Hidrológiai Közlöny 1983 (63. évfolyam)

8. szám - Dr. Dávid László: A lefolyást befolyásoló emberi hatások átfogó értékelése lefolyásszabályozási tényezővel

Hidrológiai Közlöny 1983. 7. sz. 342 különböző lefolyásszabályozási (vízgyűjtőfejlettségi) szinteken. A továbbiakban a fenti lépések sorrendjében dolgozzuk ki a lefolyásszabályozási tényező és időfüggvényének javasolt formáját. Valamely szelvényhez tartozó vízgyűjtőterületen a természetes lefolyási viszonyokat igen nagy számú elemi tényező szabályozza, befolyásolja, gyakorol közvetlen vagy közvetett hatást. Az elemi tényezők mérlegelése alapján — figyelemmel a szakirodalmi áttekintés tapasztalataira (2. fejezet), a lefolyásszabályozás és a vízgyűjtőfejlesztés folya-' matának jellemzőire (Dávid, 1975 és 1978b)., valamint a lefolyásszabályozási tényezővel szemben támasztott követelményekre — a következőket választottuk ki, mint legfontosabbakat: a vízgyűjtőterület nagysága, T (km

2); a vízgyűjtő potenciális vízkészlete, azaz a sokévi átlagos természetes lefolyása a kifolyó szelvényben, amely magában foglalja az összes megújuló felszíni és felszínalatti vizeket, KP (10" m

3/év); a vízgyűjtőn lévő összes (felszíni, felszínalatti, kombinált, különböző célokat szolgáló) egyenértékű, hasznos tározótérfogat, V (10

e m

3); a vízgyűjtő természetes lefolyásának teljes szabályozásához (kiegyenlítéséhez) szükséges egyenértékű tározótérfogat, VTSz (10" m

3); az évi vízexport (vízelvezetés) mennyisége a vízgyűjtőről más vízgyűjtőre, VEX (10° m

3/év); az évi vízimport (vízbevezetés) mennyisége a vízgyűjtőre más vízgyűjtőről, VIM (10

6 m

3/év); a vízgyűjtő évi összes felszíni ós felszínalatti frissvíz-felhasználása (tényleges frissvízkivétel, különböző célokra), FI (10° m

3/év); a vízgyűjtő évi összes vízelhasználása, IE (l0" m

3/év); a szennyvíz és használtvíz-bevezetés évi mennyisége összesen a vízgyűjtőn (ipari és lakossági, csatornázással összegyűjtve, tisztított és tisztítatlan együtt), SzV, (10" m

3/év); a lefolyást közvetlenül vagy közvetetten befolyásoló vízimunkák és vízhasználatok élő vízjogi engedélyeinek száma a vízgyűjtőn, amely a beavatkozások helyeire, számára utal, VJ (db); a települések belterületének összes területe a vízgyűjtőn, TB (km

2); az erdőterület nagysága a vízgyűjtőn, TE (km

2); vízgazdálkodási szempontból számottevő vízfolyások teljes hossza a vízgyűjtőn, HV (km); a különböző vízminőségű kategóriájú vízfolyások hossza kategóriánként és időtartamonként, HVMji (km), ahol j =11, III és IV a vízminőségi kategóriák jele, míg 1 a kategória tartóssága hónapban egy éven belül; a duzzasztott, árvízvédelmi töltésekkel szabályozott, tározók felvizét képező vízfolyásszakaszok teljes hossza a vízgyűjtőterületen, DVF (km). A felsorolt 15 elemi tényezőből (X

v) képezhető az a tíz rrik mutató, amelyek a lefolyásszabályozási tényezőt- alkotják az (5) összefüggés szerint. A mutatók kialakításánál a lefolyást befolyásoló legfontosabb hatások jelzésére, jellemzésére törekedtünk. Az elemzések alapján a javasolt mutatók a következők ( Dávid, 1981a). 2. Vízátvezetés: 1. Tározás: m

1

=T Á(t)-\(t) VTSz •100 (%) (10) m.

2=\Á(t)-| VEX(<)-VIM(Q[ •100 (%) (11) A vízexport és a vízimport különbsége abszolút értékének viszonya a potenciális készlethez. Kifejezi, hogy mekkora a vízátvezetés nagysága a sokéves átlagos lefolyáshoz a vízgyűjtőn. Nulla érték esetén ilyen célú, ill. hatású beavatkozás nincs a vízgyűjtőn. Magasabb értékek a természetes lefolyás egyre erősebb befolyásoltságát jelzik és a különbség tényleges előjelétől függően lefolyás növelő vagy csökkentő lehet. 3. Vízkivétel: FT (t) m,=VK(0=-j^-100 (%) (12) Kifejezi, hogy a vízgyűjtőn a teljes friss vízhasználat azaz a tényleges felszíni ós felszín alatti vízkivétel hányad része az átlagos, megújuló lefolyásnak (potenciális készlet). Tükrözi összességében a vízkivételek lefolyást befolyásoló módosító hatását. 4. Vízfelhasználás: :VE (/) = m. I

E(Q KP 100 (%) (13) Kifejezi, hogy a vízgyűjtőn a tényleges vízelhasználás (veszteség, evapotranszspiráció, termékbe épülés stb.) milyen mértékű az átlagos lefolyáshoz képest. Növekvő értéke a lefolyás egyre erősebb csökkentésére utal. 5. Szenny- és használtvíz-bevezetés: SzV(í) m

5=SZB(í) = KP 100 (%) (14) Kifejezi, hogy milyen mértékű a szennyvíz és a használtvíz-visszavezetés (tisztított és tisztítatlan) a vízgyűjtőn az átlagos lefolyáshoz képest. Mennyiségileg befolyásolja, módosítja, esetleg növeli a lefolyást és minőségileg rontja a természetes lefolyási viszonyokat. 6. Létesítmény sűrűség: m

1

6=LEi(í)=-^- (db/km

2) (15) Kifejezi a lefolyást befolyásoló beavatkozások sűrűségének nagyságát a vízgyűjtőn. Míg az 1—5 mutató a lefolyás befolyásoltságának mennyiségi és minőségi szempontjait méri, addig e mutató a befolyásoltság területi eloszlására utal. Nyilvánvaló, hogy nagyobb létesítmény sűrűség esetén nagyobb az emberi beavatkozások hatása a lefolyási viszonyokra. Mivel a mutató dimenziós érték, ezért szükséges a (8) összefüggés szerinti transzformáció. Az m'e.o—

Oes az w^cioo erteket pedig célszerű a jelenlegi sűrűség 2—3-szorosára felvenni vagy a 20—30 év múlva várható értékre. így a (8) alapján az m

G =LÉ(t) ( %) formájú mutató kialakítható. Kifejezi, hogy a vízgyűjtőn a lefolyás tározáshatósága, az ezirányú emberi beavatkozás lehetősége milyen mértékű valamely t időpontban a teljes szabályozáshoz (esetleg a potenciális vízkészlethez) viszonyítva. Értéke természetes állapotban nulla, a teljes szabályozás esetén 100. így TA értéke minél nagyobb annál nagyobb a természetes lefolyási viszonyok befolyásoltsága a vízgyűjtőn a tározás által. Egyidejűleg növekszenek a lefolyásszabályozási veszteségek, elsősorban a többletpárolgás révén. Egyre inkább több tározóból álló tározó-rendszerrel valósul meg. 7. Beépítettség: m

7=BE(<) = TB(0 100 (%) (10) Tükrözi az urbanizáció fejlődésének hatását a lefolyási viszonyokra. Nyilván minél nagyobb a belterület részaránya a vízgyűjtőn, annál erősebb az urbanizáció lefolyást módosító hatása a vízgyűjtőn. 8. Erdősültség : m

8=ER (/) = TE(<) 100 (%) (17)