Hidrológiai Közlöny 1983 (63. évfolyam)

3. szám - Perecsi Ferenc: A vízellátás és csatornázás aktuális stratégiai kérdései

Perecsi F.: A vízellátás és csatornázás okozta kihasználtsági problémák enyhítésére — egyes idegenforgalmilag frekventált területeken, vagy az őszi-téli hónapokban más térségekben is szó lehet kontingentálás nélküli vízbiztosításról, esetleg a vállalatok részére biztosítandó jogon belül, árkedvezményekről. Ezek a kedvezmények azonban csak olyan mértékűek lehetnek, melyek arányban vannak az üzemeltetési átlagköltségeken belül nyerhető előnyökkel. A szennyvízelvezetés és tisztítás területén több problémánk is van, mely motiválja az ipari üzemekhez való viszonyunkat. Ilyen például a különböző tisztítástechnológiát igéúylő szennyvizek szétválasztásának megoldatlansága az ipari üzemeken belül, továbbá az így szétválasztott szennyvizek (esetleg iszapok) kezeléséről való gondoskodás. Fontolgatjuk olyan módszer kidolgozását, mely a feladatok teljes átvállalása nélkül — a lehetőségekhez igazodva — feltételt teremt a regionális vállalatokon belül e feladatok komplex megoldására a költségek egyidejű felszámítása és az ipari üzemek által váló megtérítése mellett. Ebbe értjük a hulladékok elszállítását, esetleg további manipulációját is. Nem hallgathatjuk el azt a kívánságunkat, hogy felsorolt erőfeszítéseinkért cserébe az ipar nagyobb vízügyi gyártásérzékenységét reméljük. Nem tesz jót e kapcsolatoknak a szivattyúgyártás egyik napról a másikra való leállítása, a csepeli csőgyárban a fúrócső menetelésének megszüntetése és annak se örülünk, ha jogos ipari háttérigényünket az ipar csak fejlesztési alap átadással hajlandó kielégíteni. A mezőgazdasággal való szövetség szükségességét annak jelentős vízigényessége (az öntözés növekvő igénye) elsősorban azonban a részben tisztított vagy tisztított szennyvizek élővizeken kívüli elhelyezésének vízgazdálkodási igénye határozza meg. Ma ez utóbbi az erőteljesebb. Mivel a szükségtelen vitákat indokolt elkerülni, a kölcsönös érdekek plattformját ajánljuk a mezőgazdaságnak mind a szennyvizek, mind a szennyvíziszapok mezőgazdasági elhelyezésénél. Mi készek vagyunk téríteni az elhelyezés indokolt költségeit, feltéve, ha a mezőgazdasági üzem az elhelyezésre garanciát vállal. Sokat emlegetik az elhelyezés kockázatát. Megfelelő forráskontroll mellett nem kockázatosabb a tisztított vagy részben tisztított szennyvizek mezőgazdasági elhelyezése, mint az élővizekből való öntözés. Az építésügyi szervekkel való szövetségünkre ugyan sokat adunk, de ma halványabb ez a kapcsolat, mint korábban. Ennek köszönhető részben, hogy olyan kérdésben, mind a célcsoportos lakásépítés, közműveink pénzügyi feltétele (nevezetesen; hogy a továbbra is célcsoportos maradjon, hiszen ez a munkák alapvető biztonsága) bizonytalanná vált. Együtt hamarabb lehetett volna a népgazdaság tervező szerveinél (OT) csatát nyerni. Rendezési tervek dolgában rutinszerű kapcsolatot tartunk. Kivitelező szerveink munkáját jól ismerjük, elismerjük és számítunk rá. A saját ágazati közműépítési szervezetet azonban továbbra is szakági munkánk biztonsága feltételének tekintjük. * Eredményesen tárgyalunk közös szemét és hulladék (fekálhulladék, szennyvíziszap) kezelés Hidrológiai Közlöny 1983. 3. sz. 103 ügyében, de a feladat ágazati átvételére továbbra sem vállalkozunk. Annak továbbra sincs akadálya, hogy szennyvíztelepeink - megfelelő fejlesztési és üzemeltetési költségtérítés ellenében — a fekálhulladék fogadására vállalkozzanak, de szakágazatunk számára gazdaságtalan üzleteket továbbra sem kötünk. Van azonban két olyan szövetségesünk is, akinek döntő szerepe van szakágazatunk további fejlődésének meghatározásában. Az Országos Tervhivatal eddigi megértését szakági céljaink meghatározásánál és az ehhez szükséges anyagi feltételek biztosítását csak köszönni tudjuk. Korábbi — a tervezés és a végrehajtás során kialakított — szoros kapcsolataink (együttgondolkodásunk) eredménye a IV; V. és VI. ötéves terv szakági szempontból való korrekt megfogalmazása, s az eddigi időszak feladatainak végrehajtása. Az utóbbi időben kisebb aktivitást tapasztalunk szakági kérdéseink megoldásához, mint korábban. Tény, hogy a szakágazati főosztály dolgozói is kevesebbet forognak OT berkekben, s ennek nyilvánvalóan a valamilyen szempontból sikertelennek tartott együttműködés is oka. Ügy látjuk, hogy a továbbiakban az OT részéről a szakági problémák mélyebb megismerése, az OVH részéről azok közérthetőbb előkészítése lehet a járható út. Nem az a kérdés, hogy egyes előirányzatokat az OT elfogad-e vagy nem, hanem, hogy a területfejlesztési elképzelések és a szakági előirányzatok kellő arányt mutatnak-e? Csak a tervszerű arányos fejlesztés lehet a további együttműködés helyes plattformja. A Pénzügyminisztérium szakágazatunk problémáira igen érzékeny, hiszen az ár-és díjkérdések változásaira vonatkozó javaslatok zsebbevágó kérdések. Itt az utóbbi időben hiányoljuk a hosszabb távú gondolkodást és azt, hogy ár- és díjrendszerünk átértékelése, újragondolása terén halogató magatartást tapasztaltunk. Ha ezen a helyzeten nem sikerül javítani, vállalataink gazdasági helyzete kritikussá válhat. Aktuelle strategische Fragen der Wasserversorgung und Kanalisation Perecsi, F. Die Besprechung der aktuellen strategischen Wasserversorgung und Kanalisation wird in der Abhandlung mit der Klärung der terminologischen Fragen begonnen. Hiermit wird die wasserwirtschaftliche Strategie festgestellt. Seit Anfang der 1960-er Jahre werden jene Bestrebungen verfolgt, die sich auf die Feststellung der perspektivischen Zielstellungen der Wasser- und Kanalisationsversorgung richteten. Wenn man die geplanten und effektiven Änderungen der naturalen Werte der Wasserversorgung, der Wasserwerkskapazität und der Abwasserkapazität miteinander vergleicht, erhält man die Kritik der strategischen Zielstellungen. Bei der analysierung der Wasserversorgungs- und Kanalisations - Bedürfnisse der Volkswirtschaft, wird ein Zusammenhang zwischen diesen Bedürfnisse und der Möglichkeiten der Volkswirtschaft gesucht. Es wurde festgestellt

: die Aufgabe der Wasserwirtschaft besteht nicht in der Éntscheidung der Zufriedenstellung der Bedürfnisse, sondern in deren Aufschliessung, der Erwägving ihrer Realität und in der Demonstrierung, wie die Zufriedenstellung, oder ihr Wegbleiben auf die