Hidrológiai Közlöny 1983 (63. évfolyam)

8. szám - L. I. Tison†

Hidrológiai Közlöny 1983. 7. sz. 337 L. J. TI SO N 1895-1982 Közvetlenül adta azonban jelét a magyar hidrológusok iránti megbecsülésének azzal, hogy — egyetemi tankönyvében (Cours d'hydraulique, I. k. 1950, II. k. 19513) tíz helyen hivatkozott —, részben a Hidrológiai Közlöny nyomán —, hazai szerzőkre, — a Szövetség negyedéves folyóiratában (Bulletin de l'AIHS) mindig szívesen adott helyet munkáinknak, — a rendelkezésére álló keretből bőven nyújtott anyagi támogatással igyekezett fokozni a tudományos találkozókon való részvételünk lehetőségeit, — eredményeinknek hazája hidrológusaival való megismertetésére előadást tartott a genfi egyetemen, és gondoskodott az anyag megjelenéséről, — személyes súlyának latbavetésével kivívta a hidrológiai kísérleti területek 1:965. évi szimpozionjának Magyarországon való megrendezését (az Egyesült Államok helyett) és ezzel alkalmat teremtett nemzeti kultúránknak az itt összesereglett külföldiekkel való megismertetésére, és végül, de nem utolsó sorban — tanulmányának lapunkbeli közlésre átengedésével „A mederüledékek és a függőleges tengelyű örvények" című (lásd 1966. évi 3. szám, 97— 100 o.) megtisztelte Társaságunkat. Azzal a 64 kötetnyi szövetségi kiadvánnyal, amelyet minden segítség igénybevétele nélkül szerkesztett, a hidrológia valóságos kincsesbányáját teremtette meg. Ezeknek áldozta életét is. 1970 novemberében, közvetlenül a wellingtoni szimpozionra való elindulása előtt, idegfeszítő sietséggel igyekezett az esedékes kötet nyomdai levonatait még ellenőrizni, mikor szélütés érte, és tette tehetetlenné életének hátralévő 12 évére. A Szövetség minden ügyét egymaga intézte. A levelezést kézzel írott néhány szóba tömörített feljegyzésekké egyszerűsítette, hogy ne terhelje titkárnő alkalmazásával a költségvetést, amelynek ilyenformán 80%-a volt a kiadványokra fordítható. Munkabírásánál csak a szerénysége volt nagyobb: a kiadványokon nem szerepel a neve. Pedig szerkesztőként és szervezőként nagyobb szolgálatot tett a tudománynak, mint száznál több, zömmel a hidraulika és a hidrológia határterületeit érintő tanulmányával, hidraulika kézikönyvével (amelynek 3. kötetére már nem jutott ideje) és negyven esztendőn át folytatott egyetemi oktatói tevékenységével. vetett, bár nem csekély szerepe volt. L — y Kevés tiszteleti tagja volt a Magyar Hidrológiai Társaságnak, akinek oly sokat köszönhetünk, mint az elmúlt év karácsony napján elhunyt Léon Jean Tison professzor, a genfi egyetem hidraulikai tanszékének korábbi vezetője, a Nemzetközi Hidrológiai Szövetség tiszteletbeli elnöke, a Budapesti Műszaki Egyetem díszdoktora. Húsz esztendőn át volt a Nemzetközi Szövetség kiemelkedő személyisége — a főtitkári tisztség megnevezése itt kevés volna — és a Szövetség felvirágoztatása, az általa szervezett, az egész világ hidrológusait mozgósító tudományos találkozók hosszú sora révén érte el a magyar hidrológia azt a nemzetközi elismerést, amelyet múltja és teljesítményei alapján méltán megérdemelt, de nyelvi elszigeteltségünk miatt korábban megszerezni nem tudott. Ebben, valamint magyar hidrológusoknak a Szövetség elnökévé, alelnökévé és tisztségekre való megválasztásában Tison professzornak csak köz-