Hidrológiai Közlöny 1982 (62. évfolyam)

10. szám - Dr. Scheuer Gyula–Tóthné Németh Ildikó: Adatok Budapest dunajobbparti részének (Buda) építéshidrológiai viszonyaihoz

Dr. Scheuer Gy.—Tóthné Németh I.: Adatok Budapest Hidrológiai Közlöny 1982. 10. sz. 465 DNy ÉK 6. ábra. Vázlatos építéshidrológiai szelvény az Ördög árok völgyéről 1. felsőeoeén budai márga, 2. pleisztocén lejtőüledékek, 3. rz Ördög árok negyedkori völgykitöltő üledékei, 4. feltöltés, 5. feltételezett vető, 6. talajvíztükör, 7. időszakos résvizek, 8. Ördög árok fedett burkolt medre Abb. 6. Schematisches bauhydrologisches Profil über das Tal des Ördögárok 1. Ofner Mergel aus dem Oberen Eozän, 2. Hangschutt aus dem Pleitozän, 3. Talausfüllungs-Sedimente des Ördög árok aus dem Quartär. . Angenommer Verwerger, 6. Grundwasserspiegel, 7. periodische Spaltwässer, 8. bedecktes verkleidetes Bett des Ördögárok üledék (agyagos-iszapos kavics kifejlődésénél fog va), közepes és gyenge vízáteresztő képességű. Ez az esetleges víztelenítési munkálatokat megkönnyíti. Az Ördög árok jelenlegi építéshidrológiai viszonyai már nem természetes adottságúak, mert az emberi beavatkotás oly nagymértékű volt, hogy az eredeti állapot lényegesen megváltozott. 2.2.5 A Kelenföldi öblözet (B9) földtanilag hasonlóan a Budakalászi—Óbudai öblözethez, fiatal siillyedék (felsőpleisztocén-óholocén), amelyet változó, vastagságú túlnyomó részben folyóvízi üledékek töltöttek fel (7. ábra). Elterjedésének határai É-on a Gellérthegy—Sashegy, D-en a Tétényi fennsík, K-en a Duna, Ny-on pedig Őrmező, Pacsirta hegy. Építéshidrológiai szempontból olyan tájegységet képvisel, amely a dunai üledékek elterjedési területére esik. A folyóvízi lerakódások vastagsága 5—20 m között változik. Ezek feküjét É-on középső- és felsőoligocén rossz és gyenge vízvezető képződmények alkotják. A D-i részen pedig a miocén kori szemcsés és karbonátos kőzetek. A terület enyhén lejt a Duna felé, a folyó egykori feltöltött medrei csak kisebb mértékben tagolják a felszínt. A területen, a Dunának csak legfiatalabb teraszait mutatták ki a vizsgálatok. A dunai üledékek a tájegység ÉK-i felén összefüggőek, átlagvastagságuk 15 m, de egyes helyeken mint pl. a Műegyetem alatt a 20 m-t is eléri. A középső ós Ny-i részen a dunai durvább hordalékanyag csak roncsokban mutatható ki, helyette a mellékpatakok törmelékkúpjai és a más genetikájú (hegylábi üledékek) képződmények is megjelennek. A vizsgálatok szerint, a tájegység É-i részén a folyóvízi eróziós tevékenység a harmadidőszaki képződmények felszínét nem pusztította le egyenletesen, ezért ebben kiemelkedések, magasabb részek találhatók. Miután ezek vízrekesztők, a negyedkori rétegekben levő talajvíz mozgási viszonyait jelentősen befolyásolják. A talajvíz átlagos mélysége 2—5 m. A mélyebb fekvésű részeken megközelíti a felszínt. Egyes helyeken belvizek, mocsaras területek voltak, amelyeket ma már feltöltöttek. A talajvíz általában a Duna felé áramlik. A folyó menti területen a talajvízállásra a Duna gyakorol hatást. A tájegység középső Ny-i részén a feküben mutatkozó magasságkülönbségek hatására olyan talaj vízadottságok alakultak ki, hogy lényegében zárt, lefolyástalan felszínalatti 7. ábra. Vázlatos építéshidrológiai 'szelvény a B9 (Kelenföldi öblözet) jelű tájegység területéről 1. oligocén agyag, agyagmárga, 2. negyedkori dunai kavicsos üledékek, 3. negyedkori ártéri üledékek, 4. holocén szerves iszap, 5. feltöltés 6. átlagos talajvízszint, 7. becsült maximális talajvízszint Abb. 7. Schematisches bauhydrologisches Profil über das Gebiet der Landschaftseinheit Zeichens B9 (Poldergebiet in Kelenföld) 1. oligozäner Lelim, Tonmergel, 2. kiesige Donausedimente aus dem Quartär, 3. Überschwennungsgebiet-Sedimente aus dem Quartär 4. holozäner organischer Schlamm, 5. Auffüllung, 6. durchschnittlicher Grundwasserspiegel, 1. geschätzter maximale Grundwasserspiege