Hidrológiai Közlöny 1983 (63. évfolyam)

4. szám - Hozzászólás Dr. Libor Oszkár: a „Kommunális szennyvíztisztító telepek intenzifikálása” c. tanulmányához. (Dr. Kőrösmezey László, Topschál József, Rück István)

185 Hidrológiai Közlöny 1983. 4. sz. Hozzászólás Hozzászólás „Kommunális szennyvíztisztító telepek intenzifikálása" c. tanulmányához DR. L I B 0 II OSZK Á 11 Dr. Kőrösmezcy László*: A tanulmányban tái'gyalt eljárás feltétlenül sok esetben használható és újszerű, megismerése révén eddig ismeretlen szakterület nyílik meg az olvasó előtt. Tudjuk, hogy számos esetben van szükség szennyvíztisztító telepeink túlterheltsége ellen sürgős beavatkozásra, hiszen szinte mindenütt késésben vagyunk a telepek kiépítettségét és a tényleges terhelést tekintve. De fontos, hogy tudjuk előre, és számoljunk beavatkozásunk várható következményeivel. Jelen eljárás alkalmazása esetén két dologgal: az eltávolítandó, a kezelendő iszap megnövekedő mennyiségével, hogy fel legyünk készülve annak fogadására, kezelésére és elhelyezésére — továbbá arra, hogy a kezelés anyagigényes, ezáltal költségigényes és ezért a beavatkozás szükségessége lehetőleg rövid időtartamú legyen. Hajlamosak vagyunk — ezzel a szemlélettel gyakran találkozunk szakemi tereink, főleg pénzhiánnyal küszködő beruházók körében — a beruházási költségek csökkentésére minden áron, még a megnövekedett üzemköltségek árán is. Bizonyos határig lehet is ennek létjogosultsága. De ha a távlatot tekintjük, inkább nagyobb távon, tartósan jelentkező üzemköltségek csökkentése a gazdaságosabb. Azt javasolnám ezért a tanulmány szerzőinek, hogy kíséreljék meg röviden közölni az eljárásukkal megtakarítható, vagy talán inkább elodázható beruházási megtakarítás mértékét, és hogy ezzel szemben milyen üzemköltségtöbblet jelentkezik, számolva a vegyszerfogyasztással és a megnövekedett iszapmenynyiség kezelésének többletköltségeivel is. Bizonyára birtokában vannak ilyen összehasonlításnak, és ez az olvasót is érdekli, hogy az eljárás használhatóságát értékelni tudja. Ennek birtokában döntheti el a túlterhelt szennyvíztisztító telep tulajdonosa, hogy mennyi ideig veheti igénybe a teljesítménynövelő eljárást. Az is előfordulhat, hogy idényjellegű túlterheléssel dolgozó — talán éppen valamelyik Balaton parti tisztítótelep esetében, egyáltalán nem érdemes a telepet bővíteni, mert gazdaságosabb a 3—4 hónapos idény alatt az intenzív kezelést alkalmazni. Az ismeretek ilyen irányú bővítése a szaktudomány területéről az élet valóságába vezet, de a mai összetett követelményeknek csak ilyen komplex szemlélettel lehet megfelelni. Topsehál Józseí*—

Rück István**: Az üzemelő szennyvíztisztító telepek túlterhelődése országosan elterjedt jelenség, amely fokozott * Mélyépítési Tervező Vállalat, Budapest. ** Dunántúli Regionális Vízmű ós Vízgazdálkodási Vállalat, Siófok. A tanulmány a Hidrológiai Közlöny 1983. 1 számában, 41—47 oldalon jelent meg. mértékben következett be a Balaton térségi szennyvíztisztításnál az erőteljesen növekedő üdülőlétszám miatt. A Balatonnál az év egyharmadában túlterhelt szennyvíztisztító telepek kapacitásának bővítése új telepek létesítésével nem volt gazdaságosan megoldható, ezért más módszerek keresésébe kezdtünk. Kézenfekvőnek látszott a meglévő tisztító egységek felhasználásával olyan új technológiai beavatkozások kidolgozása, melyek kisebb összegű beruházási ráfordítás mellett — a túlterhelés időszakában alkalmazva — az addiginál jobb hatásfokú tisztítást tesznek lehetővé. Többféle megoldást próbáltunk ki, melyek az iszapülepedés javítását, a baktériumok minőségi megváltoztatásával a biológiai lebontás sebességének és hatásfokának javítását, a biológiai tisztítást terhelő lebegőanyagok mennyiségének csökkentését célozták. A többi között kísérleteket végeztünk a Retamix (Plygtól) eljárással is. Az- ELTE Kémiai és Technológiai Tanszékével a vállalatunk 1970. április hónapban öt évre szóló kutatási keretszerződést kötött. A keretszerződést évenként kutatási témákat pontosan rögzítő szerződésekkel töltöttük ki. Ezen kutatási éves szerződések alapján 1977. évben a balatonföldvári szennyvíztelepen félüzemi kísérleteket végeztünk. A telej) mechanikai és biológiai tisztításra alkalmas. Kapacitása 1800 m

3/d. A nyári üdülési szezonban 2400 m

3/d volt a terhelése, ami 30 %-os túlterhelést jelent. Néhány napon a terhelés elérte a 3200 m

3-t is. A laboratóriumi és helyszíni vizsgálatokat 1976. augusztus 3—10-ig tartó időszakban végezte a Tanszék. Megállapították, hogy a lebegőanyag csökkentésével a levegőztetők terhelése csökkenthető, az eljárás a tisztított szennyvíz foszfortartalmának 80 %-át eltávolítja. A vizsgálatok alapján végzett félüzemi kísérletek igazolták a vizsgálatok megállapításait, de az eredmények nem érték el a laboratóriumi kísérleti eredmények mértékét. Az erősen túlterhelt telepen a kísérletet 1977. június 16-tól augusztus 16-ig végezték a következő eredményekkel: KOI-ban 86 %-os, lebegőanyagban 89 %-os orto-foszfátra vonatkoztatva 75 %-os tisztítási hatásfokot értek el. Az elért eredmények alapján részletes javaslatot tett a Tanszék a Tatabányai Szénbányák ÁVF-vel közösen a leginkább túlterhelt szennyvíztisztító telepünk intenzifikálására. A keszthelyi szennyvíztelep 1964-ben épült. Kapacitása 1500 m

3/d. Rács — homokfogó—átemelő—Dorr-rendszerű előülepítő — Kessener-rendszerű, iker elrendezésű levegőztető — Dorr-rendszerfi utóülepítő — iszapágyak — hidegrothasztó gyak sora. A tisztított szennyvíz ut . . 2 db oxidációs árok állt rendelkező