Hidrológiai Közlöny 1983 (63. évfolyam)

6. szám - Spányi Endre–dr. Toókos Ildikó: Szervesanyag tartalmú ipari szennyvizek tisztításának műszaki-gazdasági vizsgálata

278 Hidrológiai Közlöny 1983. 6. sz. \ Szervesanyag-tartalmú ipari szennyvizek tisztításának műszaki-gazdasági vizsgálata 8 P Á N Y I EN D It E* — DR. TOÖKO8 ILDIK <5** Bevezetés A szervesanyag szennyezésben gazdag szennyvizek legjellemzőbb példái a baromfi-, hús- és tejiparban találhatók. Komplex tisztítástechnológiájuk kialakítására végzett kísérletek gyakorlati javaslatokhoz vezettek. Ezek hasznosulásának egyik fő tényezője a költség. Ezért a jelenlegi tanulmányban a kimunkált költségadatok összehasonlító értékelését tűztük ki célul, kibővítve néhány, ezekből következő műszaki-gazdasági kérdéssel. Előzmények A szennyvíztisztítási technológiák kialakítására több éven keresztül végeztünk kísérleteket, melyet részletes, országos felmérésen alapuló szükséglet-megállapítás előzött meg. Ipari szakágazatonként állapítottuk meg a szükséges méretlépcsőket és az ezekhez, ill. a befogadókhoz kapcsolódó szennyvízkezelési igényeket [1, 2, 7J. Magyarországi körülmények között a felsorolt három ipari szakágazat elsősorban a közcsatorna-hálózatra köt, tehát a kísérleteknek fő célja a hatásos — mind a 2/1970 (XII. 13.) OVH sz. rendelet igényeit, mind pedig szükség esetén a városi telep terhelésének csökkenését is biztosító — előtisztító rendszer kialakítása volt. Egyedi biológiai szennyvíztisztító telep létesítésére — az élővíz befogadóba vezetés igényeinek kielégítésére — jóval kevesebb helyen van szükség, és a megvalósítás reális lehetősége is kevesebb. A szennyvizek utótisztításával kapcsolatos kísérleteknek a különleges igényű vízvédelmi területeken van jelentőségük, valamint elméleti szempontból értékesek. Elsősorban egy-egy részmegoldás (törésponti klórozás, ill. fertőtlenítés, aktívszenes szűrés, klóraminok keletkezése és eltávolítása stb.) kísérleti tapasztalatai fognak majd hasznosulni. A befogadó használatot és a tisztító berendezés műszaki kialakítását is figyelembe vevő méretlépcsők a vízhasználat-szennyvíztermelés alapján az egyes ipari szakcsoportokban: Baromfifeldolgozó iparban: 400— 800 m

3/d 800—1600 m

3/d 1600 m

3 felett Élővízbefogadóval perspektivikusan nem kell számolni. Hiísiparban: 100 m 3/d alatt 100— 400 m

3/d 400— 800 m

3/d 800—1600 m

3/d 1600—3200 m

3/d 3200 m

3/nap felett * VIZITERV VSzK, Budapest. ** Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Központ, Budapest. Élővízbefogadó elsősorban a kis szennyvízmennyiségeknél fordul elő. Tejiparban: 300 m

3/d alatt 300—400 m

3/d 450—900 m

3/d 900 m

3/d felett Élővízbefogadó csak 450 m

3/d alatt, míg közcsatorna-használat mindegyik kategóriában előfordul. A szennyvíztisztítási technológiák rövid ismertetése és a kapcsolódó költségfüggvények 1. Vegyszeres f izikai-kémiai szennyvíztisztítás [7, 9] A módszerrel elérhető tisztítási hatásfok a baromfi- és húsiparban 80—90 % KOI- csökkenés (elfolyó víz KOI: 200—350 mg/l), a tejiparban 65—70% KOI-csökkenés (elfolyó víz KOI: 400— 500 mg/l). Koaguláló szerek közül legjobban bevált a FeCl

3 • 6H

20 és az A1

2(S0

4)

3- 18H

aO. A fehérjék izoelektromos pontja környékén (pH = 5,2— 5,6) történő koaguláltatás esetében az optimális vegyszerkoncentráció 200—300 mg/l. Lúgos tartományban (pH =.10,0—11,0) — a pH mésszel történő beállításakor — 100—150 mg/l fém-só koaguláns is elegendő a hús- és baromfiiparnál, míg a tejipari szennyvizeknél minegy 300 mg/l mennyiséggel kell több. A szennyvíztisztítás megoldása: a mechanikailag tisztított (durva-, finomrács, ívszita, esetleg gravitációs zsírfogó) szennyvíz az első, gyorskeverőkádba jut (pH-beállítás és vegyszeradagolás). A második gyorskeverőben már csak pH-ellenőrzés történik. Innen a szennyvíz aflokkuláló medencébe kerül (tartózkodási idő: 20 perc). Ezután a csapadék elválasztás nagyobb üzemeknél flotálással, kisebb szennyvízmennyiségnél függőleges átfolyású dortmundi ülepítőben célszerű. Az előbbiekben bemutatott méretlépcsők kielégítésére a fizikai-kémai előtisztító berendezésekre egy hattagú méretsort dolgoztunk ki. Ebből két berendezés ülepítéses, négy berendezés flotálós csapadékelválasztási módszert képvisel. Mindegyik berendezést, ill. megoldást, a rá vonatkozó napi átlagos szennyvízmennyiséggel jellemezünk, a gazdaságossági mutatószámokat feltüntető 1. táblázatban. Az ebből megszerkesztett költségfüggvény az J. ábrán látható. 2. Egyedi szennyvíztisztítás élővízbefogadó előtt [7] Ilyen esetben a szennyvíztisztító berendezés fő része a biológiai tisztítóegység. Mind kísérleti adataink, mind az irodalmi adatok az említett szennyvizek esetében a teljesoxidációs rendszer mellett törnek pálcát. A kísérletekkel megállapított tervezési alapadatok, reakciókonstansok felsorolá-