Hidrológiai Közlöny 1983 (63. évfolyam)

3. szám - Könyvismertetés

124 Hidrológiai Közlöny 1983. 3. sz. Halász B.: A talajvízduzzasztás 7= H»—(ff 0+S 0) --K d H da; (10) Mivel dH/dx függvénye <SÍ 0-nak, ez a fenti egyenletből számítható. S 0 ismeretében a további­akban úgy kell számolni, mint ellenállásinentes­kommunkáció esetén. A bemutatott módszer alkalmazását az alábbi szám­példával illusztrálhatjuk. Számítsuk ki a tiszalöki duzzasztó talajvízre gyako­rolt hatásának távolságát Tiszabereel térségében a következő adatok mellett. A talaj víztartó transzmisszi­bilitása 2 1 = 30 m'/d, a kezdeti talaj víztükör terepalatti mélvsége z 0 = 1,5 m, a folyó vízszintjének duzzasztása S 0 =2 m. A megadott adatok mellett: P 0e~'o 1.65 • 10­3e­1> 5 1,23 .10­5m­1 T 30 ahol p t l—a potenciális párolgás (0,6 in/év = 1,65 • 10~*m/d). B értékét — a rohodi kísérlet alapján — 1,0 m _ 1-nek vettük. Innen: X=Y2DBX=5 • 10­Tekintsük hatásmentesnek azt a területet, ahol a duzzasztás kisebb, mint 0,1 m. Ez a távolság a (8) kép­letből így határozható meg: z=invR(2?S)— invR(ÄS n) Mivel inv R(BS) =invR(0.1) = 4,9 és invR(BS 0) =inv R(2) =0,9, z=4,0 és a távolhatás x = x/5 • 10-»= 800m. A duzzasztás hatása tehát a folyótól 800 m-re gyakorla­tilag már nem érezhető. IRODALOM Hl Kovács György: A felszínalatti vizekkel kapcsolatos feladatok megoldására szolgáló numerikus módsze­rek alkalmazásának alapjai Budapest, 1978. VTZDOK, VMGT 92. [2] Léczfalvy Sándor: Galériák vízhozamának meghatá­rozása. Hidrológiai Közlöny, 1958. 1. [3] Juhász József: Adatok az alföldi talajvízről, különös tekintettel a folvócsatornázások duzzasztó hatására Hidrológiai Közlöny, 1963. 2. [4] Az Ukrán Tudományos Akadémia Hidromechanikai intézete: Teorija i raszcsoti fil'tracii Kiev, 1980. [5] Bozabaugh M. I. : Prediction of ground — water levels on basis of rainfall and temperature correla­tions. Transactions of the American Geophysical Union. 1956, vol. 37. N.4. ° [6] Pletnyev A. A., Ogilvi N. A.: O matemeticseszko modeli rezsima gruntovüh vod. Primenyenyie matematicseszkih metodov pri gidrogeologicseszkih isszledovanyijah. 1968. vip. 6. AHaJiHTHqecKa» MO^eJii, no^nopa rpyHTOBbix BO« XaAac, E. PeueH3npyeMbtii MCTOH nosnoJijieT paoiHTHBa-rb no;i­nop rpyHTOBbix non. H noTepn na HH<J)ii;ibTpauHio B TOM cjiyiae, Korjta BepTiiKajibiibiii BoaoofiMeii 3asncHT OT rny­6nHbi 3aJieraHiiH 3epKa.na rpyHTOBbix BOÄ COOTBCTCTBCHHO OTHOIlieHHK) (1). ripHMeHHMOCTb C00TH0UICHH5I (1) NO«TBEP>I<FLAETCII PHC. 1. KOHTAKTHOE CONPOTHBJIEHHE ME >KÄy BoaoxpaHH­JIHINEM, co3«aiomnM nonnop rpyHTOBbix BOJI H pe3ep­ByapoM rpyHTOBbix BOH yiHTbiBaaeTCji nocpencTBOM COOT HOiueHiiit (9) H (10). rioanHparoinee B03NEÜCTBHE pacMHTbi­BaeTCji no cooTHOuieHHio (8) H puc. 3. IIoTepH na (JmjibTpa­Uiuo oueHHBaioTCji npw IIOMOIHH cooTHomeHiiji (9). Analytical model of groundwater variations by Halász, B. The method described is suited to the computation of the rise of the groundwater table and of the seepage losses in the case, where the vertical seepage between the surface and the groundwater table can be described by Eq. (1). The applicability of Eq. (1) is demonstrated in Fig.l. The contact resistance between the reservoir causing the rise and the aquifer is found from Eqs. (9) and (10). The rise is estimated wnth the help of Eq. (8) and Fig. 3, while the seepage loss by Eq. (9). H. Korn fed): A?WELIT)A (einschliesslich Ecliiurida und SinuncuIidalMorpliOffcncsc dorTierc.soroznt(ed. F. Seidel) VER G. Fischer Verlag, Jena, 1982. p. 1-599.-175,0 M; vászonkötésben. A gyűrűsférgek (Annelida) törzsébe tartozó állatok filogenetikai szempontból is igen ielentős, fontos csopor­tot alkotnak, mert testfelépítésükben és életműködéseik­ben számos olvan vonás fedezhető fel, melyek a később megjelenő, fejlettebb törzsekben fognak széles körben kibontakozni. Nem csoda tehát, hogy a gyűrűsférgek egyedfejlődéséről a múlt század utolsó két évtizedétől kezdve már már nagyon sok közleménv ielent. meg. Ezeknek egyféle szintézise a most megjelent vaskos kötet. A TT. Korn (Erinneren) által szerkesztett könyv 36 kutató közös munkája (M. Achtelig, Augsburg; TT. Adam, Salzbure; H. Beier, Aachen; S. Berkinn, Heidel­berg; TT.-TF. Denker, Aachen; J. Tíönnes, Würzburg; TF. Dohle, Berlin; M. Dvorák, Brno; P. Fioroni, Münster; G. Freeman, Austin; TT. Friedrich, Hildesheim: S. Oiesa, Oöttingen; A. Goldschmid. Salzdurcr; K. Herrmann, Erlangen; O. TT ess, Düsseldorf; D. Jcbram, Braunsch­weig; E. F. Kilian, Glessen; J. Knoz, Brno; TT.-TT. Koec.ke Marburg a. d. Lahn; TT. Korn, Erlangen; TT.- T. Kuhn, Göttintren: TT. TP. Küthe, Marburg a. d. Lahn; 7?. Leider, Bern; K. ]\Toritz. München; TF. A. Müller. Heidelberg; O. Pflugfelden, Suttgart-Hohenheim; K. Sander, Frei­burg; V. Schmidt, Basel; F. Schwalm, Tllionis; F. Seidel, Marburg a. d. Lahn; J. Slais, Plzen, G. Sterba, Leipzig; F. Straus, Bern; A. Strenger. Wien; P. Tardent, Zürich; O. Frhr. v. Woellwarth, Heilingeberg). A sorozat cél­kitűzésének megfelelően ez a mfi azonban nem tanul­mánygyűjtés és nem is egyszerű kompiláció. Olvan kézi­könyv, amely a választott állatcsoportok ivari folyama­tait a legkorszerűbb kutatási eredmények alapján, aprólékos részletezéssel mutatja be, ismertetve az eddig elvégzett munkát és kijelöli a további vizsgálatok főbb céljait. Törekszik arra, hogy a gyűrűsféreg kutatások folyamatosságát biztosítsa. Tlven összeállítással pedig a hiányosságok és szükségletek is jobban feltűnnek, ami a tudományág fejlődésének serkentője lehet. A sorozat eddig megjelent köteteihez hasonlóan a téma feldolgozása világosan áttekinthető rend szerint történt. A gyűrűsférgeket osztályokra bontva, az or­mányosférgeket (Echiurida) és fecskendőférgeket (Si­punculida) pedig törzsi szinten vizsgálják. Először mindig a rendszertani beosztásokról, a testfelépítési jellemzőkről és életmódokról olvashatunk és csak ezek után következnek a morfogenezishez, azaz a test-ki­alakulásához szorosan kapcsolódó témakörök, úgymint, az ivarszervek felépítése és működése, az ivarsejtek keletkezése, megtermékenyítés, peterakás, az embrio­nális fejlődés és organogenezis. Minden fejezetet nagyon részletcs'irodalomjogvzék zár le. Talán az idézett művek nagy száma (2053 db) okozza, hogy a hasonló nagv munkáknál megszokottnál is több azoknak a közlemé­nyeknek a száma, melyekre a szöveg közben hivatkoz­nak, de az irodalmi felsorolásból — sajnos — kimarad­tak. Külön ki kell emelni a könyv utolsó rövid fejezetét, rnolvbon példamutató módon a szövegben használt szakkifejezések pontos meghatározásait találjuk. így kerülik el a szerzők a többértelműséget és veszik elejét a felesleges szakmai vitáknak. Mindezek alapján a könyvnek ott a helye minden gyűrűsféreggel, egyedfejlődéssel, vagy törzsfejlődéssel fogalakozó kutató könyvespolcán. Hasznos eligazítást nyerhetnek belőle azonban a múzeológus szisztematiku­sok, továbbá a taxonomusok, ökológusok és tanárok is. Dr. Hortobágyi Tibor—dr. Bakonyi Gábor

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents