Hidrológiai Közlöny 1982 (62. évfolyam)
9. szám - Dr. Hajós Béla: Duzzasztóművek és biztosított mederszakaszok mögötti kimélyülések számítása
430 Hidrológiai Közlöny 1982. 9. sz. Dr. Hajós B.: Duzzasztóművek b) A mérési eredmények hasonlóképpen igazolták h n L Ol - = f(V, C) A (26) képlet alapján számított í ma x értéknek megfelelő idő alatt az egyensúlyi állapot nem alakult ki, annak eléréséhez a számított érték mintegy í = 2,5 < ma x érték volt szükséges. A megállapításból következőleg í ma x csak mint első közelítő érték fogadható el, egyértelműen megadja viszont a potenciál egyenlet érvényességi határát. d) A kísérletek kielégítő pontossággal igazolták a levezetésünk folyamán felhasznált segédtényezők értékeire kidolgozott összefüggések helyességét (íj, to, ß, TO ). e) A kísérleti eredmények alapján megállapítható, hogy a rögzített szakasz hossza és enyhe lejtése nincs kihatással a kiüregelődés alakjára és méreteire. A utófenék nagyobb hajlású rezsűje azonban már befolyásolja az eróziós folyamat alakulását, Mosonyi kísérletei alapján a 8. ábrán láthatjuk ezt. Összességében a fentiek alapján leszögezhető, hogy az ellenőrző kísérletek a tárgyalásunk folyamán bemutatott képletek helyességét igazolták, kivételt képez a í ma x jelű összefüggés. A kiüregelődési folyamat egyensúlyi állapota í ma x<í< ,25 < max közelítő összefüggéssel számítható. 4. összefoglalás Az előzőekben a duzzasztóművek utófenék, vagy rögzített folyó és mederszakaszok mögött várható eróziós kimosások meghatározására kétféle eljárást mutattunk be. Az ismertetett módszerek nem csak tárgyalási rendszerükben, hanem kiindulási alapelveikben is különböznek. Amíg a 2. pont alatt bemutatott eljárás a folyami hidraulika módszereinek felhasználásával elméleti alapokra = 1-1-3 mm 8. ábra. A legnagyobb mélység alakulása az utófenék rézsűszögének függvényében Abb. 8. Gestaltung der grössten Tiefe in Funktion des Böschungswinkesl támaszkodik, addig az utóbbi módszer modellkísérletek alapján kidolgozott túlnyomóan empirikus képletek alkalmazását jelenti. Az előzőek viszont egyúttal meghatározzák az egyes képletek, módszerek felhasználási körét és lehetőségét. Az elméleti alapokon nyugvó eljárás elvileg tetszőleges körben felhasználható, az eredmény pontossága elsősorban az alapadatok megbízhatóságától függ. Jelen esetben elsősorban a hordalék jellemzők és medrek geometriai méreteinek gondos meghatározása a legfontosabb feladat. A modellkísérletek segítségével kidolgozott empirikus képletek az esetleges átszámítási pontatlanságok elkerülése érdekében elsősorban kisebb léptékű feladatok megoldására javasolhatók. Az . alkalmazási és átszámítási lehetőségeket Dietz vizsgálta részletesen. Megállapítása szerint a bemutatott összefüggések a következő hasonlósági feltételek kielégítése esetén alkalmazhatók a természetben található feladatok megoldására. a) ahol: Ax =T V — Fkrit W VA X 100, g-dz 3 ' y=kinematikai viszkozitás, ii z=jellemző szemátmérő, szemcsék ülepedési sebessége. A (27) (28) h n -&1,5X10 -2 ahol: A—a Nikuradze féle abszolút érdességi tényező. Az előző feltételt az érdesített beton utófenékek általában kielégítik. A fentiek alapján a méretezési feladatok megoldását a hasonlósági feltételek vizsgalatával célszerű kezdeni, amely alapján lehet dönteni az empirikus összefüggések alkalmazhatóságáról. A bemutatott eljárások alapján is érzékelhető, hogy a felvetett probléma a modern folyami hidraulika egyik legnehezebben megfogható kérdése, amelynek egyik lehetséges megközelítési módja két eljárás. IRODALOM [1] Bogárdi J.—Kozák M.: Hidraulika. Tankönyvkiadó Budapest, 1977. [2] Erkek, C.: Beitrag zur Berechnung des Geschiebebetriebes mit beweglicher Sohle der Flochlandflüsse. Mitteilungen der Technischen Hochschule Braunschweig. Heft 17. Braunschweig, 1967. [3] Csorna J.: A vízfolyások által szállított, görgetett hordalék meghatározása. Hidrológiai Közlöny. Budapest, 1966. 2. [4] Csorna J.: Korszerű folyószabályozás alapelvei és módszerei. Folyószabályozási útmutató, VIZDOK kiadvány, Budapest 1973. [5] Dietz J W.: Kolkbildung in feinen oder leichten Sohlenmaterialen bei strömenden Abfluss. Mitteilungen Theodor-Rehbock-Flusslaboratorium Universität Fridericana. H 155. Karlsruhe. 1969.
