Hidrológiai Közlöny 1982 (62. évfolyam)

10. szám - Dr. Szalai György: Mezőgazdasági vízgazdálkodás Franciaországban. I.

Dr. Szalai Gy.: Mezőgazdasági vízgazdálkodás Hidrológiai Közlöny 1982. 10. sz. 479 nyező, aminek szóles körű kihasználása, ill. szabá­lyozása kínálkozik, miután a rendelkezésre álló egyéb eszközöket már kimerítették (gépesítés, mű­trágya és növényvédőszerek használata, terület­növelés stb.). A termelékenységnövelés igényének a vízgazdál­kodási technológia folyamatos javítása felel meg: a zárt drénezés költségeinek csökkenése, az öntöző­berendezések (eljárások) tökéletesítése és változa­tossága, ami kiszélesítette e berendezések alkalma­zási területét. Az állami költségvetésben betöltött súlyánál fogva, valamint a megvalósítása által igényelt­technika miatt, az öntözés az első helyet foglalja el azok között a beavatkozások között, amelyek a mezőgazdasági vízgazdálkodásban felmerülnek. Az öntözött területek fejlesztése elsősorban az ország déli részén indokolt (vízkészletek biztosítása, víz­szállító művek, mindenféle méretű öntöző háló­zatok). Ami a vízkészleteket illeti, meg kell említenem, hogy Franciaországban a tározott vízkészletek a legtöbb esetben többcélú használatot elégítenek ki. Ezek közül az öntözés csak egy szempont, még ha mennyiségileg általában a legnagyobb haszná­latot is jelenti. A nyíltárkos vízrendezés, de különösen a zárt ta­lajcsövezés (drénezés) az ország szinte valamennyi részén gyors fejlődésben van. A fajlagos beruhá­zási költség viszonylag nem túl magas. Jelenleg úgy látszik, hogy ez az a vízgazdálkodási beavat­kozás, amely francia viszonylatban a leginkább rentábilis. E munkához kapcsolódik a befogadó természetes és mesterséges vízrajzi hálózati elemek előzetes rendezése, amit elengedhetetlennek tarta­nak. A termelést szolgáló, ill. védelmi szemponto­kat érvényesítő felfogás mellett, ez utóbbi munká­latoknál, mindig fontos szempont a természeti kör­nyezet védelme, óvása, a tájbailleszkedés igényé­nek lehető maximális kielégítése, az egész folyó­völgyre kiterjedő rendezés. Ennek az integrált fel­adatrendszernek a végrehajtása a pénzeszközöket is biztosító Mezőgazdasági Minisztérium kezében van. Más országokkal összehasonlítva Franciaország nincs olyan klimatikus és vízgazdálkodási kény­szerhelyzetben, ami jelentős módon nehezítené az ország mezőgazdasági termelését. Igen magas bel­ter jességi szintet érhettek el anélkül, hogy szüksé­gessé vált volna sűrű vízgazdálkodási létesítmény­hálózat építése. Ez alól természetesen vannak kivételek. E leg­fontosabb térségek: — a mediterrán vidék a szemiarid klímájával, ahol az egyetlen intenzív kultúra, amely öntözés nél­kül is termeszthető, a szőlő. — az Atlanti partvidék mocsaras területei, ós az északi polderterületek, ahol a káros vízbőség megszűntetése a mezőgazdálkodás létfeltétele. A vízkészletek általában jól eloszlottak, és a víz­folyások vízjárása eléggé nyugodt, szabályos, ki­véve szintén a mediterrán régiót. Ezek a megállapítások adhatnak magyarázatot a vízgazdálkodási létesítmények jelenlegi elhelyez­kedésére, megoszlására: egész régiókat érintő nagy rendszerek és mellettük helyi kezdeményezésekre megvalósuló kisebb egységek, rendszerek, művek. Ez utóbbiak olykor hátrányos hatásúak lehetnek a környező nagyobb vízgazdálkodási egység (víz­gyűjtő, öblözet) szempontjából: vízkészletek fel­használása azok pótlása nélkül, vízrendezés a be­fogadó rendezése nélkül, ami anarchiához, ill. több­irányú konfliktusokhoz vezethet helyileg, ezért a megyei mezőgazdasági kormányzat egyezteti és koordinálja a szétszórt vízhasználatokat. Annál is inkább, mivel előnyei is vannak e helyi, egyedi kez­deményezéseknek, amennyiben folyamatos építési kapacitás kihasználást biztosítanak, de másrészről ezek a leggondosabban tervezett, kivitelezett és használt (ezáltal a leggazdaságosabb) egységek. A megyei mezőgazdasági vezetés fontos szerepet játszik e fejlesztésekben. Megszervezi az érdekel­teket, technikai támogatást nyújt a tervezésnél, segíti a közösségeket, hogy állami támogatáshoz jussanak, ellenőrzi a munkák végrehajtását, segít­séget nyújt az üzemeltetés beindításához. Bizonyos vidékeken állami kezdeményezésre Társaságok alakultak a vidék átfogó fejlesztésére, többcélú vízgazdálkodási rendszerek létrehozására. Már szó volt róla, hogy a mediterrán terület lé­nyegesen különbözik Franciaország többi részétől, elsősorban klímája miatt, ami azt jelenti, hogy az öntözéstől függ a gazdálkodás belterjes fejlesztése, ill. a termesztett növények számának növelése. A ritka ós rossz eloszlású vízkészlet szükségessé teszi jelentős vízgazdálkodási infrastruktúra léte­sítését a különféle társadalmi szükségletek kielé­gítésére. Végül egy bizonyos relatív gazdasági el­maradottság jellemzi az ország egész déli területét (a mediterrán területen kívül is). Mindez arra indította az államot, hogy speciális szervezetek létrehozását szorgalmazza. Ennek nyo­mán jöttek létre a Regionális Fejlesztő Társaságok, amelyeknek az a feladatuk, hogy érdekeltségi terü­letükön elősegítsék a gazdasági fejlődést egy integ­rált tevékenység sorozattal, amit a hagyományos igazgatás már nem tudott volna elvégezni, ill. ko­ordinálni. Ezek a társaságok, melyeket a helyi közösségek képviselői, valamint a régió gazdasági életében ve­zető szerepet játszó szervezetek képviselői vezet­nek, nem állami szervek, de tevékenységüket nagy vonalakban az állam orientálja, pénzügyileg tá­mogatja és ellenőrzi. E társaságok közül a legfontosabbak (2. ábra) a Bas-Rhőne-Languedoc Társaság, (BRL) a Canal de Provence Társaság (SCP), a Korzikai Fejlesztő Társaság (SOMI VAC), a Gascogne-i Dombvidéki Fejlesztő Társaság (CACG), az Aquitániai Mező­gazdaság Fejlesztési Társaság (CARA) és az Au­vergne-Limousin-i Fejlesztő Társaság. E Társasá­gok igen sokrétű munkát végeznek. Előkészítik és lebonyolítják a nagy területeket átfogó, egymással összefüggő fejlesztési feladatokat a koncepciótól a tervezésen és építésen keresztül az üzemeltetésig, sőt a feldolgozásig és értékesítésig. Tevékenységük kiterjed a régió szinte valamennyi gazdasági, tár­sadalmi feladatának megoldására.

Next

/
Thumbnails
Contents