Hidrológiai Közlöny 1982 (62. évfolyam)
10. szám - Dr. Szalai György: Mezőgazdasági vízgazdálkodás Franciaországban. I.
476 Hidrológiai Közlöny 1982. 10. sz. Dr. Szalai Gy.: Mezőgazdasági vízgazdálkodás elhelyezkedő geológiai rétegződésnek, különösen Párizstól keleti irányban haladva. Márgás, homokos meszes talajok váltakoznak egymással. Akötött talajokon általában az állattenyésztés, míg az áteresztő talajokon a gabonatermesztés a hagyományos. Ez utóbbi talajok termőképessége inkább a fedőréteg tulajdonságaitól függ, mint az alapkőzettől. A meszes alapkőzeten termékeny vályogtalajok és nehezen hasznosítható köves talajok alakultak ki. A mélyfekvésű Sologne-i homoktalajokon különlegesen kedveznek a körülmények anagy értékű kertészeti kultiiráknak. Egyébként az áteresztő rétegek kiterjedése és vastagsága folytán a Párizsi Medence rendelkezik a leggazdagabb talajvízkészletekkel. Az Aquitaniai Medence, jelentőségében második, háromszög alakú. Részben az Atlanti óceánra nyílik, részben a Pireneusokba és a Massif Centralba vágódik. A talajviszonyok itt sokkal homogénebbek, mint a Párizsi Medencében. Két vidéket mégis ki kell emelni jelentőségük és egyediségük miatt: az egyik a Landes vidék, ahol podzol talajok települtek homok alapkőzetre, melyet át nem eresztő rétegek szakítanak meg. Vízrendezését és fenyőerdőkkel való betelepítését a 19. század végén hajtották végre. Jelenleg egy részét kiirtják és feltörik; a másik a Gascogne-i dombvidék, a világ egyik legnagyobb víz és jég kialakította törmelékkúpja, amit a Pireneusokból lefolyó vizek szabdalnak fel. A vízrendszer szabályozását 1846-ban végezték el. Más, kisebb medencék viszonylag szintén nagy termelési, gazdálkodási központok szerepét töltik be. Ilyenek pl. Elszász, a Vogézek és a Rajna között, mely magasszintű belterjes gazdálkodásáról híres, nem utolsó sorban a kismélységű, bő talajvízkészletei miatt; a Saone völgye, amely Burgundia magasságában szélesen terül el, de dél felé haladva „folyosóvá" szűkül; a Limagne ós a többi hasonló sík vidék a Massif Central területén. Az éghajlati viszonyokat tekintve, az ország legnagyobb részén érvényesül az Atlanti-óceán hatása. A csapadék eloszlása egyenletes, bár ősszel és télen bőségesebb. Az atlanti parttól Kelet felé haladva a változások egyre jelentősebbek: a téli hőmérséklet csökken s a nyári csapadék növekszik. A kontinentális hatások azonban nem jelentősek: a hó még Elszászban is ritka. A valódi éghajlati ellentmondást az ország többi részével szemben a "Dél-Keleti terület jelenti, a mediterrán vidék, melyen tíz megye terül el és az ország nyolcad részét teszi ki. Itt a száraz nyár a jellemző, a csapadék szinte kizárólag az őszi—-téli félévben jelentkezik általában rendkívül heves formában. Ez a klíma a Maghreb országokéhoz, a közel-keletihez vagy a kaliforniaihoz hasonló. Az átlagos hőmérséklet az ország Északi részében 11 °C, Dél-Nyugaton 13 °C, míg a Déli Mediterrán vidékén 15 °C. Ami a csapadékviszonyokat illeti, az évi összegek viszonylagos egyenletességet mutatnak. A Mediterrán vidéken az évi csapadék kevesebb 600 mmnél, de hasonló területek a Párizsi Medencében, vagy a főn hatásának kitett Elszászban és Limag. neban is előfordulnak. A nagy síkságokon 600—750 mm között változik az átlagcsaj>adék. Lorraine-ben, a Saone völgyében, és az Aquitániai Medencében ez 900 mm-re emelkedik. A mediterrán klíma szárazságát nemcsak az esők relatíve kis mennyisége, hanem rossz eloszlásuk is okozza. Áprilistól kezdődően gyakorilatilag nincs csapadék, ugyanakkor a potenciálisevapotranszspiráció értéke magas 1000—-1100 mm /év, míg a Párizsi Medencében vagy a Loire völgyében csak 700 mm /év körül van. Az 7. táblázat néhány nagy mezőgazdasági területre jellemzésül bemutatja a tisztán klímaadatokból számolt különböző gyakoriságú öntöző vízigény értékeit egy átlagos talajra (könnyen felvehető vízkészlet 100 mm) és kukoricára. Ez jó tájékoztatást ad az időjárási körülmények különböző években megnyilvánuló változékonyságára. E természetföldrajzi adatok — egyéb meggondolások számításba vétele nélkül - maguk is magyarázatot adnak arra, hogy Franciaországban igen széles skálán kell mozognia a mezőgazdasági vízgazdálkodásnak . Az öntözés a mediterrán vidéken elengedhetetlen feltétele a biztonságos, magas termések elérésének. Nem véletlen, hogy az öntözés itt nagy múltra tekint vissza, s ma is itt folynak a legnagyobb öntözési munkálatok: új rendszerek építése és a régiek modernizálása. Mindenütt máshol a szántóföldi kultúrák kiegészítő öntözéséről van szó, mely utóbbi az elmúlt két évtized fejlesztéseinek eredménye. Az öntözött terület nagysága Franciaországban mintegy 900 000 ha, mely a hasznos mezőgazdasági terület 3%-a. Ennek 2/ 3 része esőztető öntözés, melynek fejlesztési üteme 35 000 ha/év. Ha a vízkészletek általában elegendők is, ahhoz, hogy a szükséges helyen és időben rendelkezésre 1. táblázat A kukorica különböző gyakoriságú öntözővízigénye Az öntözési idény vízigénye [mm] jún. közepétől aug. végéig Havi csúcsvízigény [mm] július 1/2 1/5 1/10 1/2 1/5 1/10 n/10 Provence, Languedoc Roussillón 300 360 390 170 190 205 9 Aquitaniai Medence 120 210 240 80 130 145 ö Loire völgy 125 220 240 70 110 130 5 Párizsi Medence, Elszász Burgundia Limagne 95 100 220 55 85 110 Jelmagyarázat: 1/2 2 éves gyakorisági! öntözövízigény [mm] 1/5 5 éves gyakorisági! öntö/.ővízigény [mm] 1/10 10 éves gyakoriságú öntözövízigény [mm] N/10 azoknak az éveknek a száma 10 év során amikor 1000m 3/nanál nagyobb öntözővízmennyiségre van szükség.
