Hidrológiai Közlöny 1982 (62. évfolyam)

11. szám

486 Hidrológiai Közlöny 1982. 11. sz. Dr. Salamin P.: A meteorológiában szükséges hidrológia Levegő hőmérséklete [°C] -5° 0 5 10 15 20 25 Levegő hőmérséklete [°C] -5° 0 5 10 15 20 25 •>-240 4 6 ".S -300-I •5 1 &-320 _ 2W VII. g -s 5 fi -280 ­1 b, Szólunk még néhány érdekes kérdésről, így a hidrológus és a meteorológus kettős feltételi egyen­letrendszeréről, az előrejelzésről, valamint a hidro­és az aerodinamikai hasonlóság hasznosításának lehetőségéről. A hidrológiai feladatok megoldásánál általában a hidrológus a vízmennyiségek egyensúlyát kife­jező vízháztartási egyenletből, vízháztartási mérleg­ből indul ki, leegyszerűsített alakjában: b=j+AT, (8) 3. ábra. A talajvízállás és a léghőmérséklet elliptikus kap­csolata: Németh E. klasszikus hidro meteorológiai össze­függése alapján Abb. 3. Elliptische Verbindung zwischen dem Grund­wasserstand und der Lufttemperatur aufgrund des klassi­schen hydrometeorologischen Zusammenhanges laut Né­meth, E. Fig. 3. Elliptical relationship between monthly ground­water level and monthly air temperature (based on the classis hydrometeorological relationship of E. Németh) mények meteorológiai kérdéseiről. Ezeknél főleg a fagyhatás, továbbá — ha duzzasztó jellegűek — a felvíz és az alvíz között lejátszódó szivárgás hőmérsékleti körülményei meteorológiai természe­tűek. Az előzőekben elmondottakból önként követke­zik, hogy jól kell ismerni a meteorológiában mind­azokat az (elsősorban) természeti hidrológiai folya­matokat (C, F, T, K, M, N, V), amelyek alakulá­sát a meteorológiai tényezők befolyásolják, mind az areális, mind a lineáris megjelenésükben. Mi­után a természeti folyamatok egyben a mester­séges folyamatok alapjai is, ezek megismerése egyben az emberi beavatkozások hatásainak feltá­rását is jelentik. Egyes esetekben magától érte­hetődően az emberi beavatkozások mind a mező­gazdaságban, az erdőgazdaságban, mind a vízgaz­dálkodásban új jelenségeket, hatásokat vetnek fel. Csak egyetlen példaképpen említjük a síkvidéki vízrendezés fékezett vízlevezetésének esetét, ahol is a gazdaságos csatornaméretek következtében ki­sebb-nagyobb felszíni, ún. belvízi elöntések kelet­keznek, amelyek fokozott párolgást és beszivár­gást eredményeznek az elöntött területeken. Röviden vázolva meg kell tehát ismernie a me­teorológusnak a következő hidrológiai elemeket alaki tényezőikben és fizikai sajátságaikban : 1. a felületi víz keletkezését, a föld felszínének ala" kulását a csapadék hatására, a felületi víz le" folyásának megindulását, a lepelszerű vízmoz" gást, s ennek átalakulását vonalszerű vízmoz" gássá; 2. az areális felületi víz transzformálódását lineá­ris lefolyássá, s ehhez kapcsolódóan a vízgyűj­tőterületeket, a vízfolyások és állóvizek alakta­nát, ezek biológiai, fizikai és kémiai tulajdon­ságait; 3. a felszínalatti vízeket (T, M, K és N), keletke­zésüket, alaktani tulajdonságaikat, biológiai, fizikai és kémiai jellemzőiket; 4. a mesterséges beavatkozások, létesítmények, művek különleges szempontjait. ahol b az input érték; j az autput érték; AT a tározott vízmennyiség megváltozása, amely változásban különösen az a jelen­tős, hogy az adott vízháztartási cél szem­pontjából az hasznos- vagy káros-e, azaz elemezni kell a: AT=AT k+AT h (9) egyenletet (hivatkozások: Salamin P., 1954; Barna A.—Salamin P., 1954; Do­mokos M., 1972). A vízháztartási egyenlet önmagában a sok ész­lelési és számítási bizonytalanság miatt nem adhat pontos eredményt, érdemes ezért kiegészíteni az előző egyenletet energiaháztartási, hőháztartási egyenlettel, amit elsősorban a meteorológus állíthat fel és oldhat meg. Ennek a kettős feltételi egyenletrendszernek felállí­tására és megoldására, a hidrológus és a meteoro­lógus együttműködésének eredményességére a leg­szebb gyakorlati példát a Balaton párolgási folya­matainak vizsgálatára már említett Antal E.— Bárányi S.—Tóth E., 1977 tanulmánya mutatja. A számítás alapját jelentő energiaháztartási egyen­leg: R^LP+Q.+Q^vt, (10) ahol fi a vízfelszín sugárzási egyenlege; LP a párolgásra fordított hő; Q 1 a levegő turbulens hőforgalma; Qv+vt a víz és a víz alatti meder hőforgalma. További kiindulás lehet az energiaháztartás vizsgálatára a Dalton-féle általános egyenlet: P=a(e 0—e) (b+cv), (11) ahol P a vízfelszín párolgása; e 0 a vízfelszín hőmérsékletéhez tartozó telítési gőznyomás; e a gőznyomás; (e„—e) a telítési hiány; v a szélsebesség; a,b és c az energiaegyenlet állandói, amely egyenletből kiindulva levezethető regresz­szió-analízis útján a szabad vízfelszínek értékeit megadó egyenletek, a Balaton, a Fertő tó és a Ve­lencei tó esetében az egyenletek állandói a 2. láblá­zat szerintiek. Többen is párolgási számításaikban Antal E., 1968 potenciális párolgást meghatározó képletéből indultak ki (így Tóth E.—Endrődi G.—Posza /., 1973 és Kienitz G., 1974): P = 0,9 (e 0—e)°> 7 (l + a,<) 4' 8 mm/nap, (1 2

Next

/
Thumbnails
Contents