Hidrológiai Közlöny 1983 (63. évfolyam)

1. szám - Baló Zoltán: Árvízvédelmi töltések és régen feltöltött holtmedrek keresztezési pontjainak felkutatása légifelvételekről és térképekről

Hidrológiai Közlöny 1983. 1. sz. 21 Árvízvédelmi töltések és régen feltöltött holtmedrek keresztezési pontjainak felkutatása légifelvételekről és térképekről U A LÓ ZOLTÁN* Az árvízvédelmi töltéseket keresztező hajdani folyómedrek árvíz esetén veszélyeztetik a védvonal állékonyságát. Megállapítható, hogy a töltésszakadások és a veszélyes árvízi jelenségek igen gyakran ott fordultak elő, ahol a töltés alatt feltöltődött folyómeder húzódik. Hazai folyóink mentén több ezer ilyen keresztezési pont található, ezek veszélyessége elsősorban attól függ, milyen a feltöltődött meder és környezetének rétegsora. A hajdani meder rétegződését a mederváltozás típusa határozza meg. A folyók, folyószakaszok medrének változása fejlődéstörténeti kérdés, ezzel itt nem foglalkozunk. Folyamatban van a Vízrajzi Intézetben egy kutatási téma kidolgozása, melyben dr. Mike Károly részletesen elemzi és veszélyesség szempontjából rangsorolja hazai folyóink évezredes és évszázados mederváltozásait. A következőkben csupán a töltések és hajdani folyómedrek keresztezési pontjainak felderítési lehetőségeivel foglalkozunk. Alapanyagok és műszerek 1. Légiiényképek A rejtett folyómedrek felkutatására a légifénvképek a legalkalmasabbak. Többé-kevésbé minden légifénykép felhasználható erre a célra, de a befektetendő munka mennyisége és a várható eredmény igen eltérő lehet. Az alábbiakban sorravesszük, milyen lehetőségek állnak rendelkezésünkre. A VITUKI Vízrajzi Intézete az OVH, illetve a VÍZIG ek megrendelésére az utolsó 12 évben felmérte hazánk szinte valamennyi folyóját és a vízrajzi térképek korszerű szerkesztésének biztosítására e folyók mentén légifényképezést végeztetett. Ezeket a képeket a Magyar Néphadsereg Térképészeti Intézete készítette a Földmérési Intézet mérőkamarájával. Ebből rendelkezésre állnak a kontakt másolatok (50—80%-os átfedéssel, a fémlemezre ragasztott fotótérképek és ezek puha másolatai, esetenként közelítő méretarányú nagyítások is. A kontakt másolatok közelítő méretaránya 1:10 000—1:28 000, a többi anyag méretaránya a Duna és a Tisza esetében 1:10 000, a többi folyónál 1:5 000, kivéve a kis folyókat (Berettyó, Lajta és a feldolgozás alatt álló Zagyva-Tar na), ahol 1:2 500 a méretarány. Azokon a folyókon, ahol vízügyi célra nem készült légifényképezés, szóbajöhet az állami földmérés fényképanyagának igénybevétele. Ezeket a fényképeket általában egy-egy nagyobb munkaterület lefedésére K-Ny-i irányú, egymással párhuzamos sorokban tervezik, így a folyó környeze* Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Központ, Budapest. tét ábrázoló képek kigyűjtése a filmarchívumból körülményes. Felhasználásuk is ugyanezért nehézkes, szembeállítva a folyóra fektetett sorokban készített fényképekkel. Méretarányuk 1:8 000 — 1:35 000, rendelkezésre bocsátásuk és kontakt másolat készítése koruktól függően „filmkockánként" 80—130 Ft költséggel jár. További lehetőség a V1ZDOK által vízügyi repülőgépről, nem mérőkamarával (Hasselblad) felvett képek felhasználása. Ilyenek egyes folyószakaszokról már rendelkezésre állnak és lehetőség van megrendelésükre is. Ezektől a képektől nem várható el, hogy olyan mértékben kielégítsenek bizonyos műszaki követelményeket (közel függőleges kamaratengely, szabályos sorok, pontos átfedés stb.), mint a mérőkamarával és főhivatású személyzettel (légifényképész és navigátor) készített képek, viszont nagy előnyük, hogy a fényképezés időpontját hatásosabban lehet befolyásolni. így mód van arra, hogy olyankor készüljenek a felvételek, amikor a régi feltöltött medrek mutatkozása optimálisan várható. Ilyen képek lehetnek pl. a kora tavasszal (alacsony növényzet!), mintegy két hét száraz időszak után áradó vízzel bekövetkező, legalább közelítő mederteltség mellett felvett légifényképek (Szilvássy Zoltán javaslata szerint). 2. Térképek A légifényképek vizsgálatát térképekkel egybevetve kell elvégezni. Használatuk két szempontból is szükséges: egyrészt a ma is mélyedésként észlelhető régi medrek tekintélyes részét a topográfiai térképek szintvonalakkal kifejezik, másrészt a felderített keresztezési helyek egyértelmű azonosításához szükséges a töltések stacionálásának ismerete, ehhez szintén térképre van szükség. A kutatás végeredményeként készülő vázlatnak is csak térkép lehet az alapja. Ma már országosan rendelkezésre állnak az 1:10000 ma. topográfiai térképek. Ezek síkvidéken 1960 óta 1 m-es alapszintvonalakkal készülnek és általában tartalmazzák a 0,5 m-es felező szintvonalakat is. Negyedelő (0,25 m-es) szintvonalat ott alkalmaztak, ahol az idomot, lejtőátmenetet fejez ki. Az árvízvédelmi töltések stacionálása e térképeken többnyire megtalálható. Miután az 1:10 000-es térképek kevés kivételtől eltekintve fotogrammetriai alapon készültek, a szintvonallal is kifejezhető mélyvonulatokat, ősmedreket megfelelő pontossággal tartalmazzák. Az 1:25 000 ma. topográfiai térképeken az alapszintköz 5 m, síkvidéken feltüntetik a 2,5 m-es és 1,25 m-es segédszintvonalakat is. Ezektől legfeljebb 1 m-nél mélyebb idomok ábrázolása