Hidrológiai Közlöny 1983 (63. évfolyam)

8. szám - Aujeszky Géza–Bakonyi Sándor–Dr. Scheuer Gyula: Javaslat az egri karsztos hévizek hidrogeológiai védőterületének kialakítására

Hidrológiai Közlöny 1983. 7. sz. 344 Javaslat az egri karsztos hévizek hidrogeológiai védőterületének kialakítására* A U .T H S /, K Y 0 É Z A**—B AKÓNYI SÁNDO 11**— — ÜK. S (' H E ü K R (I Y U L A** 1. Bevezetés Eger hazánk egyik legszebb és talán karsztos jelenségekben leggazdagabb hegységünk — a Bükk — lábánál helyezkedik el. A vízföldtani adottságokban döntően a hegységet felépítő különböző korú karbonátos kőzetekhez kötődő karsztvízföldtani viszonyok játsszák a fő szerepet. A város és tágabb környezete vízföldtani viszonyaival korábban legrészletesebben Schréter Z. | 17, 18, 19] foglalkozott. A különböző időben megjelent dolgozataiban az akkori ismereteknek megfelelően tárgyalta és ismertette a térség vízföldtani viszonyait. Természetesen azóta az ismeretanyag jelentősen bővült, részben az építésföldtani térképezéssel (BME Ásvány- és Földtani Tanszék) [9] kapcsolatos kutatások és vizsgálatok alapján részben pedig a város vízellátásának megoldása érdekében a Földmérő és Talajvizsgáló Vállalat (FTV) által 1955. óta folyamatosan végzett vízkutató fúrások és hidrológiai megfigyelések révén 17]. Ehhez kapcsolódóan még említést érdemelnek és érdekes adatokat szolgáltattak az egri várnál és annak környezetében ugyancsak az ETV által 1977- 80-ban végzett építéshidrológiai megfigyelések ós vizsgálatok |4] különösen az egri gyógyforrások földtani múltjára vonatkozóan. E különböző célzatú és irányú vizsgálatok szolgáltatta adatok jelentősen fokozták a terület vízföldtani viszonyaira vonatkozó ismereteinket. 2. A tágabb környezet karsztvízföldtani adottságai A tágabb környezet karsztvízföldtani viszonya is a legújabb kutatási eredményekre támaszkodva az alábbiakban foglalhatók össze: A triász időszaki képződmények vízföldtani szempontból két nagy csoportra bonthatók. Vízzáró, ill. rossz vízvezetőnek minősíthető a szericites homokkő betelepüléses agyagpala és kovapala. Ahol ezek a kőzetek települnek, ott csak kis vízhozamú források ismeretesek, a csapadékvíz legnagyobb része, miután a beszivárgásra a kőzetek mélyebb szakaszaiba nincs lehetőség, lefolyik. Ezekkel ellentétben a triász mészkő és dolomit a terület legjelentősebb víztárolóit adják. Nagy területi elterjedésük és kifejlődésük alapján külön önálló karsztvízföldtani egységet képeznek (1. ábra). A mészkő és a dolomit nagymértékű repedezettsége és karsztosodottsága folytán a felszínükre hullott csapadékvíz legnagyobb részét elnyelik és a mélybe vezetik. Az elnyelt csapadékvíz azután hosszabb, rövidebb földalatti út után a hegységperemeken bővizű karsztforrások formájában ismét a felszínre lép. A hegységi részeken a felszínen lévő mészkő és dolomit képezi tehát a karsztforrások vízgyűjtő területét. •Előadásként elhangzott a Magyar Hidrológiai Társaság Heves megyei Területi Szervezete szakülésén 1982. április 28-án. **Eöldmérő és Talajvizsgáló Vállalat, Budapest. A Bükk hegység nyugati része völgyekkel erősen tagolt, a felszínen előbukkanó leggyakoribb kőzet a rossz vízvezető tulajdonságú szericites agyagpala. Ebből a környezetből a kisebb felszíni elterjedésű mészkőrögök merész formáikkal tűnnek elő és teszik a tájat változatossá. Hiányoznak, vagy csak alárendelt szerepet játszanak a hegység többi részére annyira jellemző nagy összefüggő mészkőterületek, a rendkívül gazdag karsztos formákkal (barlangok, töbrök). Az újabb vizsgálati eredmények [2 23] azonban igazolták azt a korábbi feltételezést, hogy a szericites agyagpala alatt is karsztosodott mészkő van a gyűrt szerkezet következtében, amely a hegység magasabban fekvő, karbonátos kőzetekből álló vízgyűjtő területén beszivárgott csapadék vagy felszíni vizeket a peremi területeken fakadó forrásokig levezeti, vagyis a palaösszlet alatt nagy fedett összefüggő karsztrendszer van, amelynek nagysága meghaladja a 70 km

2-t. A korábbi felfogásokkal ellentétben egy egységes összefüggő karsztrendszert sikerült kimutatni, amely szerves egészet képez a Bükk fennsíktól, mint tápterülettől a megcsapoló helyekig, sőt tovább mélyen benyúlva, elfedve, az alföldi területek alá. A város területén fakadó gyógyforrások is ennek a hatalmas karsztrendszernek részei és keletkezésüket, létrejöttüket a helyi vízföldtani viszonyoknak köszönhetik. A triász karbonátos kőzeteken túlmenően az eocén képződmények közül még említést érdemel a nummuliteszes mészkő, amely felszíni és mélységi előfordulásban egyaránt jól karsztosodott, repedésekkel, törésekkel sűrűn átjárt. Felszíni előfordulása a hegységperemi részekre korlátozódik, de a hegylábi területeken és az alföldi északi szegélyi részeken a mélyfúrások igazolták a fiatalabb üledékek alatti kifejlődését. Települési helyzete és korlátozottabb elterjedése alapján rendszerint nem képez önálló, független karsztvíz rendszert, általában az előzőekben vázolt, nagy egységes karsztvízföldtani egység részét képezi. De alkothat helyileg önálló karsztvízemeletet is (pl. Noszvaj és Síkfőkút környékén [24]). 3. A felszín fejlődési folyamatok hatása az egri karsztos vizekre Az előzőekben vázolt és ismertetett karsztvíz — földtani viszonyok a mai állapotra és helyzetre vonatkoznak. Azonban ez a helyzet nem volt mindig ilyen. Ahogy a földtörténeti események hatására a földtani adottságok és viszonyok változtak, ugyanúgy ennek megfelelően alakultak, módosultak a karsztvízföldtani viszonyok is, tehát a ma vizsgálható és megfigyelhető állapot hosszú fejlődési folyamaton keresztül alakult ki.