Hidrológiai Közlöny 1983 (63. évfolyam)

3. szám - Perecsi Ferenc: A vízellátás és csatornázás aktuális stratégiai kérdései

102 Hidrológiai Közlöny 1983. 3. sz. Perecsi F.: A vízellátás és csatornázás tatni kell, álláspontunk szerint operatív feladatokra tanácsi kérésre is csak igen kivételes esetekben vállalkozunk, de a tanácsi felelősség átvállalása nélkül. Ennek a problémának kirívó esetével is lehet találkozni. Ez esetben a műszaki megoldás tekintetében tanácsi vb. határozat születik, a szükséges feltételek biztosításáért ugyanakkor a vízügyi igazgatóságainkat teszik felelőssé. A későbbiek során következetesen érvényesítjük majd azt az elvet, hogy mindenki abban határozzon, amihez jogosultsága van és mindenki azt hajtsa végre, amiben kötelezettségek terhelik. Van még egy tapasztalat, amely példaként ide kívánkozik, ez pedig a víz- és csatornamű vállalatok tanácsi megítélése. Több esetben tapasztaljuk, hogy a tanácsi szervezet e vállalatokat csak akkor tartja igazán sajátjának, ha abból haszna van. így például számot tart fejlesztési alapjára (mely elsősorban rekonstrukciós célokat szolgál) és el is vonja vagy jobb esetben fejlesztési célra való felhasználását rendeli el, pótolva (jobb esetben) vagy kiváltva (rosszabb esetben) saját fejlesztési kötelezettségeit. Ha azonban a vállalat területén később a rekonstrukció elmaradásából szolgáltatási zavar támad, nagyon kevésszer van visszautalás erre a tényre. Sokan sérelmezik, miért van az, hogy hosszú évek óta az 0 VH a kiegyenlítő műveleteken belül elvonásokat eszközöl — időnként utólag, az év végén — és ezzel a vállalatokat „megrövidíti". Csak tájékoztatásul: a vállalatok által befizetett összegek már évek óta nem elégségesek a tervezett (és a vállalatok számára nyújtandó ) térítési igények kielégítésére. Azt más vízügyi alap bevételekből kell pótolni. Azt is tapasztaljuk, hogy egyes tanácsi szervek a területi vízügyi szerveket nem tekintik megfelelő partnernek feladataik megoldásában, s őket megkerülve keresnek és találnak felsőbb kapcsolatokat. Mivel ez az út tovább nem járható, a szakágazat minden egyes területi problémát a vízügyi igazgatósághoz továbbít intézésre és csak az esetben kapcsolódik az intézésbe, ha az alsóbb fok abban már illetékesen eljárt. Tapasztalataink között kifejezetten kedvezőtlenek is vannak, melyekre most nem térünk ki, de megjegyzem, hogy ilyen esetekben is együtt találkozunk a jogosulatlan területi döntés és az ugyanakkor megjelenő — előnyszerzésre irányuló — kérelem tipikus eseteivel. A tanácsi fejlesztési munkánál továbbra is segítséget nyújtunk a területi vízellátási és csatornázási elképzelések kialakításához. Egyes megyei tanácsok itt kiemelkedő szerepet vállalnak. Másutt követendő példára találunk a távlati üzemeltetési szervezetek kialakításában. Egyre több a magán feltétel nélkül segíteni akaró tanácsi szervezet, mely csak erőfeszítésein túli munkához keresi az ágazat megértését. A felsoroltak arra utalnak, hogy a tanácsokkal való szövetséget új alapokra kell helyezni ahhoz, hogy az eredményesen segítse a területi munkát. Az egészségügyi szerveknek — bármennyire is időnként ellenfeleinknek tekintjük őket — sokat köszönhetünk. Köszönhetjük szolgáltatásunk közegészségügyi biztonságát (könnyen mondjuk: a KÖJÁL hozzájárult), állandó minőségi felügyeletét, ellenőrzését. Ha nem lennének sürgősen ki kellene találni őket. Gondolataink között — az ivóvízszabvány tekintetében — engedmények jártak, ők — helyesen — szigorítottak. A szennyvizek és szennyvíziszapok elhelyezési feltételeinek megítélésénél is más mércével mértek — és szintén a mi biztonságunkért — mint ahogyan azt mi feltételeztük. Az is igaz, hogy havaria esetekben könyörtelenek és közegeik hajlamosak a túlzásokra. Az vesse rájuk az első követ, aki felelőssé téve a közegészségügyért nem hasonlóképpen járna el. De ők azok is, akik vízügyi igazgatóságainkkal együtt egy-egy cél elérése érdekében eltérnek az előírásoktól, engedményeket tesznek a szolgáltatásnál saját biztonságukat kockáztatva és a sok rossz közül a kisebb rosszat választva állnak egy-egy vízügyi probléma megoldása mellé. Mi a közegészségügyi szervekkel azonos plattformon vagyunk, stratégiai céljaink is megegyeznek, így nem járhat egyikünk sem külön úton. Ismerjük e szervek felkészültségét, felszereltségét, emberanyagát, problémáit, a jövő növekvő feladataihoz ez azonban valószínűleg kevés lesz. Együtt kell keresni a kibontakozás útjait, hogy tervezett közös céljainkat elérhessük. Melyek ezek az utak? — A víz- és csatornaellátás országos kontrollszervezete továbbra is a KÖJÁL -ok, illetve az OKT, felügyelete az EüM. —>- Ezt a szervezetet alkalmassá kell tenni mindazoknak a vizsgálatoknak az elvégzésére, amelyek a jövő feladatai végrehajtásához szükségesek. — Ki kell alakítani az üzemeltető vállalatok önkontroll rendszerét a szükséges rutinvizsgálatok biztonságos végzésére. Ezen belül — a Fővárosi Vízműveknél ún. csúcslabor kialakítására is szükség van. — Ki kell alakítani azon magatartás és kapcsolatformák kereteit, melyek a havaria-esetek eredményes, biztonságos ledirigálását lehetővé teszik. Az ipari üzemeknek — mint már láttuk — sok mindent köszönhetünk. A településvízellátás és csatornázás tekintetében d csatlakozó üzemeknél továbbra sem, lesz általában lehetőség az önálló vízkivételre azokból a víztartókból, melyekre a települések vízművei települtek. Ez vízkészletgazdálkodási követelmény. Segítjük a vízszegény tehenológiára való áttérést, ha az ivóvízkiváltással jár a lakosság számára. Jogi és gazdasági megoldást egyaránt találunk a korábban megváltott vízkontingens visszaadásának anyagi feltételeihez. Biztonságot — az eddigieknél nagyobb biztonságot — tervezünk garantálni a csatlakozó üzemek vízellátásához. A korszerű üzemeltetést egyes ipari víz- cs csatornalétesítmények átvételével is elő kívánjuk segíteni, az ehhez kötődő ármegállapodási kedvezmények biztosításával, feltéve, hogy a megállapodás a szolgáltatás tekintetében számunkra is előnyös. Az idénvüzem