Hidrológiai Közlöny 1983 (63. évfolyam)

3. szám - Egyesületi és Műszaki hírek

106 Hidrológiai Közlöny 1983. 3. sz. alakulását úgy befolyásolhatják, hogy a vízgazdálkodás a népgazdaság céljait és érdekeit összehangoltan szolgálhassák. E gondolatsort tovább lehetne folytatni az állóeszközök növekedéséből származó egyre növekvő amortizáció felhasználásának, a vállalati saját eszközök problémáival és így tovább. A jövőben is fontos gazdasági tendenciának tekinthető a költségeknek a vízhasználókra való áthárítása. Ez számos problémát vet fel. A termeléssel foglalkozó vízhasználók ma már általában a vízszolgáltatás, szennyvízelvezetés ráfordításait a díjban megtérítik. E díjrendszert úgy kell továbbfejleszteni, hogy az a mindenkori célok irányába orientáljon. Nehezebb a megoldás a lakosságnál. Véleményem szerint e kérdés még Hozzászólás hosszá ideig a szakmai műszaki és gazdasági közvélemény vitatott kérdése lesz. Utalni szeretnék még a népgazdasági tervezésre való visszahatásra is röviden. Az ellátottság menynyiségi szemléletét nyilván minőségi, a magasabb színvonalú kielégítést lehetővé tevő váltja fel. Ebből következik egyértelműen, hogy nem az extrapoláló megoldások, hanem az egyes tényezőket figyelembevevő számítás alapján történő tervezés lesz a vezérfonal. Az ökológiai szemlélet érvényesítése az ágazatközi megoldásokat helyezi előtérbe (pl. nyárfás szennyvízelhelyezés). És, ami a legfontosabb, — már ejtettem szót róla — a gazdasági érdekeltség fokozása, mind vízgazdálkodás, mind a népgazdaság más ágazatai vonatkozásában. Nemzetközi szimpózium a hidrológiai kísérleti vízgyűjtőkről és azok vízkészletgazdálkodási jelentőségéről Bern, 1982. stept. 21—23. A. A szimpózium lefolyása A szimpóziumot az UNESCO, a WMO, az IAHS és a CHR

1/ valamint számos svájci intézmény támogatásával — a Bern-i Landeshydrologie

2/ (igazgató: Dr. Gh. Emmenegger) és -— a Zürichi Műegyetem Hidraulikai, Hidrológiai és Glaciológiai Intézete (igazgató: Prof. D. Visclier) közösen rendezte a Bern-i Egyetem aulájában. Munkanyelv az angol, a francia és a német volt, tolmács nélkül. A szervezés mintaszerű volt: többnyire nagyon világos és tömör előadások, ill. összefoglalók hangzottak el, melyeket jól segítettek az egyszerű, de kifogástalanul működő technikai segédberendezések (vezeték nélküli mikrofon, esetenként kettős vetítés stb.). Érdekes módon a szinkrontolmács hiánya sem okozott nehézséget (igaz, hogy az előadások kb. 85%-a hangzott el angolul, 10%-a franciáid és csak 5%-a németül). A viták is mind élénkek és tartalmasak voltak. A szimpóziumra beküldött dolgozatok közül kereken 100-at fogadtak el, s ezeket a következő témakörök szerinti csoportosításban tárgyalták: Szept. 21. délelőtt: I. Adatgyűjtés és adatkezelés (19 dolgozat) Szept. 21. délután: IT. Víz- és hőmérleg és azok összetevői (23 dolgozat) Szept. 22. délelőtt: III. Csapadék-lefolyás folyamatok (18 dolgozat) Szept. 23. délelőtt: IV. Tápanyag- és hordalékmérleg; hóolvadásből származó lefolyás (17 dolgozat) Szept. 23. délután: V. A kísérleti vízgyűjtőkön elért eredmények alkalmazása és átvitele a vízkészletgazdálkodásba és a vízgazdálkodásba (23 dolgozat) Mind az öt témakör tárgyalása egységesen a következő rendszerben történt: — Először a témakör egy felkért nemzetközi szaktekintélye (,,key speaker") áttekintést adott a témakör ismeretanyagának jelenlegi helyzetéről. — Ezután a témakörben benyújtott dolgozatok közül 4—5 kiválasztott tanulmányt a szerzők bemutattak, majd — Egy „general reporter" összefogalalóan ismertette a témakör fennmaradó 12—18 dolgozatát. — Végül vita következett a témakör valamennyi dolgozatáról. A nemzetközi szimpóziumnak a világ minden részéből érkezett kereken 200 résztvevője között feltűnően csekély volt az európai szocialista országok szakemberei nek aránya ( egy csehszlovák, egy magyar és két NDKV CHR = a Rajna-vízgyűjtő Nemzetközi Hidrológiai Bizottsága */ Landeshydrologie = Svájci Hidrológiai Szolgálat beli résztvevő), ami — ha nem is ennyire szélsőségesen —a szimpózium anyagába felvett 100 dolgozat eredetének nemzetek közötti megoszlásban is tükröződött (2 csehszlovák, 3 magyar és 6 szovjet dolgozat). Magyar szerzőktől a következő három dolgozatot vették fel a szimpózium anyagába: 1. Kovács Gy.: A hó- vízegyenérték és a hóolvadék meghatározása hótakaró-adatokból (IV. témakör) 2. Domonkos M.—Kovács Gy.: Egy tájjellemző vízgyűjtőben meghatározott csapadék-lefolyás kapcsolatok regionális általánosítása (V. témakör) 3. Domokos M.: A belvízkár és hatótényezői közötti kapcsolatok síkvidéken (V. témakör) A fentiek közül a 2. dolgozatot egyéni bemutatásra választották ki; az 1. és 3. dolgozatot general reporter ismertette. Különösen kedvező visszhangja volt az 1. dolgozatnak, melyről a vita során további információkat is kértek. Szeptember 22-én délután a tésztvevők a 6 alternatíva közül választható tanulmányi kirándulás valamelyikén vettek részt, amelyek keretében két vízerőművet, egy hidrometriai és egy meteorológiai állomást láthattak, vagy pedig megtekinthették a Lausanne-i SPEOS project-et. (Ennek célja: egy erőmű 70 °C-os hűtővizének talaj víztartó rétegekben való tárolása a nyár folyamán ós a visszanyert melegvíz fűtésre való hasznosítása a tél folyamán). B. A szimpóziumon szerzett szakmai benyomások 1. A teszt-, táj jellemző- és kísérleti vízgyűjtőkön folyó vizsgálatokat a szakemberek világszerte nélkülözhetetlennek tartják a hidrológiai alapjelenségek kutatása ill. a lefolyáson kívül az erózióra és tápanyag lesodrásra is kiterjedő hidrológiai-—matematikai modellek szerkezetének tökéletesítése, valamint bemenő függvényeinek és paramétereinek hitelesítése szempontjából. 2. A kísérleti vízgyűjtőkön folyó vizsgálatok eredményességének egyik legfontosabb feltétele: a korszerű műszerezettség terén a magyarországi kísérleti területek üzemeltetőinek a nemzetközi mezőnyhöz képest jelentős elmaradást kellene pótolniok. 3. A hidrológiai modellezés létjogosultságát — a real-time előrejelzés mellett — az adathiány-pótlás ós főképpen a tervezett emberi beavatkozások várható hatásainak becslése iránti igény biztosítja. Eléggé megoszlottak viszont a vélemények arról, hogy az utóbbi igényt a hidrológiai modellezés ismeretanyagának jelenlegi szintjén ki lehet-e elégíteni. 4. A hidrológiai modellek közül a szimpózium dolgozatainak döntő többsége -— a regressziós ós egyéb matematikai („fekete doboz") modellekkel szemben — a konceptuális modellekkel foglalkozott. A tudományos fejlődés leginkább az időtől függő és a területileg elosztott modellparaméterek alkalmazásának irányába mutat. Megállapítható volt azonban, hogy (Folytatás á 128. oldalon)