Hidrológiai Közlöny 1983 (63. évfolyam)

8. szám - Dr. Dávid László: A lefolyást befolyásoló emberi hatások átfogó értékelése lefolyásszabályozási tényezővel

Dr. Dávid L.: A lefolyást befolyásoló hatások Hidrológiai Közlöny 1983. 8. sz. 341 # vei az alábbiak szerint konstruálható meg a lefolyásszabályozási tényező általánosságban <P (t)= 2 ahol unt — a lefolyásszabályozás és az egyéb emberi beavatkozások egyes tevékenységeit kifejező mutató; k = 1. . . K. St — az mi- mutatóhoz tartozó súlyszám. Az mjc és az Sk kialakításával kapcsolatosan az alábbi szempontok veendők figyelembe. A <p (t) függvény K darab mt mutatótól alkotott mutatórendszerrel, mint a lefolyásszabályozás fejlődését leíró több kritériumú rendszerrel jellemezhető. A mutatók, illetve az azokból felépülő lefolyásszabályozási tényező kialakításától megkívánjuk, tegyék lehetővé annak megállapítását, hogy — a lefolyásszabályozás fejlettsége, az emberi tevékenységek bonyolultsága az adott időpontban milyen mértékű; — az adottságok mellett melyek a további fejlődés, egymásrahatás (bonyolultság) lehetőségei; — a társadalmi-gazdasági fejlődés és ezzel összefüggésben a vízgyűjtőfejlődés, milyen mértékben igényli a lefolyásszabályozás további fejlődését, a lehetőségek kihasználását; — a lefolyásszabályozás fejlettsége hogyan viszonylik más térségek fejlettségéhez. Az egyes mutatóktól megkívánjuk, hogy a fenti kérdésekre' kisebb-nagyobb mértékben adjanak választ. Ennek alapján az mk mutatókat úgy kell alakítani, hogy a lefolyásszabályozás fejlettségét, az emberi beavatkozások bonyolultságát jellemző tartalmuk legyen, részleges válaszokat adjanak a lefolyásszabályozási tényezővel szemben feltett kérdésekre és a mutatók kisebb értékei az alacsonyabb, a nagyobbak a magasabb szabályozottsági szintre vagy a bonyolultabb emberi beavatkozásokra utaljanak. így egv-egy mutató tulajdonképpen egy-egy értékelési kritériumot fejez ki. A mutatók természeti, hidrológiai, társadalmigazdasági, vízgazdálkodási és hidrotechnikai elemi tényezőkből (X

v) alkothatók, azaz m

k=g(X

v) (6) 0<rajt=sl00 (7) m

tm\-m\,

n •100 (8) dimenziós értékeaz Ártényezőkből képzett mutatónak. Az mj

1 a természetes, míg az w'i-,

1(K

I a fejlett állapotra utal. Az m

1k,

0~m

1k,

0 intervallum jelzi a m/c

1 mutató lehetséges tartományát a lefolyásszabályozás során. Más szóval az m*

1 kritérium hasznosságának mérési tartománya. Egyes esetekben szükségessé válhat az Xp tényezőkből olyan mt* mutató kialakítása, amely növekedése a lefolyásszabályozási helyzet kevésbé bonyolult, illetve kevésbé fejlett állapotát jelzi. Ilyenkor a következő transzformáció ajánlható mk = 100 — mi* azért, hogy kielégíthessük azt a feltételt, hogv a mutató nagyobb értéke a magasabb szabályozottságot, nagyobb bonyolultságot, jelzi. Az rrik mutatók legnagyobbrészt időfüggők, részben hosszabb, részben rövidebb idő alatt tudatosan változtatható, irányítható lefolyásszabályozási tevékenységet fejeznek ki. A lefolyásszabályozási tényezőt célszerűen 6—15 mutatóból kívánatos felépíteni, mintegy 10—25 elemi tényező alapján. Az elemi tényezők kiválasztásánál szempont az is, hogy az adatok rendelkezésre álljanak. Az Sk súlyszámmal kapcsolatosan feltételezhető, hogy időben állandó vagy változó. Célszerűbbnek látszik első közelítésben az időbeli állandóságot feltételezni. A St súlyszám ki kell elégítse továbbá az alábbi feltételeket: es K 2 (9) ahol k=l...K; lrsp^sN és feltételezve, hogy K^N. Azaz az elemi tényezők n halmazából kisebb számú mutató-halmaz képezhető. Az értékelési kritériumok (mutatók) kialakításánál több feltételt kell kielégíteni. Valamennyi mutató dimenzió nélküli legyen és a feltétel teljesüljön. Az mk = 0 érték a mutató minimális, míg az m

k= 100 a mutató maximális fejlettségi, bonyolultsági szintjét fejezi ki, azaz a mutató értékének növekedése — megállapodásszerűen — a lefolyásszabályozás fejlődését, az emberi beavatkozások bonyolultságának fokozódását tükrüzi. Az rrik mutató dimenzió nélkülivé tételéhez, normalizálásához, ha szükséges a következő transzformációt alkalmazhatjuk: ahol m

1k,

020 és m

1t-,

10

0 az mt

1 mutatónak a fejlődés során lehetséges legkisebb, illetve legnagyobb dimenziós értékét jelzi, továbbá m\ az eredeti Az rrik mutatók súlyozásával az egyes mutatók, hatások, beavatkozások szerepét fejezhetjük ki a lefolyásszabályozás fejlesztésének folyamatában. A <p(t)=f(rrik) alapösszefüggés lényegében többtényezős (több kritériumú) döntéselemzés szerinti hasznosságtípusú kapcsolat, ahol rrik a kadik mutató (kritérium) „hasznossága". A lefolyásszabályozási tényező konkrét kialakítását a fenti matematikai modell segítségével a következő lépésekben végezhetjük el: 1) a lefolyásszabályozást jellemző, az emberi beavatkozásokat kifejező legfontosabb elemi tényezők kiválasztása; 2) a mutatók kialakítása az elemi tényezők alapján; 3) a súly rendszer meghatározása; 4) az elemi tényezők, a mutatók idősorainak beszerzése, meghatározása a kiválasztott térségre és időszakra. Célszerű a múltban visszamenni olyan időpontig, amikor a térséget még természetes állapotúnak lehetett tekinteni lefolyásszabályozási szempontból, azaz a természetes lefolyási viszonyok uralkodtak, az emberi beavatkozás elhanyagolható volt; 5) a cp (t) idő függvényének előállítása és számszerű jellemzése a vízgyűjtőre, a kiválasztott időszakra és esetleges becslése a jövőre; 6) a lefolyási jellemzők és a cp(t) tényező időfüggvényei kapcsolatának feltárása, a lefolyási jellemzők befolyásoltságának meghatározása