Hidrológiai Közlöny 1983 (63. évfolyam)

4. szám - Molnár László: Vízgazdálkodási feladatok a debreceni területi szervezet körzetében

178 Hidrológiai Közlöny 1983. 4. sz. Molnár L.: -Vízgazdálkodási feladatok valósíthatók meg a kívánatos időelőnyös sorrendiséggel (főművek, üzemközi művek, üzemi csatornák, táblánbelüli vízrendezés) szemben. b) A fennálló problémák a térségen belül is a fokozott koncentrálást indokolják, ugyanakkor számos ez ellen ható tényező miatt a szétszórtság és az elaprózottság még mindig fellelhető a térségi melioráción belül is. c) A talajcsövezés és a fokozott földvédelem következtében a belvízi művek tervezésében és kivitelezésében számos új megoldás válik szükségessé, ezekre az optimális módszerek még nem alakultak ki. Különösen rendezetlen kérdések még: — a mértékadó teljesítmény meghatározásának módszere a levezetőrendszer különböző elemeinél; — a talajcsovek csatlakoztatásának módja az üzemközi csatornákhoz és a főművekhez; — talajcsövek felhasználása a vízpótláshoz; — üzemi és üzemközi belvíztározás feltételei; — mélyvezetésű csatornák állékonysági és fenntartási problémái, illetve a sűrűn elhelyezett szivattyús átemelések; — a szivattyúzások tervezésének, megvalósításának és üzemeltetésének szabályozása stb. A felsorolt és még más rendezésre szoruló problémák a térségi meliorációban érintett irányító, kutató, tervező, kivitelező és hatósági szervek közös munkájával, szoros együttműködésével oldhatók csak meg. Ebben szerepe és szándéka van társaságunknak is közreműködni. Működési területünk és területi vízgazdálkodási feladataink még ilyen vázlatos és részleges bemutatásához is hozzátartozik a termelési-gazdálkodási tevékenység, mellyel védekezési, valamint vállalkozási munkáink megvalósítását végezzük, most elsősorban munkahelyemet: a Tiszántúli Vízügyi Igazgatóságot tekintve. Gazdálkodásunk eredményeiről csak annyit említek meg, hogy időarányosan a VI. ötéves tervidőszak feladatai eddig teljesültek. Éves feladattervünk teljesítmény-, eredmény-, létszám-, bérés hatékonysági mutatóink ismertetése hosszantartóak lennének. Ezért inkább termel és-gazdálkodási tevékenységünk két aktuális problémáját említeném inkább meg. 1) Különösen nagy gondot jelent számunkra a ma már több, mint 4,7 milliárd Ft értéket jelentő vízgazdálkodási állóeszköz karbantartása, állagmegóvása és üzemkészségének biztosítása. A fenntartásra előirányzott hitelkeretek nem emelkedtek olyan mértékben, mint ahogy az építési, ipari és mezőgazdasági munkák ára emelkedett. Jellemzésként csak néhány adat: 1970-ben az igazgatóság állóeszközeinek értéke 2,4 milliárd JTt volt, ma 4,7 milliárd; szinte megduplázódott. 1970-ben a vízgazdálkodási állóeszköz fenntartására 92 millió Ft-ot fordítottunk, 1982ben pedig 107 milió Ft áll rendelkezésre. Előbbi 3,8 %-a volt az állóeszközértéknek, utóbbi viszont csak 2,3 %-a. így aztán tapasztalati számok szerint egy km árvédelmi fővédvonal fenntartására 66 ezer Ft, a védtöltések kaszálására, gaztalanítására 10. kép. Felvízszinttartó karbantartása a K—IV öntözőfürtben hektáronként 240,— Ft jut. Belvizes csatornák fenntartására km-ként 8, ezer Ft. A belvízvédelmi műtárgyakra (10. kép) értéküknek 1,3 %-a. Csatornák kaszálására, gaztalanítására hektáronként 1100,— Ft. Vízhasznosítási rendeltetésű eszközállománynál sem jobb a helyzet. Az állóeszköz és a fenntartási érték eltérő, széttartó változása mellett a munkák kiviteli költsége 12 év alatt megkétszereződött. Például: míg 1970-ben 1 m

3 csatornatisztítás 16,30 Ft volt, 1982-ben 36,60 Ft. 1 m

3 földnyesés 1970-ben 10,— Ft, 1982-ben 23,10 Ft, 1 m

3 földtolás 3,20 Ft, 1982-ben 3,42 Ft. Nyilvánvaló, hogy a korlátozott mértékben rendelkezésre álló fenntartási hiteleket csak a legszükségesebb igények kielégítésére, elsősorban térségi vízgazdálkodási gondok megoldására irányozzuk elő, s törekszünk arra, hogy a rendelkezésre álló pénzeszközökből a lehető legtöbb munkát tudjuk elvégezni. A növekvő igények azonban sürgősen megkívánják, hogy a fenntartási pénzügyi kereteket a fokozott elvárásoknak megfelelő módon elégítsék ki (11. kép). 11. kép. Hírközlés nélkül nincs megfelelő területi vízgazdálkodás