Hidrológiai Közlöny 1982 (62. évfolyam)

10. szám - Láng Sándor†

Hidrológiai Közlöny 1982. 10. sz. 443 LÁNG SÁNDOR 1913—1982 Láng Sándor egyetemi tanár, a földrajztudományok doktora, a kiváló hidrogeográfus, munkája teljében, 1982. január 6-án váratlanul elhunyt — előző nap még vizsgáztatott. 1940 óta rendes tagja volt a Magyar Hidrológiai Társaság jogelődjének: a Magyarhoni Földtani Társulat Hidrológiai Szakosztályának. 1980 óta tiszteleti tagja magának a Társaságnak. 1950-ben szerkesztője a Hidrológiai Közlönynek és sok éven át volt tagja a Társaság elnökségének, illetve választmányának. A geográfusok és a hidrológusok szakmai és emberi kapcsolatait eredményesen építette egész munkássága alatt. Publikációinak száma eléri a 300-at. A hidrológusok számára legfontosabbak azok a megállapításai, amelyeket a vízgyűjtő-területek változatos felszíni alakulatairól tett. Már 1952-ben ismertette a Mérnöki Továbbképző Intézetben az ország síkés lejtős vidékeinek felszíni viszonyait és jelenségeit. Munkájában fontos helyet foglal el a dombvidékek vizsgálata (A Rába-völgy — 1952.; A zalai dombvidék — 1954.; A szekszárdi dombvidék — 1955. stb.); a középhegységeké (Bükk — 1954.; Gerecse — 1955.; még ugyanebben az évben klaszszikus munkája: a Mátra és a Börzsöny). Nem maradtak ki azonban munkásságából a karsztvidékek sem (Karszthidrológiai tanulmányok a GömörTornai karsztban — 1943.; Karszttanulmányok a Dunántúli Középhegységben —- 1948.; Geomorfológiai tanulmányok az Aggteleki karsztvidéken — 1955. stb.). Tanulmányaiban mindig bőségesek saját hidrológiai megfigyelései; így a Mátráról írt könyvében 440 forrás, 48 patak; a Börzsönyről szóló könyvrészben pedig 335 forrás és 35 patak adatai találhatók, melyeket jól egészítenek ki hidrológiai szempontból a gondosan készített vízhálózati és reliefenergia térképek. Másfél évtizedes folyóteraszvizsgálatainak eredményeit 1949-ben foglalta öszsze a Hidrológiai Közlönyben. Nagy figyelmet váltottak ki a jégbarlangokkal és a jégkorszaki talajfolyásokkal kapcsolatos vizsgálatai. Kandidátusi értekezése a Cserhát természeti földrajzával, akadémiai doktori értekezése a felszínpusztulással és a talajerózióval foglalkozott, mindkettő a hidrológusok számára is értékes kutatási eredményekről számolt be. Sokban vitte előre az oktatás módszereit: bekapcsolta az oktatásba a mérnöki szemléletű hidrológiai ismeretanyagot; a tudományos diákköri munkát a víz földrajzi szerepe felé orientálta; mások oktatómunkáját éppúgy támogatta saját eredményeinek, tapasztalatainak átadásával, ahogyan érvényre juttatta a szomszédos tudományterületek eredményeit saját oktatómunkájában. Olyan kutató és oktató volt, aki a természet érdekes helyeit együtt járva hallgatóival, olyan személyes ráhatást tudott gyakorolni rájuk, ami későbbi munkastílusukban is mély nyomot hagyott. Láng Sándor tagtársunk értékes életet élt; személyes példamutatása ritka mozgatóerő volt. Sokat hagyott hátra jelenünkre és jövőnkre — nehezen búcsúzunk tőle. i