Hidrológiai Közlöny 1983 (63. évfolyam)
9. szám - Vörös Lajos–Vizkelety Éva–Tóth Ferenc–Németh József: Trofitás vizsgálatok a Balaton keszthelyi medencéjében 1979-ben
396 Hidrológiai Közlöny 1983. S. sz. Vörös L. és tsai: Trofitás vizsgálatok A klorofill mérés és az algabiomassza mérése a Keszthelyi-medencében egyaránt használható volt a hosszabb távon bekövetkező változások jelzésére. Ez a jó megegyezés nem törvényszerű, mert a biomassza relatív klorofilltartalma nem állandó és meglehetősen széles határok között változhat a fényviszonyoktól, a tápanyagellátottságtól, a faji összetételtől, a fiziológiai állapottól stb. függően. Emiatt a biomassza becslésére csak tájékozódó jelleggel alkalmas ( VOLLEN WEIDER 1969, JELIZAROV A 1974, PORK és M1LIUS 1978). A fentiekkel összhangban állnak adataink is, hiszen vizsgálatsorozatunkban a biomassza klorofilltartalma 0,27—0,55 %-között változott. Ugyanezen a területen 1978-ban még szélesebb intervallumban, 0,1—0,7 % között változott a relatív klorofilltartalom (VÖRÖS 1979). A respirációmérések adatai szerint a termelt szervesanyagok kb. kétharmad része bomlik le a vízoszlopban és a fennmaradó egyharmad, planktoneső formájában az üledék felszínén bomlik el. A balatoni szervesanyagellátás autochton eredetét már korábbi vizsgálatok bizonyították (HERODEK és TAMÁS 1976). Az üledék oxigénigényének mérése egy lehetőséget nyújthat a kotrások iszapcsapdázása mértékének meghatározására. A kész kotrási gödrök üledékének és a nyíltvíz üledékének oxigénigényét in situ, vagy laboratóriumi expozícióval mérve megfelelő sűrűségű és időtartamú (legalább egy év) vizsgálatsorozattal becsülhető lenne az oxigénigény különbözőségéből a gödrök által csapdázott szerves üledék mennyisége. Az üledék felszíni rétegében mind az a-klorofill koncentráció, mind a feopigment koncentráció 2—3 nagyságrenddel nagyobb, mint a vízbep. Télen a jégtakaró alatti, fenékig átlátszó vízben az üledék felszínén lévő klorofill aktív ésabentonikus kovaalga flóra jelentősen hozzájárul az elsődleges termeléshez a Keleti-medencében (HERODEK és OLÁH 1973). Nyáron a Keszthelyimedencében már 1 méter mélység alatt nincs számottevő fotoszintézis a fényhiány miatt (HERODEK és TAMÁS 1976), így az üledék klorofillja sem vehet részt a fotoszintetikus oxigéntermelésben. Az üledék pigmenttartalma a planktonesőből származik ezen a területen és azok lassú lebomlása miatt a / mély ebb üledékrétegekből is kimutathatók. A Keleti-medence üledékének felső 2 cm-ében OLÁH (1972) a nyári hónapokban kevéssel több a-klorofillt talált, mint feopigmentet. A 2—5 cmes réteg feopigment koncentrációja 3,5-ször volt magasabb az a-klorofill tartalomnál. Ezek az arányok többé-kevésbé egyeznek méréseinkkel (4. táblázat). A pigmentek üledékben játszott szerepének, bomlási sebességének térben és időben történő változásai megismeréséhez azonban jelenlegi ismereteink nem elegendőek. A Keszthelyi-medencében naponta elfogy a fotoszintetikusán termelt oxigén, sőt az nem is fedezte minden esetben a vízoszlop és az üledék együttes respirációját. A fenéken és a fölötte lévő vízrétegben a nyári tömegprodukciók idején nincs oxigéntermelés, emiatt az egész medencében lehetőség van az anaerobia kialakulására az alsóbb vízrétegekben. A nappali felmelegedés a víz felső rétegének felmelegedését eredményezi. Ez a könnyebb fajsúlyú víz nem keveredik az alatta elhelyezkedő hidegebb, nehezebb fajsúlyú vízzel, ami az un. mikrorétegzettség kialakulásához vezet (ENTZ 1979). Ezt az éjszakai lehűlés rendszerint felborítja, de felboríthatja a nap bármely szakában kialakuló szél is. A hidrometeorológiai körülmények kedvezőtlen összejátszása (tartós szélcsend, az éjjel és a nappal közötti kis hőmérséklet-különbség) révén válhat időszakosan tartóssá ez a rétegzettség, ami oxigénhiányhoz vezethet a fenéken. Nagyobb vízmélység esetén a rétegzettség kialakulásának nagyobb a valószínűsége, különösen akkor, ha a víz keveredését medermorfológiai tényezők (pl. a fenékszint alá mélyített gödrök) is gátolják. A Keszthelyi-kotrás területén augusztus 9-e előtt öt napon keresztül volt szélcsend. Ez erőteljes termális rétegzettséget eredményezett (10. ábra), aminek következtében a 2,7 méternél mélyebb vízben oxigénhiány lépett fel (8. ábra) Szeptember 4-én hasonló helyzet állt elő. Szeptember 18. előtt csak egy napos szélcsend volt, így a kialakult termális rétegzettség nem vezetett oxigénhiányhoz. Augusztus 16. előtt nem volt szélcsendes idő és rétegzettség sem alakult ki. Október 2. előtt a víz lehűlt, arfiely nem tette lehetővé a rétegzettség kialakulását. A sekély és nagy kiterjedésű Keszthelyi-medencében ezzel szemben a felső és alsó vízrétegek naponkénti cseréje megtörtént és oxigényhiány sem alakult ki (7. ábra). A Keszthelyi-medence áramlási rendszeréből nem kikapcsolt balatona, KESZTHELY 16 18 20 22 . 24 [°CJ [m]\ I I I u. '.18. VH.16*, IXA M.9. b, BALATONGYÖRÖK [m]. —'—I X. — i —-f —•— 18 IXA. wml r f I u II. 2 10. ábra. A vízhőmérséklet vertikális változása a kotrási területeken Puc. 10. M3MeneHue meMnepamypu eodu c zjiyöuHOü e Mecmax dnoiepnaHUH Fig. 10, Vertical variations of water temperature in the dredging areas
