Hidrológiai Közlöny 1982 (62. évfolyam)

9. szám - Egyesületi és Műszaki hírek

Dr. Hajós B.: Duzzasztóművek Hidrológiai Közlöny 1982. 9. sz. 431 [6] Felkel, K.: Die Geschiebezugabe als Flussbauliche Lösung des Errosionsproblems des Oberrheins. Mitteilungsblatt der Bundesanstalt für Wasserbau Nr. 47. Karlsruhe. 1980. [7] Hajós B.: Tanulmányúti beszámoló. Kézirat. Győr, 1980. [8] Hamvas: Folyami Vízlépcsők. Vízügyi Közlemények. 1979/2 Budapest 1979. [9] Komis A., Kornisné Akantisz Zs.: Folyami vízlépcsők alvízi kimosása. Vízügyi Közlemények 1978, 3. Budapest, 1978. [10] Mosonyi, E.: Ein-Beitrag zur Erforschung von örtlichen Auskolkungen hinter geneigten Befestigungsstrecken in Abhängigkeit der Zeit. Mitteilungen Theodor liehbock-Flusslaboratorium U. F. Heft 154. Karlsruhe. 1969. [1 1

J Rákóczi L.: Vegyes szemcse összetételű hordalék kritikus sebességének meghatározása. Hidrológiai Közlöny, 1975 11. Budapest. [12] Starosolszky Ö.: Vízépítési Hidraulika. Műszaki Könyvkiadó, Budapest. 1970. [13] VITUKI: Gépi számítások a Rábaszabályozás tervezéséhez. Összefoglaló jelentés. Budapest 1979. Berechnung der Austiefungen hinter den Stauwerken und der gesicherten Deichstrecken Dr. Hajós, B. Bei der Projektierung von Fluss-Staustufen ist eine der am schwetsten lösbaren Aufgaben die Feststellung und Vorhersage der nach dem Sturzboden zu erwartenden schädlichen Auskolkungen. In den theoretischen Fragen der geschilderten Probleme haben die westdeutschen Fachleute beachtenswerte Resultate erreicht, die während der Kanalisierung des Rhein-Flusses infolge der Betterosion in unangenehme Situationen geraten sind. Zur Berechnung der Kennziffer des Auskolkungsprozesses, werden in der Abhandlung zwei verschiedene Probleme besprochen. Auf die mit der Verwendung der in Abbildung 1 ausgearbeiteten Verfahren enthaltenen theoretischen hydraulischen Grundlagen gestützt wird die Lösung des Problems nach Iteration angenähert. Die andere Methode bedeutet die Anwendung der mit Hilfe von Modellversuchen ausgearbeiteten, überwiegend empirischen Formeln. Das Prinzipschema der Ausbildung und Entwicklung ist in den Abbildungen 2—3 ersichtlich. Die Zusammenstellung befasst sich neben den Resultaten von Prins und Kotoulas, besonders mit den Untersuchungen von Breusers und Dietz, die den Wert der relativen Auskolkung für die in der Abb. 4 bezeichneten drei Abschnitte festgestellt haben. Besonders beachtenswert sind die Versuche von Dietz, der einerseits die Gültigkeitsgrenze der Potentialgleiehung von Breusers und die Konstanten der Zusammenhänge überprüft, (Abb. 5), andererseits eine annähernde Lösung zur Berechnung der Kennziffer ausgearbeitet hat (Abb. 6). Die Versuchsresultate von Dietz werden in der Abb. 7 zusammengefasst. Der Einfluss der die Ausgestaltung der Auskolkungstiefe beeinflussenden sonstigen Faktoren sind in der Abb. 8 erschtlich Unter Berücksichtigung der in der Abhandlung enthaltenen ähnlichen Bedingungen kann eine beliebige Methode angewendet werden. Das auf theoretischen Grundlagen ruhende Verfahren beansprucht viel mehrere Berechnungen, deshalb ist es zweckmässig RechnerMethoden anzuwenden. Ember és viz — Fejezetek a vízgazdálkodás történetéből — Ember és víz címmel a vízgazdálkodás sok ezer éves történetéből mutatunk be alkalmanként nevezetes eseményeket, a technika- és tudománytörténet, a magyar és az egyetemes kultúrtörténet fejlődésének a vízzel kapcsolatos jelentős vagy érdekes mérföldköveit. Hammurapi csatornái. A Tigris ós az Eufrátesz folyók közében élő népek a vízépítési munkáknak legalább annyi figyelmet szenteltek, mint a hódító hadjáratoknak. Hammurapi babiloni király (i. e. 1792—1750) nagy gondot fordított a csatornahálózat fejlesztésére ós fenntartására. Hammurapi fekete bazaltba vésett törvényoszlopa, a világtörténelem első ismert részletes, 282 cikket tartalmazó törvénygyűjteménye (1901-ben találták meg, a Louvreban őrzik). Az 53—56. cikkek büntetést szabnak ki azokra, akik a? öntözőhálózatot gondatlanul használják. Az 55. cikk például így hangzik: „Ha valaki csatornájában öntözővizet vezet és gondatlanságból a víz a szomszédja földjét elönti, akkor az okozott kárt terményben köteles megtéríteni..." (A Oidrotechnika i Melioracija nyomán). Vízépítési feladatok babilóniai agyagtáblákon. Az óbabilon birodalomban az öntözés fejlesztése a matematikai ismeretek elmélyítését, műszaki alkalmazását is megkövetelte. A British Múzeumban őriznek egy babilóniai agyagtáblát kb. az i. e. XVIII. századból amelynek egyik oldalára gátak, támfalak, kutak, vízórák méretezésével, földmunkák mennyiségének meghatározásával összefüggő 16 feladatot jegyeztek fel. (A Gidrotechnika i Melioracija nyomán.) Kautilja csapadékmérései. Az ősi Indiában, az i. e. IV. században a Maurja-dinasztia megalapítójának, Gsandraguptának (uralkodott i. e. 317—293), Nagy Sándor kortársának a főtanácsosa, Kautilja végezte az első mennyiségi hidrometeorológiai méréseket. Ügy gondolkodott, hogy a földekre a lehulló csapadók függvényében kell adót kivetni. A legkorábbi feljegyzés a csapadékiiiérőről a Kautiljának tulajdonított „Arthasásztra" (A politika ós a vezetés tudománya) c. politikai értekezésben található, s így hangzik „A-hombár előtt állíts fel egy aratni nyílású edényt, az lesz az esőmérőd" (aratni — hosszmérték, kb. 45,7 cm). Kautilja feltételezte, hogy a csapadékot a Jupiter ós a Nap állásának megfigyelése alapján elő lehet jelezni. Kautilját követően egészen az i. e. I. századig a csapadékmennyiségről sehol sem maradtak feljegyzések. (A Gidrotechnika i Melioracija nyomán.) Hidrometeorológiai megfigyelések Theophrasztosz idejéből. A rendszeres hidrometeorológiai megfigyeléseket az elsők között, minden bizonnyal, a görögök végezték, bár ezek még nem mennyiségi észlelések voltak, hanem a jelenségek feljegyzését jelentették. Theophrasztosz görög író, filozófus (i. e. 372—287), Platón ós Arisztotelész kortársa és tanítványa említi, hogy Görögországban és Kis-Ázsiában sokan érdeklődtek a meteorológia iránt. A hidrometeorológiai észlelések adatait ós víz előrejelzéseket nyilvános helyeken kifüggesztették — ez a szokás Athénban az i. e. V. században már elterjedt volt. Theophrasztosz volt különben az első, aki megalkotta a víz természetes körforgásának elméletét. (A Gidrotechnika i Meloracija nyomán.) Szlávik Lajos