Hidrológiai Közlöny 1983 (63. évfolyam)
8. szám - Könyvismertetés
Dr. Dávid L.: A lefolyást befolyásoló hatások Hidrológiai Közlöny 1983. 8. sz. 343 # Tükrözi az erdősültség változásának hatását, a lefolyású viszonyokra. Az erdőterületek növekedésével általában lassulnak a lefolyási folyamatok, másrészt nő a biomassza által végzett evapotranspirációs csapadékhasznosulás. Ezáltal csökkenhet a lefolyás tömege. 9. Vízminőség: ív 2 • HVM,(<) %=VM(t)= y" / 7 12 H V 100 (%) (18) Kifejezi a I 1 és annál rosszabb vízminőségi szakaszok összes hosszának és havi tartósságának arányát a teljes vízfolyáshossz évi tartósságához. Jelzi, hogy a teljes vízhálózat és az éves időszak hányad részében rosszabb a lefolyó víz minősége a tiszta I. osztályú víznél. A mutató értéke minél nagyobb, annál nagyobb a lefolyási viszonyok vízminőségi befolyásoltsága, mint a vízgyűjtőfejlesztés egyik kedvezőtlen mellékhatása. A vízminőségi kategóriába sorolás az érvényes osztályozási rendszer alapján végezhető. 10 Energiatartalom-változás : DVF (t) ÍM 1 0=ET(0=—(%) (19) Tükrözi, hogy a vízgyűjtő vízhálózatának hányad részén került sor a lefolyás energia-tartalmának változtatására. A felsorolt tíz mutató alkotja a lefolyásszabályozási tényezőt. Ezek alapvetően a lefolyásszabályozás közvetlen módjait foglalják magukban, a közvetett módszereket áttételesen jelzik (Dávid, 1975). Valamennyi tényező képes mérni, kifejezni egy-egy jellemzett tevékenység fejlődő, stagnáló vagy visszafejlődő állapotát. A mutatók száma természetesen növelhető, de ezzel automatikusan csökken az egységes rendszerben a többi mutatók szerepe. A mutatók nem teljesen függetlenek egymástól, de valamennyinek van önálló hatása a lefolyási viszonyok befolyásolására, amelyet a súlyozással igyekszünk kifejezni. A nevezőikben három, a lefolyás-szabályozás folyamata szempontjából időben állandó, természeti tényező (a vízgyűjtőterület nagysága, a vízfolyások hossza és a vízgyűjtőn természetes állapotban, sok év Nemes Gerzson: A Zagyva- és a Tarna-völgy jászkerületi vízügyeinek krónikája (127!)- 187«). Szolnok megyei Múzeumi Adattár, 28 — 2!). Szolnok, 1981. 2(59 o. 16 térkép és iratreprodukcióval és külön térképmelléklettel. Selmeczi Lászlónak, a Damjanich János Múzeum igazgatójának előszava szerint Nemes Gerzson műve „első kísérlet a vízügyi irodalomban a Jász kerület vízügyi eseményeinek összefoglaló bemutatására és a Jászkunság kiváló első vízmérnökének, id. Redekovich Lőrinc gazdag munkásságának ismertetésére." Valójában ,,kísérlet"-nél jóval többről van szó. Mert Nemes Gerzson éveken át folytatott fáradhatatlan munkájának, a Szolnok és a Heves megyei, valamint az országos levéltárra, a Hadtöréneti Térképtárra, a szolnoki Damjanich múzeumra ós Verseghy könyvtárra, valamint a Középtisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság irat- és tervtárára kiterjedő kutatásának eredményeként nagyszabású ós példamutató művel ajándékozta meg nemcsak a vízügyi szakköröket, hanem a Zagyvaés T arna-vidék honismeretének minden művelőjét is. Az egyes szakterületek múltjának feltárása mindig nagy nehézségekkel jár. A történész — kellő tárgyismeret hiányában nem érti, vagy legalábbis nem tudja átlagában képződő és lefolyó vízkészlet) szerepel. Ezekhez viszonyítjuk az időben változó különböző emberi hatásokat. Következő feladatunk az egyes mutatók súlyának meghatározása a lefolyásszabályozás egységes rendszerében. A súlyszámokat a folyamat során időben állandónak tekintjük. Ha indokolt nincs akadálya az időszakos változtatásnak. Figyelemmel a (9) összefüggés feltételeire és a mutatók által, kifejezett hatások, tevékenységek kölcsönhatásainak elemzésére, a súlyszámokat az alábbiak szerint javasoljuk felvenni: $! = 0,20; i8 2 = 0,10; /S 3 = 0,10; $ 4 = 0,25; $5 = 0,08; $„ = 0,10; $, = 0,05; $„ = 0,04; $ 9 = 0,04; $ l 0 = 0,04 A mutatók és súlyozott értékeik éves időbázison és/vagy valamely, célszerűen választott rövidebb időegység alapján egyaránt meghatározhatók. Tekintettel a lefolyásszabályozás folyamatának hosszú távú jellegére célszerű az éves időegységet alapul választani és e mellett vizsgálni a rövidebb időegységeket. A mutatók idősorait és ezek alapján az (5) összefüggés szerint számított lefolyásszabályozási tényező értékét, a vizsgált feladat jellegétől függően, de legalább ötévenként célszerű meghatározni. Az így előállított (t) függvény hozható regressziós kapcsolatba valamely kérdéses lefolyási jellemző idősorával hasonló időszakra. A kapcsolat szorossága, jellege kifejezi a lefolyásszabályozás, illetve az emberi beavatkozások integrált hatását a lefolyási jellemzőre. Ha cp kicsi, a beavatkozás mértéke a lefolyásra várhatóan kicsiny, míg ha nagy akkor a hatás is nagyobb. A <p(t) értéke a vízgyűjtőfejlődés során nő. Minél nagyobb cp értéke, annál nagyobb a valószínűsége annak, hogy a lefolyást nemcsak a természeti körülmények alakítják a vízgyűjtőn, hanem az emberi hatások is. A fentiek szerint kialakított lefolyásszabályozási tényezőt és megbízhatóságát az alábbiakban mutatjuk be konkrét alkalmazás példáján. Ezen keresztül megkíséreljük igazolni feltételezéseink és a javasolt módszer helyességét. (Folytatása következik.) kellően értékelni a kezébe kerülő anyagot, a szakterület művelője pedig már az elmúlt századok írásainak elolvasásában is elakad (nemcsak a latin- ós német nyelvekén, hanem gyakran a magyar szövegekén is) ós járatlan a levéltári kutatásban épp úgy, mint a történetírás módszereiben. Többnyire megelégszik tehát a megismert tények egyszerű leírásával. Nem említi meg, hogy közléseit honnan vette, ós nem folytat oknyomozást. Vízimérnökeink történeti jellegű munkáinak is ezért csekély általában a forrásértéke. Nemes Gerzson könyvének éppen az adja meg a kivételes értókét, hogy a fent említett intézmények munkatársainak segítségével áthidalta az idézett.nehézségeket. Nemcsak a tárgyalt terület alapos ismerője. Belemerült az egykori Jász kerület történetébe és a mindenkori közigazgatási viszonyok tanulmányozásába is. Számos (sddig ismeretlen adata bizonyítja, hogy szaklevélt árosok sem végezhettek volna alaposabb ós eredményesebb kutatást, aminek a XVI—XVII. század török-,'és későbbi latin-, magyar- és német nyelvű iratainak idézését köszönhetjük. A történetírás módszereinek elsajátításáról a „Források <;h irodalom" fejezet 378 tétele tanúskodik. (Folytatása 353. oldaton.)
