Hidrológiai Közlöny 1983 (63. évfolyam)

3. szám - Perecsi Ferenc: A vízellátás és csatornázás aktuális stratégiai kérdései

Hozzászólás Hidrológiai Közlöny 1983. 3. sz. 105 dés, és ami a lényeg: a tervezés homlokterébe. Tehát a környezeti körülmények változása miatt is az eredeti elképzeléseinket az igényekhez módosítandó, változtatni kellett. A vízellátás és a csatornázás lakosságot érintő feladatait, összhangban a népgazdaság céljaival valósítottuk meg. Mint az életszínvonal-politika szerves része, ez az általános fejlődésnek természetes következménye. A részletekben történt változások viszont már a húsz évvel ezelőtti becslések koncepcionális módosulásaiból adódtak. Csak például utalok arra, hogy — 19G0-ban az 1980. évi népességet 12 millióra becsültük és az 10,7 millió ténylegesen, — kevéssé számoltunk a „kettős" ellátással, az idegenforgalom növekvő szerepével, — az akkor ,,falusi"-nak nevezett vízellátást elsősorban minőségében alacsonyabb színvonalon, nagy kiterjedésben közkutasként képzeltük el, — egészében helyesen vázoltuk fel a regionális rendszerek vázát, — az országban ellátottak abszolút arányát (de nem színvonalát) csaknem pontosan terveztük meg, — ugyancsak jól a csatornák hosszát. Ezek egyrészt az akkori koncepciónk helyes irányát tükrözik, másrészt azonban, például a települések ellátásában, az időközben történt szemléleti változás miatt, a településellátottság magasabb színvonalú igénye következtében az eltérésekre szolgálnak példaként. Összefüggésként arra utalok, hogy a falvak népességmegtartó képességének biztosítása — mint új szempont — nemcsak a mezőgazdaság fejlődésének előfeltétele, hanem az életvitel általános szemléleti változásából is következett. Ma már az igény a házon belüli ellátás, nem pedig a közkutas megoldás. A falusi vízellátás problémakörét, az azóta rendkívül előtérbe került és az általam környezeti körülményként említett kategória, a nitrátszennyeződés káros hatásának rendkívüli erősödése is a fejlesztés homlokterébe állította. Ennek egyaránt oka a mezőgazdaság fejlődése, a közművi vízellátottság növekedése, és oda vezetett, vízkészleteink veszélyeztetettsége társadalompolitikai indítékú műszaki megoldásokat —néha átmenetileg sürgősen megoldandó — tesz szükségessé. Nem elhanyagolható a vízellátás fejlődésében a lakosság érdekeltségének szerepe sem, ami— most már a csatornázásra is kiterjedve — tartós tendenciának ítélhető. A gazdasági változások a termelő szférában érintették alapvetően korábbi elképzeléseinket. Itt két alapvető tényezőt emelnék ki: —- az egyik, hogy az energiastruktúránkban alapvető változás következett be, — a másik, hogy az iparstruktúra változása mellett a gazdasági ösztönzők hatására a takarékosságra való törekvés mindinkább előtérbe került. Az egyik tényező — a villamosenergia-ipar szerkezeti fejlődéséből következően — a friss víz használat növelése irányába hatott, a másik pedig — a víztakarékosság révén a többszörös vízhasználatokat növelte, ezzel egyben a kibocsátott vizek mennyiségét és a minőségi ártalmakat is csökkentve. Ennek a további alakulását mindinkább a termelő ágazatok érdekeltségének szempontjai fogják befolyásolni. Lényeges szemléleti változás történt a környezettel való kapcsolatok megítélésében is. A korábbi tervekben a vízellátás összefüggéseiben a csatornázás volt elképzeléseink alapja és ezzel összefüggésben — mind a településeken, mind az iparban — a szennyvíztisztítás — talán pontosabban foglalmazva: pontszerű — megoldása. A kibocsátói szemlélet volt a teendők meghatározó alapja. Ma a környezet terhelése — és ez nemcsak a vízre vonatkozik — olyan mértékűvé vált, hogy a tűrőképesség határait is eléri, hozzáfűzve azt, hogy a veszélyeztető tényezők köre is kitágult. Ez merőben eltérő szemléleti változást kívánt meg ágazati teendőinkben. A felszíni és felszín alatti vizek elviselhető minőségének a biztosítása nemcsak a szennyvíztisztítást kívánja meg, hanem ennek egy egységes szemléletű ökológiai kapcsolatrendszerben való elhelyezését. Jól érzékelhető ez a Balaton példáján, a mezőgazdasági hatások vonatkozásában, vagy abban, hogy a vízkészletgazdálkodásban a mennyiség és minőség egymásra hatása, kapcsolata az alapvető mérlegelési elv. E néhány kérdés felvillantása mögött a gazdasági összefüggéseket is látni kell. Nyilvánvaló, hogy a gazdasági fejlődés, itt elsősorban az irányítási rendszer fejlődésére utalva, lényegesen hatott a vízgazdálkodás gazdasági folyamataira, de változtatott az irányítás formáin is. Ha a gazdasági fejlődés folyamatát stratégiai vonatkozásban ítéljük meg, ezek a hatások a vízgazdálkodásban is tartós tendenciának tekinthetők, melyet a stratégia alapelemének kell tekinteni. Természetes, hogy e vonatkozásban a vízgazgdál kodás egészét, belső összefüggéseit éppúgy vizsgálat tárgyává kellene tenni, mint egyes tevékenységeit — külön-külön. Egy hozzászólás kereteit ennek elemzése meghaladná, ezért itt a tegnap és a ma jellemzőire utalva — befejezésül — a jövőre adnék kitekintést az érintett területre. Nyilvánvaló az, hogy a vízgazdálkodás ezen területeit az infrastruktúra szerves részét képező termelő — szolgáltató tevékenységnek kell a jövőben is tekinteni. A fejlesztésben korábban az állam szerepe, a központi vagy központosított eszközök domináltak. A vízkészletek fokozódó mennyiségi és minőségi terheésével összefüggő kérdések előtérbe kerülése egybeesett a gazdaságirányítási rendszerünk megváltoztatásával. Egyrészt tehát a vízgazdálkodás problémái indokolták, másrészt a gazdaságirányítás változása lehetővé tette a vízhasználók, az érdekeltek gazdasági szerepének növelését. Csak arra utalok, hogy már a falusi vízi közművek létesítésében milyen szerepe van a lakosságnak, de atra is rá szeretnék mutatni, hogy ennek a vásárlóerő lekötésében milyen fontos szerepe van. Űgy ítélem meg, hogy a vízhasználók (és itt termelői szektort is értve) saját eszközei és a célratörő támogatás helyes arányai a fejlesztés