Hidrológiai Közlöny 1982 (62. évfolyam)
10. szám - Dr. Szalai György: Mezőgazdasági vízgazdálkodás Franciaországban. I.
Dr. Szalai Gy.: Mezőgazdasági vízgazdálkodás Hidrológiai Közlöny 1982. 10. sz. 477 álljon, tározókat kell építeni. Számos vidéken, de különösen az Aquitániai Medencében megsokszorozódtak a dombvidéki tározók. Dél-Keleten ugyancsak nagy víztározók biztosítják az öntözővizet nem egy esetben több célú vízgazdálkodási rendszereken belül. A mezőgazdasági célú víztározók építése az utóbbi években átlagosan évi 12—30 • • 10 6 m 3 tározó térfogat létrehozását jelentette. A tározók építése mellett nagyszámú vízkiviteli mű létesült vízfolyásokon és egyre inkább kihasználják a felszín alatti vízkészleteket is. Több esetben vízgyűjtőterületek közötti vízátvezetésekkel biztosították az öntözés lehetőségét. Ami a talajcsövezést és lecsapolást, ill. a vízrendezést illeti, ez sokkal nagyobb területet érint, mint az öntözés, összességében több mint 3 millió ha-t, a hasznos mezőgazdasági terület 9%-át. Ezt nagyon kicsinek tartják, mivel a talaj, ill. klímaviszonyok miatt szinte az egész mezőgazdasági területen rentábilisnak látszik. A művelt területek tél végén gyakran vízzel telítettek, aminek a művelésére és a hozamokra nagyon kellemetlen hatása lehet. E meggondolásokból kiindulva a táblaszintű zárt drénezés évi növekedési üteme 80 000 ha. Párhuzamosan folyik a mélyfekvésű mocsaras területek telkesítése általában nyíltárkos lecsa]Kilássál, beleértve polderek létesítését is (többek között a VVateringues és a Nyugati Mocsárvidék területén). A mezőgazdasági területek árvizek elleni védelme, ill. az erózió elleni védelem is jelentős. Délen az őszi, más területeken a tavaszi áradások nagy területeket veszélyeztetnek. Az árvíz mentesítési munkák évente 1500 km hosszú vízfolyást érintenek. 1970-ig a beavatkozások javarésze a medrek szélesítésére, mélyítésére, stabilizálására, ill. mesterséges medrek kialakítására irányult. Azóta e tevékenység kiszélesedett, kiterjed a vízgyűjtőre, annak rendezésére, a környezet megóvására, ill. alakítására. A későbbiekben a mezőgazdasági vízgazdálkodási tevékenységekről részletesebben lesz szó. Ez a rövid áttekintés csupán annak bemutatását szolgálta, hogy a mezőgazdasági vízgazdálkodás fejlődését milyen nagy mértékben megszabja csupán maga a fizikai-földrajzi környezet még az olyan mérsékelt klímájú országokban is, mint Franciaország. Mezőgazdaság Hogy átfogó képünk legyen a környezetről, amelyben a mezőgazdasági vízgazdálkodási feladatok felmerülnek és megvalósulnak, hogy értékelni tudjuk ezek sajátosságait, tekintsük át a francia mezőgazdaság helyzetét. A nemzeti jövedelemhez való hozzájárulás arányai Franciaországban a következőképpen alakulnak (1980): — ipar 48% — kereskedelem és közlekedés 16% — mezőgazdaság 6% — egyéb 30% [Magyarországon a mezőgazdaság hozzájárulása a nemzeti jövedelemhez 16,3% (1980)]. Ez a viszonylag alacsony érték önmagában nem mutatja jellemzően a mezőgazdaság jelentőségét, legfeljebb arra utal, hogy az ország gazdasági arculatát alapvetően az ipar és nem a mezőgazdaság határozza meg. A részletek kissé közelebbi vizsgálata világít rá e mezőgazdaság fejlettségére, színvonalára és az ország életében játszott szerepére. Míg 1950-ben egy francia paraszt 7 személy ellátását fedezte, addig ez a szám 1980-ra 25-re emelkedett. (Magyarországon ez az arány kereken 1 : 10.) Az elmúlt 20 év alatt a mezőgazdasági össztermék több, mint 65%-kal nőtt, miközben az ágazat aktív személyi állománya 40%-kal csökkent. 1960-ban a mezőgazdasági termelés 90%-ban fedezte a belső élelmiszer-szükségletet. Jelenleg, évenként változóan 10—20% exportálható többletet állít elő. A mezőgazdaságban foglalkoztatottak száma 1900ban 23 millió volt, amely az összlakosság 59,1%-át jelentette. 1975-ben 14,2 millió a mezőgazdaságban foglalkoztatottak száma, az összlakosság 27,8%-a (miközben az ország népessége 40-ről 53 millióra növekedett). 1980-ban a közvetlen mezőgazdasági termeléssel foglalkozók száma 4,327 millióra csökken s ez a jelenlegi összlakosság 8,1%-a. (Magyarországon a mezőgazdasági aktív keresők száma 1980ban 987 000 fő, azaz az aktív összes keresők 19,4%-a, az összlakosság kereken 9,2%-a.) A gazdaságok számában is hasonló irányú a változás. Míg az 1955—56-os felmérés során kereken 2 300 000, gazdaságot vettek számba, az 1979— 80-as statisztika eredménye: 1 262 000 gazdaság. Az évi csökkenés üteme tehát — 2,5%. Ugyanakkor megnövekedett a gazdaságok átlagnagysága: 1950ről 1980-ra 14 ha-ról 24 ha-ra. A 2. táblázatból kiderül, hogy a közepes nagyságú gazdaságok dominálnak, a 100 ha-nál nagyobb gazdaságok száma 33 000 és 342 000 olyan gazdaság van, melynek területe nem éri el az 5 ha-t (virág és zöldségkertészetek, kiváló borokat termelő gazdaságok). Összehasonlításképpen megjegyzem, hogy nálunk a mezőgazdasági (nagy)üzemek száma 1612 (1980). Ez a szám azonban félre vezethet, mivel francia értékelés szerint mezőgazdasági üzemnek számít az 1 ha-nál nagyobb mezőgazdasági terület, a 20 ár-nál nagyobb gyümölcsös, szőlő stb., 5 árnál nagyobb kertészet, ill. bizonyos minimális létszám-, vagy termékhatár felett produkáló állatte2. táblázat Mezőgazdasági üzemek megoszlása földterületük szerint [egység: 1000] Területnagyság [ha] 1955 1970 1979 [%] <1 1—5 5—10 10—20 20—35 35—50 50—100 100—200 200 és több 152 655 482 540 298 83 76 21 167 326 251 355 263 107 93 22 5 120 237 167 243 232 116 114 29 6 10 19 13 20 18 9 9 2 8 Összesen: 2307 1588 1262 100
