Hidrológiai Közlöny 1983 (63. évfolyam)
1. szám - Könyvismertetés
20 Hidrológiai Közlöny 1983. 1. sz. Dr. Szepessy J.: Szemcsés és kötött talajok Durchfahrungs—Erosion der körnigen und bindigen Biidon l«w. ihre Verflüssigung in Hochwassersohutzdelchen. Das Mass und die Verringerung der Gefahr Dr. Szepessy , .7. Iis werden die im Deichinneren, teils meistens bekannten physikalische Prozesse besprochen. Besondere Aufmerksamkeit wird den zu plötzlichen Deichbrüchen führenden, also unabwehrbaren Prozessen gewidmet, zwecks deren Verhütung die Deiche schon vorher verstärkt werden müssen. Neben den heutigen Deichbrücken, bedeutet der Bruch des sandigen Grundbodens die grösste Gefahr, wie es auch bei den Körös-Flüssen in Hosszufok in 1980. der Fall war. Laut der allgemeinen Auffassung verursacht dies die durchfahrende Erosion laut Abb. 1., der Verfasser ist aber der Meinung, wenn auch infolge der oft vorkommenden Wasseraufquellungen sich ausnahmsweise das Bett verzerren würde, ist noch immer genug Zeit vorbanden für einen erfolgreichen Schutz. Laut seiner Hypothese wurden die aus den Beschreibungen gut bekannten plötzlichen Wasseraufquellungen durch Durchbrechung der gut schliessenden lehmigen Deckschicht verursacht (Abb. 6). Diesen folgt der ganzen Länge des Ganges entlang eine Verflüssigung des lockeren Sandes, die hier das plötzliche Heranwachsen der Scherspannung bei dem Aufbruch der Deckschicht (Abb. 6. a. Drucklinie) hervorruft. Die Energie hierzu liefert die zur Druckverminderung des Sandes gehörende Zusammenpressung von 1 mm und die eventuell eingedrungene Luft. (Abb. 12). Ein solcher Grundbodenbruch kann auch dadurch verursacht werden, dass man das aufquellende Wasser mit übertriebenen Schutz auf einemkleinen Gebiet strark umschlossen stark drosselt und dadurch die Deckschicht des neben dem zum Schutz gebauten Ringbeich eventuell aufreissen kann. Die gefährdete Stelle kann auch auf einen ganz kurzen Abschnitt beschränkt werden (Abb. 3), diese können durch die Erforschung der sich längst spontan aufgefüllten Flussbette und der Kreuzungspunkte der Deiche gefunden werden. Diesbezüglich wurde ein Landesprogramm in Gang gesetzt. Die Kontrolle der Standfestigkeit ist einfach. Ein gut gebauter Sickergraben sichert auch einen wirksamen Schutz (auch gegen die in .466. 1 veranschaulichten Gangbildungen), und auch die Belastung der Deckschicht in breiten Streifen kann behilflich sein. Aus dem anlässlich des Hochwassers der Körös im Jahre 1980 erfolgten weiteren Deichbruck kann nachgewiesen werden, dass hier auch die neuestens erforschten Dispersitäten der bindigen Böden (Sherard, et alii) eine Rolle spielten. Demzufolge war die Situation in zwei Stunden nach dem Beginn des in der Sohlenlinie des Deiches sich meldenden Durfkusses schom rettungslos. Die Möglichkeit des Entstehens je eines konzentrierten Ganges, kann mit den heutigen Mitteln der Instandhaltung nicht mehr ausseracht gelassen werden. Wir kennen mehrere solche Fälle, wo die Abwehr manchmal schwer, aber immer erfolgreich war, weil Zeit dazu zur Verfügung stand. Bei dispersiven Böden ist aber die Zeit nicht vorhanden, dort miisste man die Deiche im vorhinein befestigen. Die wirtschaftliche Art des Schutzes wird noch gesucht. Gefährliche Gebiete sind die alkalischen kalkarmen Böden des Theiss-Gebicts. Die Erweichung des Untergrunds (Abb. 10) bedrohrt dort, wo die Deiche auf dicker, (lispersiver Lehmschicht stehen, die das Wasser strukturell leiten (Abb. 9) und wo der aufwärts wirkende Wasserdruck, den effektiven Erddruck auf Null verringert. Dieser l'rozess geht langsam vor sich, so dass Zeit für den Schutz zur Verfügung steht. Diesem Übel kann mit Bau von Sickergräben oder durch Belastung eines breiten Streifens vorgebeugt werden. Zum Sehluss wird die Aufmerksamkeit auf die Gefahr der neuestens immer steiler werdenden Hochwasserwellen gelenkt. Das Übergewicht der sich unter die Deckschicht eingepressten Luft (Abb. 62) kann sich z. B. erhöhen. An anderem Stellen kennen wir schwach bindige oder Mo-Böden, deren Wasserleitfähigkeit auf Einfluss der Durchnässung in der Zeit rasch abnimmt (Abb. 14). In dem aus solchem Material gebauten Deich (Abb 13) kann sich bei Beginn des Hochwassers eine gefährliche Sickerung ausbilden, die sich innerhalb 1—2 Tage von sich selbst mässigt. Könyvismertetés Aujeszky László— Schilling Ferenc—Somogyi Sándor (szerk): A Fertő-táj bioszféra készleteinek hasznosítása Budapest, 1976. f 175 lap). A Fertő-táj monográfiáját előkészítő adatgyűjtemény, 4. kötet.) Az általános tájékoztatón kívül a negyedik kötet az alábbi fejezeteket tartalmazza: Talajviszonyok a Fertő-tó 1 környékén, (Szabolcs István, Vár ally ai György), Mezőgazdaság, ( Varga János), Erdőgazdálkodás, (Dobos Tibor), Nádtermelés, (Veszprémi Béla), Halászat, (Tóth János), Összefoglaló értékelés, (Kárpáti István). A talajviszonyokat ismertető tanulmány 02 oldalas, 3 térképmelléklettel. A talajviszonyok meghatározzák a mező- és erdőgazdaság hasznosítási lehetőségeit és befolyásolják a fejlesztés irányelveit. Az eredményes mezőgazdasági hasznosítás alapfeltétele a komplex vízgazdálkodás. A vízrendezések meghatározásánál viszont döntő fontosságú a talajviszonyok ismerete. Ezáltal előre láthatók lesznek a vízrendezések nyomán bekövetkező talajtani változások, s meggátolhatók a talaj termékenységét károsan befolyásoló talajképződési folyamatok. A XVIII. század vége óta a Fertő-környék rendezésének sok terve született, de a komplex vízgazdálkodás igényével fellépő általános rendazés mindmáig megoldatlan. Az első, részletesebb felmérést a talajtani jellemzők vonatkozásában id. V árallyai 1943-ban készítette. A háború után Franz és Húsz az osztrák rész sós talajféleségeit jellemezték, Szabolcs és Ábrahám 1957-ben a magyar rész szikeseit írták le, megállapítva a Fertő-tó sótartalmával való, a talajvízzel közvetített összefüggőt. Az OMMI mosonmagyaróvári talajtani osztálya 1958-ban és 59-ben készítette el a Fertő tó környék genetikus talajtérkópét, amelyet Szabolcs és Várallyai kiegészítésekkel az összefoglaló munkába is átvettek. 19(>8-ban az OMMI talajtani osztályán Takács és Wildmann készített a tó déli partvidékéről genetikus talaj térképet . Leszták és Darab a tágabb értelemben vett Fertőmedencére és a Hanságra altalaj-öntözést javasoltak. Baditz, 1970-ben készített diplomamunkájában a mezőgazdaságilag hasznosítatlan területek termelésbe vonásának lehetőségeivel foglalkozott. Részletesebb javaslatokhoz azonban általánosabb talajtani kutatási eredményekre is szükség volna. A Fertő-medencében érvényesülő talajképződési folyamatok közül a legfontosabb az üledéklerakódás, a láposodás, a réti talaj képződés, a sófelhalmozódás és a szikesedés. Baditz, Takács és Wildmann szakvéleményei szerint a tó déli partján a további szikesedés csak akkor kerülhető el, ha az övgát mellett övcsatorna viszi el a felszíni vizeket és szabályozza a talajvizeket. A mezőgazdasággal foglalkozó 37 oldalas tanulmány talajhasznosítási térképet is magában foglal. Eszerint a tó mellett gyepgazdálkodás, majd elsősorban búzavetést tartalmazó szántóföldi gazdálkodás kívánatos. A talajok nagy része alkalmas a cukorrépa termelésre, illetve a zöldségnövények termelésére is. A szántóföldi (Folytatása 35. oldalon.)
