Hidrológiai Közlöny 1983 (63. évfolyam)

6. szám - Könyvismertetés

Horváth L.—Várady N.: A felszíni vizek Hidrológiai Közlöny 1983. 6. sz. 277 güteklasse. Das Wasser der unteren Strecke ist hingegen „stark verunreinigt", wo die Verschterung Wasserqualität in erster Reihe dem Abwasser der Tierhaltungsanlage und der intensiven landwirtschaftlichen Nutzung zuzuschreiben ist. Eine bedeutene Verbesserung ist von der bereits begonnenen rationallen Kunstdünger Verarbeitung und von der Bewässerung mit den von den Viehhalteranlagen Abwässer zu erwarten. Der Wasserlauf Tát ist wogen der Toxischen Metall Verunreinigung der am Eitugsgebiet errichteten Galvanisatoren „stark verunreinigt". Die sich im Sohlensediment akkumulierte Schwiemetallverungreinigung, wie dies in Abb. 14 ersichtich ist, ist um ein-zwei Grössenördnungen höher im Verhältnis zu den an durchschnittlich verunreinigten Wasserlaufen beobachteten Zustanden. Die Wassernutzung des Baches Kenyérmező hat sich wegen seinen kleinen Abflussinengen noch nicht ausgebildet, der Wasserlauf wird zur Ableitung der Grubenund Industrie-Abwässer verwendet, so dass der unter Dorog befindliche Abschnitt des Baches, heute der verunreinigste Wasserlauf des Komitats ist. Technikatörténeti szemle XII, 11(80—81, Népművelési Propaganda Iroda, 1981. (37

1 oldal) Az Országos Műszaki Múzeum immár tizenkettedszer örvendezteti meg értékes kiadványával a technikatörténet (és egyben a művelődéstörténet) iránt érdeklődő olvasót. Az előttünk fekvő kötetnek nemcsak a terjedelme nagyobb az előzőeknél. Tartalma is változatosabb. A 21 tanulmány közül a vízügyi szakembert Dóka Klára ,,Adalékok az energiaellátás történetéhez. A vízierő kérdése 1919-ften" című, a kötet első helyén álló írása érdekelheti. A szerző a Tanácsköztársaság idején végzett felmérés adataival érdekes képet ad az ország 1919. évi energiaszükségletéről (megyénkint és gazdasági ágak szerint) és siralmas energiatermeléséről, ami a vízerőhasznosításra irányította a figyelmet. Ennek eredménye egyrészt az az összeírás volt, amely 24 erőmű adataival egészítette ki Bogdánfynak „A vízierő" c. művéből ismert kimutatását,' másrészt 35 erőmű, ill. vízfolyás vagy folyószakasz hasznosítási tervének felülvizsgálata volt. A Tanácsköztársaság idejéből származó levéltári anyag feldolgozásával Dóka eddig jórészt ismeretlen élénk tervezői tevékenységre derít fényt. (Helyes lett volna az erőművek — tévesen energiának nevezett — teljesítményét az energiatermelési adatokkal összehangolva kW-ban megadni.) Károlyi Zsigmond, vízgazdálkodásunk múltjának fáradhatatlan kutatója „Az aszályok és az árvizek szélsőségei között..." c. tanulmányában a történeti adatok egész sorával bizonyítja, hogy „a rendszeres szabályozások" gazdasági-műszaki szempontból eddig feltárt másfél-két évszázados története korántsem tekinthető azonosnak a magyar vízimunkálatok törtenetével, mert vízügyi múltunk valójában az évszázadok homályába vész, (amelyekben az eddig feltárt adatok segítségével legalábbis a késői középkor idejéig sikerült fényt deríteni). Ismeretlen adatokban gazdag munkájában a további kutatások szükségességére mutat rá és feladataikat részletezi. Bárcsak fokozódna a vízügyi múltunk iránti érdeklődés, és minden vízügyi igazgatóságon akadnának olyan, Nemes Gerzsonhoz (Szolnok) és Lötz Gyulához (Szombathely) hasonló mérnökök, akik — levéltárosókkal és régészekkel összefogva — segítenének kiegészíteni helyi honismereti vonatkozásban Károlyi úttörő munkásságát. A vízügyi szakemberek érdeklődésére számíthat N. Ipoly Márta munkája: Ipari és gazdasági forrásértékek térképeken (1782 — 85) is, amely számos térképrészlet alapján hívja fel a figyelmet a XVIII. század végi első országos katonai felmérésnek a Hadtörténelmi intézet térképtárában hozzáférhető anyagára. Vajda J'ál, Oszetzky (Sábor és Szabadv&ry Ferenc: ,,Magyar tudomány és technikatörténeti krónika" - ja egy művelődéstörténeti szempontból fontos komplex kutatási feladat Die die Nordgrenze bildende Wasserbasis der Donau versorgt 1/3 Teil des Komitats mit Leitungswasser und der 2/3 Teil sichert den Industriewasserbedarf. Während der Untersuchung der Verunreinigung des Flusses konnte festgestellt werden, dass die Wasserqualität auch in den Wintermonaten von zweiter Klasse ist, sodass sie innerhalt her Qualifiziert! ngsgTenzen als „wenig verunreinigt" bezeichnet werden kann. Die Gestaltung dor Verunreinigung zeigt aufgrund der Wassergütedaten von 10 Jahren, eine järhliche Verschlechterung von 3—5 %. Unter den Verunrcinigern der zum Komitat gehörenden Donaustrecke, ragt der Einfluss des an der tschechoslowakischen Seite befindlichen Vag-Klusses hervor, tier den linksseitigen Steifen entlang fast bis zu Budapest ausgewiesen werden kann. Der Wasserbedarf des Komitats kann in entsprechender Qualität nur durch die Erhöhung des Volumens der Wassergüteschutz-Investitionen gesichert werden. Dies notwendigerweise mit der Konstenerhühung der Wassergewinnimg vor sich. Durch Anwendung eines modernen Wassergüteschutzmittels, kann die Wassrequalität des Wassersysteins des Komitats noch auf annehmbaren Niveau gehalten werden. első oredinényeit tartalmazza, amelyekhez bőven van még mit hozzátenni. Részünkről például „A vízgazdálkodási fejlődése" (TIT, Országos Vízgazdálkodási Szakcsoport, Bpest (1971), szerk.: d.r. Nagy László című műben közölt, Károlyi Zsigmond által összeállított „Vízügyi eseménynaptár" adatait. Túllépné ennek az ismertetésnek a kereteit a további tanulmányaiknak csak egyszerű felsorolása is. Nem maradhatnak azonban említés nélkül a Szemle rovatai. A Krónika többek között a Hadtörténeti Múzeumban 1979 novemberében tartott térképtörténeti tanácskozásról számol be. Egyetértünk a recenzenssel abban, hogy a térképtörténeti tanácskozások rendszeresítése nagyon kívánatos lenne. Vízügyi szempontból is. Az Országos Műszaki Múzeum gyűjteményeiből című rovatban ft Múzeum tárgyi gyűjteményének nyilvántartási rendszeréről a Csernyi Lászlóm; áital közölt beszámoló a csaknem valamennyi vízügyi igazgatóságon létesült múzeumok figyelmébe ajánlható, mert csak gondosan készített leíró ós kereső kartonok tehetik tudományos értékűvé az összegyűjtött emlékeket. Debreczeny Agnes a Múzeum könyvtáráról nyújt tájékoztatást. Úgy véljük, hogy az aránylag szerény állomány egyrészt ma még lehetővé tenné az ETO szerinti szakozást, vagyis a hazai műszaki könyvtárak közös szaknyelvének beveletósét, másrészt mindnyájunk kötelességévé teszi, hogy tudomány- és technikatörténeti munkáink különnyomatából juttassunk a könyvtárnak. A Könyvismertetések rovatában 24 magyar vagy idegen nyelvű munka recenzióját olvashatjuk. Többek közt Erdős Ferenc: ,,.4 társadalom hatása a felszíndomborzatra, a vizekre és a klímára a Mecsek térségében" c. tanulmányáról Károlyi Zsigmond tollából. Egy 1805-ből való Duna—Tiszacsatorna tervét említi A Közlekedési Múzeum negyedik évkönyvéről (197(5 — 78J készült ismertetés, Szitár László írása. Három 1979 — 80-ban megjelent térképtörténeti munkáról számol be ifj. Barilla Lajos Ugyanő ismerteti A, Verncrnek „A mélység meghódítása" a. német nyelvű könyvét, amelynek magyar munkatársai közül Kessler Hubert a barlangokról, és Aliquander Ödön a mélyfúrások fejlődéséről írt. Végül ugyancsak ifj, Hartha Lajosnak köszönjük a Dunakanyar Intéző Bizottság lapjának, a Dunakanyarnak 1979 és 1980. évi számaiban közölt történeti vonatkozású cikkek felsorolását. A technikatörténeti Szemle szerkesztői teendőit kezdettől a közelmúltban elhunyt Vajda I'ál látta el. Halála a magyar tudomány- ós technikatörténet nagy vesztesége. Emlékét a Szemle 12 kötete és számos munkája megőrzi a feledéstől. Eltávozása miatt már csak a súlyos betegségében segítségül vett szerkesztőtársának Debreczeny Ágnesnek, és az Országos Műszaki Múzeum főigazgatójának, Szabadváry Ferenc főszerkesztőnek mondhatunk köszönetet. Dr. Lászlóffy Woldemár