Hidrológiai Közlöny 1983 (63. évfolyam)

4. szám - Molnár László: Vízgazdálkodási feladatok a debreceni területi szervezet körzetében

Molnár L.: 1Vízgazdálkodási feladatok Hidrológiai Közlöny 1983. 4. sz. 177 és 15 éves távlatra kiterjedően a térségi komplex meliorációs tervek megvalósítása. i A századfordulón kezdődött vízrendezés területünkön 1960 és 1980 között fejlődött jelentősen, főképpen az 1965—06 évi szélsőséges belvízjárást követően. A fejlődés jellemzője a főművek teljesítő képességének jelentős növekedése, az eddig elhanyagolt üzemközi csatornahálózat felújítása és korszerűsítése társulati keretek között, valamint az üzemi csatornahálózat megjelenése a belvízlevezetésben. 1980-ban a belvízi csatornahálózat hossza 5960 km volt, melynek 37 %-a főmű, 39 %-a társulati kezelésű csatorna, 24 %-a pedig üzemi csatorna. A belvízi művek vízszállító képessége 201 m

3/s-ra növekedett, fajlagos értékben kifejezve 29,0 l/s km

2 értékkel. Minőségi változást jelentett, hogy a fejlesztés a szivattyús belvízlevezetés és a beivíztározás terén történt, a gravitációs levezetés alig növekedett. Az 1960—80 közötti időszakban tehát a vízrendezés fejlesztése összességében jelentős volt, de egyes belvízrendszerek között igen nagy eltérések is mutatkoztak, a megvalósított kapacitás a tervezett értékek 58—100 %-a között ingadozott. Üzemi vízrendezés vonatkozásában 43 500 ha területen került sor vízrendezésre, de azok szétszórt, elaprózott foltokból álltak. A fejlesztés gazdasági eredménye számszerűen nem mutatható ki, de bizonyos, hogy az 1977—80. évi csapadékos évek belvízkárainak mérsékléséhez a fejlesztés lényegesen hozzájárult. Ugyanakkor azt is meg kell állapítani, hogy a mezőgazdasági termelés mai színvonalától a belvízmentesítés színvonala elmaradt, hiszen az említett években a működési területen a belvízzel elöntött terület nagyságrendileg 30 000 ha-t tett ki, a termőtalajban megjelenő talajvíz levezetésére pedig a hagyományos belvízi művek egyáltalán nem alkalmasak. Mindezek az országosan is jelentkező problémák a vízrendezés továbbfejlesztésének szükségességét vetették fel, és az ún. térségi komplex melioráció keretében megjelent a vízrendezés korszerűbb formája, mely egyben a vízrendezés történetéljen egy újabb korszakot nyitott meg. A térségi komplex melioráció gyakorlati megindítása MÉM részéről 1980-ban meghirdetett pályázattal kezdődött. Hajdú-Bihar megyében a hajdúsági térség és a Berettyó-Sebes-Körös közti térség nyerte el a pályázatot, az elkövetkezendő .10—15 év folyamán a legjelentősebb vízrendezési munkákra ebben a két térségben kerül sor. A két térség területe együttesen 2113 km

2, a működési körzet 30,5 %-át teszi ki, az érintett mezőgazdasági üzemek száma 48 (44 termelőszövetkezet és 4 állami gazdaság). A térségekre készített tanulmánytervekben előirányzott munkák legfőbb jellemzői a következők: a) A hajdúsági térségben a főművek belvízlevezetési kapacitása 1980—90 között 9,8 m

3/s-mal növekszik, s ezzel a jelenlegi 85 %-os kiépítettség eléri a tervezett értéket. A fejlesztésnél nagyobb volumenű a korszerűsítési munka, amelynek keretében 16,1 m

3/s-ot kitevő, csak szélsőséges belvízlevonulás idején igénybe vehető belvízlevezetési kapacitás rendszeresen üzemeltethetővé épül át. A Berettyó-SebesKörös térségében 1980—90 között 16,9 m

3/s kapacitás növelés történik, s ezzel a jelenlegi 58 %-os kiépítettség 70 %-ra növekszik (9. kép). b) A társulati művek fejlesztésénél a két térségben 583 km csatorna bővítése, illetve fejlesztése van előirányozva. c) Üzemi vízrendezéssel érintett terület 1927 km

2, ami a megye 3380 km

2 szántóterületének 57 %-a illetve az 1980-ig megvalósított meliorációval együtt 70 %-a. A vízrendezett területen belül 46 000 ha a talaj csövezésre előirányzott terület (24 %). d) Költségelőirányzat 1981— 1985 Össze—85 után sen Főműfejlesztés és korszerűsítés 179 233 412 Üzemközi fejlesztés 99 143 242 Üzemi melioráció 757 1855 2612 Térségi melioráció összesen: 1035 2231 3266 Említést érdemel még, hogy az üzemi meliorációra tervezett összeg 55 %-át vízrendezésre fordítjuk, 45 %-át pedig a területrendezés, táblásítás, úthálózat és talajjavítás teszi ki. A jelenlegi ismereteink szerint a hajdúsági térség meliorációja kedvező esetben 10 év alatt (1981—90), a Berettyó-Sebes-Körös térség meliorációja 15 év alatt (1981—85) valósulhat meg. Mint az eddigiekből kitűnik, a vízrendezés legkorszerűbb formában a térségi komplex melioráció keretében valósulhat meg. Ugyanakkor jelenleg még fennállnak olyan kezdeti problémák, amelyek a megvalósítás szempontjából kedvezőtlenek. Ezek közül néhányat megemlítek: a) A térségi meliorációs pályázatok elfogadása 1980 év végén történt, ugyanakkor a kiviteli munkák 1981-ben megindultak, így az előké• szítésre kevés idő állt rendelkezésre. A késői döntés következményeként a főmű vi, üzemközi és üzemi művek csak párhuzamosan 9. kép. Belvíztározó építése, Biharban, hagyományos gépi munkával