Hidrológiai Közlöny 1982 (62. évfolyam)

12. szám - Dr. Fodré Zsófia–dr. Kiss Piroska–dr. Zsigó Margit: Adatok Csongrád megye közüzemi ivóvízellátásáról

Hidrológiai Közlöny 1982. 11. sz. 586 Adatok Csongrád megye közüzemi ivóvízellátásáról DK. F 0 D K 15 ZSÓFI A*, D B. KISS P I Ii O S K A* D lí. ZSIGÓ M A Ii G I T* Az ember egészségének megóvása érdekében az egyik legfontosabb feladat a jó ivóvíz biztosítása, jelenleg erre a legjobb mód a közüzemi vezetett vízellátás. A közműves ivóvízellátás megfelelő mennyiségű és minőségű víz szolgáltatásával biztosítja a lakosság egészségének megóvását, elősegíti a testkultúra és személyi higiéné fejlődését, az ember közvetlen környezetére életformáló [1, 2, 5], Csongrád megye hidrogeológiai helyzete lehetővé tette a lakosság ivóvízellátásának biztosítását mélyfúrású kutakkal. A bő vízhozamú kutak vizét csőhálózat segítségével bevezették a középületekbe, majd az ötvenes években vízműtársulások, vízmű vállalatok jöttek létre és a hatvanas években megindult az intenzív vízmű fejlesztés. A lakosság közüzemi vízellátása a hetvenes évek közepére általánossá vált. A közműves ivóvízellátást — Szeged város kivételével — a Csongrád megyei Víz- és Csatornamű Vállalat biztosítja a saját kezelésben levő vízműtelepekkel, a településekre kiterjedő nyomó-elosztó csőhálózattal, a közteriileteken kifolyókkal és a lakásokba való bekötéssel. Szegeden ezt a feladatot a Szegedi Vízművek és Fürdők Vállalat látja el. A 4263 km

2 területű megye lakónépessége kb. 460 000 ebből 300 000 a megye öt városában és kb. 160 000 a községekben él [6], Az 1970. évi népszámlálás adatai szerint a kültelki lakosság száma 85 000 volt, a jelenlegi becslések szerint 60 000 [7]. 1977. évben mélyfúrású kutakra telepített vízművek által szolgáltatott közműves ivóvízellátásban részesült a megye öt városának és 49 községének lakossága (Klárafalva és Ferencszállás községet közös vízmű látja el), majd az év során további két község (Magyartés és Nagytőke) kapcsolódott be a közműves ivóvízellátásba. Mélyfúrású és ásott közkutak és közhasználatú kutak szolgáltatták a jó ivóvizet a vízművel még nem rendelkező községek (Ásotthalom, Csanytelek, Dóc) és a külterületi lakosság számára. Tanyán a lakosság még ma is főleg a saját udvarában levő ásottkút vizét issza. A KÖJÁL-ok végzik a vezetett vizes, a közkutas és közhasználatú kutas ivóvízellátás rendszeres helyszíni és laboratóriumi ellenőrzését [17, 18, 19]. Magán kutak vizsgálatára csak a tulajdonos kívánságára kerül sor. A Csongrád megyei KÖJÁL településegészségügyi dolgozói is egyik legfontosabb feladatuknak a lakosság ivóvízellátásának ellenőrzését tartják, ezért rendszeres helyszíni szemlét és laboratóriumi vizsgálatokat végeznek. E dolgozatban a Csongrád megyei Víz- és Csatornamű Vállalatfáltal üzemeltetett városi és községi vízmű vek'ellenőrzésének 1977. évben .nyert tapasztalatairól számolnak be. Szeged ivóvízellátásának helyzete külön közlemény tárgya. * Csongrád megyei Közegészségügyi-járványügyi Állomás, Szeged. Módszerek A helyszíni higiénés-műszaki szemle kiterjedt a vízművek személyi ellátottságára, a dolgozók munkafeltételeire, egészségi állapotára, az elsősegélynyújtási lehetőségre, a biztosított szociális létesítményekre, a vízműtelepek környezetére, a rendre, tisztaságra stb. A helyszíni szemlét mindig a Vállalat képviselőjével közösen végeztük, aki tájékoztatott bennünket az üzemelés feltételeiről, biztonságáról, a műszaki felszereltségről, a vízkezelésről, a lakosság vízigényéről és a termelt víz mennyiségéről stb. A laboratóriumi vizsgálatok részben a helyszínen történtek (organoleptikus vizsgálat, hőmérséklet mérés, pH meghatározás), részben a laboratóriumba szállítás után. A vizek kémiai analízise kiterjedt: az összes szilárd alkatrész, az oxigén fogyasztás, klorid, nitrát, nitrit, ammónia, alkalinitás, összes keménység, szulfát és vas meghatározásra. A feldolgozás és az eredmények értékelése az új szabványtervezet előírásainak megfelelően történt [13]. Az-előző [14] szabványtól eltérően egy kifogásolt eredmény miatt kifogásolni kellett a vízmintát, ezért megnőtt a kifogásolt minták száma, (a magasabb ammónia tartalom miatt számos minta kifogásolttá vált). Az alkalinitás miatt viszont 1977-ben már nem kifogásoltuk a mintákat. A vízminták bakteriológiai módszerekkel történő feldolgozása és értékelése az érvényben levő szabványnak megfelelően történt [12] és a 37 °C-on nőtt baktériumszám meghatározásra (továbbiakban: baktériumszám), valamint a Pseudomonas aeruginosa (továbbiakban: Ps. aerug.), és a colicsoportba tartozó baktériumok (továbbiakban: coli) kimutatására terjedt ki. Eredmények A helyszíni higiénés-műszaki szemlék során elvégeztük Csongrád, Hódmezővásárhely (továbbiakban: Hmvhely), Makó, Szentes városok valamennyi vízműtelepének és a 48, majd 1977 tavaszától üzemelő két új községi vízmű valamennyi telepén a részletes ellenőrzést. Azt tapasztaltuk, hogy a vízműkezelők általában szakképzettek, részükre a munkafeltételek megfelelők, az állandó ügyelet megszervezett. Az orvosi vizsgálatokon rendszeresen megjelennek, elsősegélynyújtó felszerelés a telepeken van. A szociális ellátottság csak a nagyobb vízműtelepeken kielégítő, a városi kis vízműtelepeken és a községi telepeken csak minimális igényt elégít ki (tartózkodó, kézmosó). A telepek többsége jól megközelíthető, a védőterület általában biztosított, rendbentartott. Az általános rend, tisztaság kielégítő. A helyszíni szemlék során bebizonyosodott, hogy valamennyi vízműrendszer automatikus és zárt. Az üzembiz-