Hidrológiai Közlöny 1983 (63. évfolyam)
9. szám - Dr. Karácsonyi Sándor: Az alföldi rétegvizek metángázosságának vízföldtani prognózisa (I. rész)
Dr. Karácsonyi S.: Az alföldi rétegvizek Hidrológiai Közlöny 1983. 10. sz. 409 amelyek a rétegvizek gázossága tekintetében bizonyos arányosságot vagy egyenletességet képviselnek, alaptípusokat reprezentálnak. A típusesetek mellett a területi adottságok nagyobb része közbenső változatokat képvisel. Ehbez a vizsgálathoz is kiinduló vízföldtani alapot Urbancsek J. feldolgozása képezte. A legtermészetesebb változatot a rétegvizek gázosságának a vizsgált mélységszakaszon belüli viszonylagos egyenletes megoszlása adja. Ilyen eredmények több területrészre is jellemzőek, amelyeknél — külön sajátosság — a vizek eltérő mértékű gázossága. Alacsony és egyenletes gázosság jellemző többek között a debreceni kutakra, ahol a vizek gáztartalma a 0,8—5,0 dm 3/m 3 kategórián belül változik. Ezen a területen a negyedidőszaki képződmények vastag sága igen csekély és a vizsgált mélységszakasz a pliocén-rétegek felső tagjaira is kiterjed, vagyis a felső-pannóniai rétegekig terjedően a rétegvizek gázossága egyenletes, a vízadórétegek keletkezési idejétől, kifejlődésétől függetlenül is azonos. Ennek kiemelése azért is indokolt, mivel közismert, hogy a pleisztocén és pliocén rétegek szemcseösszetétele, fajlagos vízadóképessége, sőt a rétegek energiatartalma (telepnyomása) is erősen eltérő. Hasonlóan a vízadó rétegek egyenletes, alacsony fokú (0,8—5,0 dm 3/m 3) gázossága jellemző a törökszentmiklósi kutakra is. Itt azonban a vízadórétegek — eltérően a debreceni területtől — fiatalabbak, a negyedidőszakot ölelik fel. A vízadórétegek kifejlődésében, vízadóképességében és a telepnyomásban jelentkező eltérések is elmosódottabbak (9. ábra). Ugyancsak a rétegvizek gázosságának egyenletessége jellemző a szegedi kutaknál azonban valamivel magasabb — az 5,—10 dm 3/m 3 gáztartalmat jelentő — kategóriában. Ezen a területen — a medenceüledékek nagyobb vastagsága miatt — az értékelt mélységszakasz negyedidőszakon belül is a felső- és a középső-pleisztocént teljesen, míg az alsót részlegesen fogja át. A vízadóréteg sajátossága is jobban megegyező, az eltérések még inkább elmosódottabbak. A vízadórétegek viszonylagosan azonos értékű a mélységtől független egyenletes gázossága egyaránt megtalálható a Debrecen TöröksZentmiktós 100 200 300 m 500 \ V n ÄS 2S v}y Zjjjfä m § 100 200 300 400 500 Szeged 1.2.3 7Z& mm m 9. ábra. A rétegvizek metángázossága a debreceni, a törökszentmiklósi és szegedi kutaknál Puc. 9. CodepjicaHue Memahta e eode ChceaxcuH e OKpecm Hocmnx zopodoe JJeOpeqen, TlplKcenmMUKMUi, Ceeed Abb. 9. Metang asg ehalt der Schichtenwässer in den Brunnen von Debrecen, Törökszentmiklós und Szeged hátsági és a depressziós, sőt az átmeneti jellegű területeken. A rétegvizek viszonylag alacsony és egyenletes gázossága azokban az esetekben alakulhat ki, amikor — az üledék-és ezzel párhuzamosan a szeervesanyagfelhalmozódás csekély, — az üledékösszlet, gáz-visszatartó képessége rossz, és a képződött gázok szétszóródtak, ill. — a két feltétel kombinációja jelentkezik. A bemutatott esetek e vázolt feltételeket reprezentálják. A rétegvizek gázosságának a mélység szerinti sajátos változásánál jellegzetes típust képez a mélység felé csökkenő gáztartalom. Ez a típus azért is lényeges, mert részben a magas gáztartalmú rétegeket, illetve leginkább gázveszélyes területeket érnti. Legtipikusabb változatát a békési kutak adata reprezentálja, ahol a rétegek gázossága a legmagasabb kategóriából indulva fokozatosan éri el a legalacsonyabbat. A mélységszakasz rétegeit viszonylagosan egyenletes megoszlásban a negyedidőszakot ölelik fel, és a felsőpleisztocén vízadórétegeire jellemző legmagasabb gáztartalmat reprezentáló értékek csökkenése egyenletes a középső-pleisztocén rétegekben és a legalacsonyabb a zárószintet képező mélységben. Nagyjából hasonló a rétegek gázosságának alakulása a békéscsabai, a mezőberényi és a gyulai kutaknál is, azonban a gázosság megoszlása és így a csökkenő tendencia kevésbé egyenletes. A vizsgált mélységszakasz rétegeinek földtani korát tekintve alig van említhető eltérés (10. ábra). A rétegvizek gázosságának csökkenése jellemző a makói és a hódmezővásárhelyi rétegvizekre, azonban kisebb szélsőséggel (11. ábra). Ez a típus általában a nagy üledékgyűjtő területek rétegvizeinek sajátos gáztartalom eloszlása. A két nagy üledékgyűjtő vízadórétegeinél tapasztalt gázeloszlás megegyező a Tissot—Weltenefc a biogén gázképződési folyamatra tett megállapításával, és ennek hazai igazolására is alaptípust képviselnek. A két nagy depressziós terület vizsgált mélység-szakaszának rétegösszlete — azonban jelentősen eltérő. A Békéscsaba 1 . ? .3 .4 .5 Békés 1 .2.3.4-5 6 100 2 00 300 400 500 10. ábra. A rétegvizek metángázossága a békési és békéscsabai kutaknál Puc. 10. CodepxcaHue Memana e eode cKeaxcuH e oKpecmHocmnx zopodoe Beneui u BeKeumaöa Abb. 10. Metán gas geholt der Schichtenwässer in den Brunnen von Békés und Békéscsaba
