Hidrológiai Közlöny 1982 (62. évfolyam)
12. szám - Dr. Fodré Zsófia–dr. Kiss Piroska–dr. Zsigó Margit: Adatok Csongrád megye közüzemi ivóvízellátásáról
Dr. Fodré Zs.— Dr. Kiss P.— Dr. Zsigó M.: Adatok Csongrád megye Hidrológiai Közlöny 1982. 12. sz. 541 tonság érdekében tartalék szivattyúk és egyéb alkatrészek általában biztosítottak. A városi vízműtelepeken talált hiányosságokat röviden ismertetjük városonként. A Szentes városi vízműtelepek közül csak a kiépítés alatt levő központi telepen fogják megoldani az üzemelés megfelelő műszaki és egyéb feltételeit. A régebbi kis vízműtelepeken a belső védőterület nincs mindenütt biztosítva. Az ivóvíz fertőtlenítést két telepen kézi adagolással végzik, a többi telepen még ilyen megoldási lehetőség sincs. A városban néhány kút közvetlenül a hálózatba termel. Ezek és a kis telepek megszüntetése a központi telep kiépítésével párhuzamosan történik. Az ivóvíz hálózat része az 1500 m : !-es magastározó, amely nem átfolyásös rendszerű, így fertőtlenítését nem lehet megnyugtatóan elvégezni. Makón a vízműtelep területén a vizsgált évben hat kútba búvárszivattyút helyeztek, három kút továbbra is szivornyás rendszerrel működött. A régi három szivornyacsőből kettőt már a szivattyús rendszerre való áttéréssel egyidőben nyomócsővé alakítottak. Az átalakítás befejezésétől a vízminőség javulása várható. A központi telep teljes kiépítésével itt is megoldódik a gáztalanítás és a folyamatos fertőtlenítés. Csongrádon a vízműtelepen nyomásfokozót és egy kutat helyeztek üzembe. A hálózatot mintegy 4 km hoszszon felújították. Hódmezővásárhelyen a víztermelés fokozására több kútba búvárszivattyút építettek. A kásaerdei központi vízműtelep kiépítése folytatódik. A községi vízműtelepek ellenőrzése során megállapíthattuk, hogy szakember ellátottságuk, műszaki felszereltségük lényegesen gyengébb a városi telepekénél (pl.: egyes helyeken az üzemelés biztosítására a központból kell aggregátot kérni, az üzemelés a vizek magas gáztartalma miatt igen veszélyes.) A helyszínen kisebb higiénés hiányosságokat találtunk pl.: szúnyogháló hiánya, rozsdás fedlapok, piszkos falak stb. A mélyépítésű műtárgyak és kútfej aknák gyakran talaj vizesek (elsősorban Makó járás községeiben). A hálózat valamennyi vízműnél kör- és ágvezetékes. A csövek anyaga a régebbi hálózatoknál — a városokban és a makói járásban — vas, máshol PVC, vagy újabban azbeszt-cement. Ma már a hálózatbővítést főleg azbeszt-cementből végzik és ahol mód van rá, kiemelt kútaknákat építenek. A hálózati nyomás ingadozások kiegyenlítésére magas és mély tározók üzemelnek, melyek fertőtlenítő nagytakarítása nincs megnyugtatóan megoldva. Megyénkben több vízműnél történik vízkezelés. A magas vastartalom miatt a pusztamérgesi vízműnél vastalanító üzerríel. A bakteriológiailag kifogástalan vízminőség biztosítása érdekében — a hálózat megbízhatatlan állapota miatt — a városok vízműtelepein kötelező az ivóvíz folyamatos fertőtlenítése. A községi vízműtelepeken a folyamatos fertőtlenítést akkor kell végezni, ha kedvezőtlen a bakteriológiai eredmény, vagy ha a hálózatban a túlnyomás nem biztosított. A folyamatos fertőtlenítést részben C-51 típusú klóradagolóval, részben pedig kézi adagolással oldják meg. A vízműtelepek létesítésének idején (a hatvanas években) a klórozás még nem volt követelmény, a klór (hypó) tárolása nem vagy csak részben megoldott. A vízműtelepek és a hálózat rendszeres fertőtlenítő-nagytakarítását félévenként a Vállalat erre a célra létrehozott külön brigádja végzi. A szakszerű kivitelezést (a fertőtlenítő oldat megfelelő behatási idejét) nem tudják mindenütt biztosítani, mert elsősorban a községekben a fertőtlenítés ideje alatt a lakosság ivóvízellátása nincs megoldva. Ez a brigád végzi a kifogásolt bakteriológiai laboratóriumi eredmények alapján a rendkívüli fertőtlenítéseket is, pl. Ambrózfalván igen gyakran, de az ilyen beavatkozások után sem kapjuk mindig a megkívánt vízminőséget. Mélyfúrású kútjaink vizének magas szervesanyag tartalma valószínű leköti a klórt, mert szabadklórt.a vízműterületén kívül sehol sem tudunk kimutatni, így az adagolt klór (a megengedett mennyiség többszöröse) nem képes a kívánt hatást kifejteni. Kútjaink vizének magas metántartalma miatt valamennyi vízműtelepen meg kell oldani a vizek gáztalanításál. 1977-ben 11 vízműtelepen már gáztalanító működött (Árpádhalom, Bokros, Csanádpalota, Csongrád, Eperjes, Eábiánsebestyén, Felgyő, Magyartés, Nagylak, Nagytőke, Űjszentiván). A különböző gáztalanítókat (Dobsza, Dunás-Eerwagner, Vízfii mes-Fári és VLV) csak a részletes laboratóriumi vizsgálat után lehet üzembehelyezni. A szolgáltatott víz minőségét fokozott figyelemmel kísérjük. Laboratóriumi vizsgálati eredmények: a helyszínen végzett organoleptikus vizsgálatok alapján a kutak vize ellen sehol sem merült fel kifogás. A mért vízhőmérséklet igen különböző (14,5—37,6 °C), valamennyi kút vizének hőmérséklete meghaladta az ideális 7—12 °C-ot, de ezt a lakosság már megszokta és nem kifogásolja. A pH érték 6,6—-8,15 közöttinek bizonyult, ez az állapot a szabvány szerint még „tűrhető". A városi vízműkutakból 115 minta kémiai analízisét végeztük el, ebből 4 minta két komponens (vas és ammónia), 75 minta csak a megengedettnél magasabb ammónia tartalma miatt volt kifogásolt. A községi vízműtelepek kútjaiból vett 224 minta kémiai vízminőségét járásonkénti csoportosításban az 1. táblázat mutatja. A táblázatból kitűnik, hogy megyénkben különbség van a mélyfúrású kutak vizének kémiai összetételében. Míg a szegedi járásban csak 9 minta volt kifogásolt a megengedettnél magasabb vastartalma miatt, addig a szentesi és a makói járásban lényegesen több mintát kellett kifogásolni (egy-egy mintát több komponens alapján is). A legtöbb kifogásolt minta Ambrózfalva, Nagyér, Pitvaros, Csanádalberti, Csanádpalota, Királyhegyes, Nagylak vízműkútjaiból származott). A tárgyalt évben 3297 vízminta bakteriológiai jeldolgozását és értékelését végeztük el. A minták részben a vízműtelepek területéről (anyakutak, tározók, gépházi kifolyók vizéből) részben a hálózat közkifolyóiból származtak. Bakteriológiai szempontból a minták 24,3%-a volt kifogásolt. A kifogásolás oka a baktériumszám (az összes minta 22,9
