Hidrológiai Közlöny 1983 (63. évfolyam)

3. szám - Perecsi Ferenc: A vízellátás és csatornázás aktuális stratégiai kérdései

Perecsi F.: A vízellátás és csatornázás Hidrológiai Közlöny 1983. 3. sz. 99 nül jelzi a kialakult kritikus helyzetet. A vízellátás­fejlesztési stratégia fontos szükségleti meghatáro­zója tehát a még ellátatlan területek vízellátás cél­jára igénybevett talajvizének minősége, annak ked­vezőtlen változása is. Éppen ezért feltétlenül kielé­gítendőnek tartjuk az érintett településkor közműves ivóvízellátási szükségleteit, ennek megtörténtéig pedig az átmeneti megoldásként ma már elfogadott palackos, polipackos, kannás vagy tartályos megoldá­sokat szorgalmazzuk a közegészségügyi szervek javas­latai szerint. E munkák költségeinek biztosítása nem lehet vitás a népgazdaság különböző időtáv­latú terveiben. Hasonlóan nem lehet vitatni a települések fejlődé­sével együtt jelentkező intézményi szükségleteket, hiszen kórházakat, egészségügyi intézményeket, óvodákat, bölcsödéket, napközi otthonokat és az államigazgatás szervezetét szintén fejleszteni kell s ezekkel összefüggésben a reális víz- és csatorna­fejlesztési szükségleteknek szerepelni kell a terv­feladatok között. Vízgazdálkodási és környezetvédelmi szempontlwl egyaránt kritikusan vetődik fel a közműves vízellátás­sal már rendelkező települések közül azok csatornázá­sának szükséglete, ahol a talajvízszint a szennyezettség mellett jelentősen emelkedik. Ha nem akarjuk, hogy ezß-k közműves vízellátása kritikus helyzetbe kerüljön, sürgős intézkedésre van szükség a csator­názás és a csapadékvíz elvezetés tekintetében. Ezeknek a szükségleteknek a kielégítése nem ha­laszható. A még ellátatlan községek közműves víz- és csatornaellátását —- a közegészségügyi kényszer kivételével — továbbra is a lakosság akaratától és áldozat vállalási készségétől függően célszerű megol­dani. Jelenleg e feladatnak az eddigi ütemtől (évi 50—60 település vízellátása, 5—10 település csatornázása) való jelentős mértékű elmozdítása életszínvonal-korlátokba ütközik. Ez azért van, mert az építőipari árak növekedésével a költségek és a lakosságot érintő részarányok oly mértékben növekedtek, hogy azt a lakosság túlnyomó több­sége nem képes elviselni, így a társulatok egyes esetekben létre sem jöhetnek. Segíthet a helyzeten — egyben feloldhat egy társadalmi igazságtalansá­got súroló problémát is (nevezetesen: a városi lakosság térítésmentesen jut a szolgáltatás feltéte­leihez, a községek lakói azonban esak jelentős anyagi áldozatok árán) — ha a közműves víz- és csatornaellátás fejlesztésében (létrehozásában) való anyagi részvételt általánosan és arányosan tesszük kötelezővé. Ezzel gyorsulhat a fejlesztés, egyes területeken megszüntethető a lakosság indokolat­lanul nagy anyagi terhe (a differenciált állami tá­mogatás révén), egyben jelentős általános közmű­ves vízellátottsági és csatornázottsági fejlődés érthető el. A szennyvizek tisztítása (legkisebb ártalommal való elvezetése és elhelyezése) külön kategória. Hosszú ideje próbálja a vízgazdálkodási ág meg­győzni a népgazdaságot arról, hogy a szennyvizek elvezetésének, megfelelő tisztításának és ártalom­mentes elhelyezésének szükségletét alapvetően kell kielégíteni. Ä gazdaság itt elsősorban jelenleg leg­feljebb arra figyel, hogy a többszintes lakásépítés­sel érintett területektől (településektől) — csator­názás révén — a szennyezés közvetlen veszélyét távoltartsa. A vízgazdálkodás azonban ilyen ese­tekben védeni kényszerül az elővízbefogadók minő­ségét, vagy a mezőgazdasági környezetet, így el­lentétbe kerül a népgazdaság lehetőségeivel. Külö­nösen kritikusnak tartom, hogy nagyvárosaink (Debrecen, Miskolc, Pécs, Szeged, Győr) közül csak Debrecen, Pécs és Miskolc rendelkezik vala­milyen mértékű és színvonalú szennyvíztisztítási lehetőséggel, a többi nem, a távlati megoldás pedig egyre inkább az ezredforduló irányába tolódik el. E nagy lakosszámot tömörítő városok szennyvíz­tisztításának ütemszerű megvalósítása azonban a környezet jelentős veszélyeztetése nélkül — hosszabb távon nem halasztható, a feladatok programba vétele és folyamatos végrehajtása a jelen gyakorlati feladata. E feladat végrehajtásánál azt az elvet kell követ­ni, hogy a szükséges létesítménysor egyes elemei megvalósításuk révén átmeneti üzemeléssel is gyors javulást jelentenek. Olyan átmeneti meg­oldásoknak azonban, amelyek a végleges rendszer­hez szervesen nem illeszthetők, nincs értelmük. Bár vízminőségi koncepciótervvel még nem ren­delkezünk, addig is, mígilyen lesz a szennyvíztisztí­tási feladatokat a településhierarchia rendjéhez illeszkedve tartjuk szükségesnek tervezni és meg­valósítani. Ha ettől eltérő ésszerű javaslat lesz, fontolóra vesszük. A szükségletek kielégítésének természetes módon szabnak határt a vízkészleteknek és az igényeknek térbeli eltérései. Ennek feloldására létesülnek és külön is figyelmet érdemelnek a jelentős közcélú vízellátási létesítmények kategóriájában megvaló­suló regionális vízellátási és csatornázási létesít­mények, melyeket közhasználatú kifejezéssel OVH célcsoportos, vagy regionális célcsoportos feladat­ként emlegetünk. Ezeket a műveket az OVH továbbra is azokban a térségekben tervezi, ahol a helyi vagy térségi rendsze­rek már nem elégítik ki a szükség-leteket, illetve ahol különleges szolgáltatás-biztonsági követelmények van­nak. (Pl. üdülőterületek.) Ezeket a szükségleteket is feltétlenül kielégítendőnek tartjuk. Hasonló a helyzet az üdülőterületek regionális csatornázási és szennyvíztisztítási rendszerének megteremtésénél is. Követelmény velük szemben, hogy mire a helyi és térségi ellátási rendszerek a szükségleteket már nem képesek kielégíteni, kapacitásuk rendelkezésre álljon, ezért létesítésük tekintetében lényegesen előbb kell dönteni, mint ahogy az igény egyáltalán megjelenik. A településeket közvetlenül kiszolgáló vagy azon belül települt és közműre kapcsolt iparok víz- és csatorna szükséglete kielégítése különleges adottságai és helyzete miatt megkülönböztetett figyelmet érdemel. Nem lehet vitatni az iparnak a települések közműves víz- és csatornaellátásának fejlődésében betöltött meghatározó szerepét. Ez markánsan két esetben nyilvánult meg: — az ötvenes években, amikor az iparfejlesztés

Next

/
Thumbnails
Contents