Hidrológiai Közlöny 1982 (62. évfolyam)

2. szám - Ákoshegyi György: Úszó- és tanmedencék korszerű építése az üzemelési tapasztalatok figyelembevételével

Hidrológiai Közlöny 19S2. 2. sz. 85 rUszó- és tanmedencék korszerű építése az üzemelési tapasztalatok figyelembevételével ÁKOSHEGYIGYÖ&GY* A sportok ós főleg az úszás után egyre nagyobb az érdeklődés, a városiasodó életmód miatt. Az úszás az a sport, amit korra és egészségi állapotra való tekintet nélkül bárki űzhet Az uszodák a lakóterület közvetlen közelébe települhetnek, ós időjárási korlátozás nélkül használhatók. Ez az oka annak, hogy az iskolákban is bevezették a kötelező úszásoktatást ós egyre nagyobb erőfeszítést tesz az ország új uszodák létesítéséért. Az új uszodák sajnos nem mindig a mai követelményeknek megfelelően épülnek és ez az élettartamukra ós a használhatóságukra egyaránt kedvezőtlenül hat. Ezért erről feltétlen szólni kell, hiszen nagyobb körültekintéssel ugyanazért a költségért mindenben megfelelőt lehet építeni. Az uszodák építési programjának összeállítása komoly előkészítést kíván ós a legapróbbnak látszó részleteket is előre tisztázni kell. E bonyolult kérdéscsoportból ebben a tanulmányban a legfontosabbat emelem ki, a medencéket. Medencék mérete, telepítése Az úszómedence méretét és formáját szabvány határozza meg, és ezt mindenütt már csak azért is érdemes megtartani, mert így versenyek rendezésére és eredmények hitelesítésére is alkalmas lesz. Az MSz 04,209/3—79. sz. szabvány úszómedencék hosszára 25 m, 33 1/3 m és 50 métert ír elő. Ma már versenyeredményt csak 25 és 50 m-es medencében hitelesítenek. A 33 1/3 m-t elsősorban a vízilabdások kedvéért építik, úszók nem szívesen használják edzésre, versenyt pedig csak kényszerből rendeznek benne. Ezért új beruházásnál nem érdemes tervezni, egyébként is az 50 m-es medence nem kerül annyival többe, hogy ne érné meg azt építeni. A medencék szélessége a 2,5 m-es pályaszélesség egészszámú többszöröse, plusz oldalanként 0,5— 0,5 m. A medencék építési költségét és üzemeltetés közbeni használhatóságát figyelembe véve, G pályásnál kisebbet nem érdemes építeni. Az ún. olimpiai méret a 8 pályás, azaz 21 m-es medence. A jobb kihasználhatóság érdekében már több helyen épült külföldön 10 pályás 25 m széles medence (1. kép). (Ez esetben a 2x0,5 m szélső sáv elmarad.) Ennek nagy előnye az egyidejű nagyszámú befogadóképesség és az, hogy edzések tarthatók keresztbe a 25 m-es távon. Itt kell hangsúlyozni, hogy az uszodák terén is igaz az, ami az ipar beruházásainál alapkövetelmény: a tervezőnek teljesen tisztába kell lennie a technológiával, azaz ismernie kell az edzések menetét és a versenykövetelményeket. A legmodernebb edzői felfogás szerint az alapozó és erőnléti edzésekre a 25 m-es medencék a legjobbak. Ezért előnyösek szakmai szempontból a 25 m széles medencék. A keresztben úszás azonban felveti a fordulófal kérdését, amiről később lesz még szó. Ami a 25 m szélesség megépítését illeti, a medence és vízforgató árát nem emeli lényegesen a 4 m *Nemzeti Sportuszoda, Budapest. szélességkülönbség, ezért nyitott medence esetén bátran választható. Fedett uszodánál azonban nagyon komoly mérlegelést kíván, hiszen a lefedő szerkezet fesztávolsága min. 29 m. Ez azt jelenti, hogy a felhasználható lefedő szerkezetek köre meglehetősen leszűkül, és a kivitelezési költségek lényegesen emelkednek a beépített légköbméterek arányában. Az új magyar szabvány 1.2 pontja alatt az uszodák rendeltetés szerinti fokozatai vannak felsorolva. A táblázatban a szóhasználat félreérthető, hiszen a közöltek csak medencékro és nem uszodákra vonatkoznak. A vízmélységek meghatározásánál megfontolandó, hogy 1,4 m-t tanmedencénél megengedhetünk-e, és a 2,0 m-es vízmélység úszómedencénél szükséges-e. 1,4 m-es vízben 170 cm-nél alacsonyabb ember nem tud biztonsággal megállni, ezért ilyen mélységű vízben nem is lehet tanítani. Mivel az úszni tanulók túlnyomó része ezt a magasságot nem éri el, így a tanmedencék vízmélységét max. 1,2 m-ben célszerű meghatározni. (Az ennél mélyebb víz már úszóedzések és kisebb jelentőségű versenyek megrendezésére is alkalmas.) A versenymedencéknél a 2,0 m vízmélység — mely a korábbi előírásokhoz képest 20 cm-el több — nem indokolt, mivel a FIN A szabálykönyv is csak 1,8 m-t ír elő. A méret növelése lényeges beruházási költségemelkedést okoz. A létesíthető legnagyobb medenceméret meghatározás nem jó, mert itt ajánlott ill. úszómedencéknél kötelező méretekről van szó. A méretek meghatározásánál hiányolom, hogy legalább a hosszméret tűrését a szabvány nem közli, és nem hívja fel a figyelmet, hogy a medence hosszát L (névleges méret)+ 2 cm-rel kell építeni az elektromos idő-, mérő beütőlapjai miatt. A medencék telepítésére a szabvány előírásai elegendő és jó előírásokat ad. A tájolási igények meghatározásánál azonban fedett uszoda esetén „benapozási lehetőséggel kell tervezni" megfogalmazás nem szerencsés. Az úszómedence felületét ugyanis közvetlenül a napsütés nem érheti, mert ezzel zavaró káprázást okozhat. Ez jól megfigyelhető a Komjádi uszoda medencéjénél, ahol a benapozás miatt a TV-közvetítés nappal problémát okoz, és zavaróan hat az edzésekre, versenyekre is. Éppen ezért a fedett uszodáknál is É—D irányba kell tájolni az úszómedencék hossztengelyét, vagy ha ez nem lehetséges, olyan árnyékolást kell biztosítani, ami legalább a medence felületéről a közvetlen napsütést kizárja. A telepítés problémájához tartozik a lábmosók kérdése is. Itt most nem részletezve a lábmosók és előfürdők alkalmazásával kapcsolatos vitákat, meggyőződésem, hogy a lábmosók építése a medencék vagy azok körüljáró felülete mellett indokolatlan. A medencék vizének tisztaságát csak az előfürdőkkel lehet megvédeni, ill. szabadtéri medencék esetén zuhanyok, valamint lábmosók együttes alkalmazásával.