hatóra Negyedidőszaki medence-üledékek elterjedése (— \'. Q m ) Alsápleisztocén üledékek elterjedése ( ) vastagsága f^n») és a rétegvizek gázossága 6. ábra. Az alsó-pleisztocén rétegvizek gázossága Puc. 6. 3aea3oeaHHocmb riAacmoebix eod e omAOxceHuax HUJKHeeo nJeücmoijeHa Abb. 6. Gashaltigkeit der Schichtenwässer ans dem unterin Pleistozän üledéksor vízadórétegei is koncentrált vetületi azonosságot mutattak (8. ábra). A gázvizsgálatok eredményeinek szórása a legnagyobb, a megbízhatóság jellemzője: a legalacsonyabb. Összegezve a vizsgált és a vízellátás mélységközét képező üledékösszlet rétegvizeinek gázosságát megállapítható, hogy szembetűnő különbség található a negyedidőszak és a pliocén üledékösszlet vízadórétegeinek gázossága között. A negyedidőszak vízadórétegeinek áltag-gázosságára alapvetően az általános területi elterjedés a jellemző, amelyen 8. ábra. A felső-pannon vízadórétegek gázossága Puc. 8. 3aea306dHH0cmb nAacmoeux eod e 0mA03Kenuax eepxHeao naHHOHa Abb. 8. Gashaltigkeit der wassergebenden Schichten aus dem oberen Pannonischen belül néhány helyen található a közepesnél magasabb gáztartalmú területrész. A negyedidőszak üledékösszletén belül a felső-pleisztocén vízadórétegek metángázossága elsősorban a Tiszántúlon és fokozottan a Dél-Tiszántúlon, vagyis az Alföld legnagyobb üledékgyűjtője térségében tapasztalható, amelyen belül a pleisztocén időszak képződményei is a legvastagabbak, a legjobban kifejlődöttek. A felső-pleisztocén üledékösszleten belül további jellegzetesség, hogy a 30—70 m-es mélységköz gázossága egyértelműen a legjelentősebb. A pleisztocén üledékösszlet gázosságának másik sajátossága, hogy a középső- és alsó-pleisztocén időszak képződményeinél a területi folytonosság egyre jobban megszakad és a gázos területek fokozatosan megoszlóvá, elkülönülő részekre tagolódnak a Duna—Tisza köze és a Tiszántúl között. A pliocén üledékek rétegvizeinek gázossága tagolt, foltszerű, nagyrészt fedésben a produktív szénhidrogén területek közelében található. A rétegvizek gázosságának térbeli eloszlása is jelzi, hogy a biogén gázképződésnek megfelelően felszínközeiben a vizek gázossága a legjelentősebb A gázosság a mélységtől és a tartózkodási időtől függően csökken és részterületekre koncentrálódik. 1.3. A rétegvizek gázosságának mélységi jellemzése A rétegvizek előzőekben áttekintett — főleg földtani képződményekhez kötött — gázosságának egymást követő összehasonlításából is következik, hogy azok között jelentős az eltérés, így az adott helyen a különböző mélységű vízadórétegek változó gázossága is jellemző lehet. A rétegvizek gázosságának a mélység irányában tapasztalható változása mellett is kiemelhetők olyan jellegzetes területek, amelyeken a változás tendenciája sajátos típust formál. így fellelhetők olyan területek JELMAGYARÁZAT^ y A vízellátás mélgség/ közét záró pleiszfocén üledékek határa Levantei üledékek elterjedése ( ), és a rétegvizek gázossaga 7. ábra. A felső-pliocén rétegvizek gázossága Puc. 7. 3aza30eaHH0cmb nAacmoeux eod e omAOMceHunx eepxnezo nAuoqeua Abb. 7. Gashaltigkeit der Schichtenwässer aus dem oberen Pliozän
