Hidrológiai Közlöny 1982 (62. évfolyam)

9. szám - Könyvismertetés

Dr.' Varga Gy.: A vízkezelés és szennyvíztisztítás Hidrológiai Közlöny 1982. 9. sz. 407 Die Hauptgesichtspunkte der Weiterentwicklung der 1981 —85er Vereinheitslichungsarbeit sind bereits aus­gearbeitet worden, die Dstail fragen stehen unter De­batte. Die wichtigste Aufgaben sind aufgrund der Erhöhung der Wirksamkeit, weitreichender technisch-wirtschaft­licher Analysierung; aufgrund des Investigationbedar­fes, die Ausarbeitung; von weiteren Vereinheitlichungs­dokumente, sowie die Modernisierung der bereits vor­handenen Dokumente. 0 nojioweiiHH yim(|!ni<aunn B Bo^ooßpaSoTKe H BOflOOmiCTKe d-p Bapia, JJ. yHH(J)HKaqH5i coopyweHHií h oßopyaoBaHHa a TaK>Ke TexHOJiornií oßpaßoTKH H OHHCTKH BOÄ B cepezuiHe t70-x rofloß B BeHrpHH cTajia HacyiyHoii HeoöxoßHMoeTbK), nocKoubKy HE>KejiaTejibHO ynacTHJiHCb HHflHBHflyajibHbie pemeHHij. riocue noaroTOBHTejibHoK aejiTejibHocTH TocBe­FLOMCTBO BOflHOrO X03HHCTBa 0praHH30BajI0 Me>KAyBe­ÄOMCTBeHHyro nporpaMMy. OynKUHH KoopaiiHiipoBaniiji npoeKTa Sbijni B03JI0>KeHbi Ha UeHTp BOAOXO35IHCTBCH­HOH cTaHÄapTH3auHn, aeHCTByromeii B paMKax llpefl­npiiHTHji BH3MTEPB. UBC npn BbinojiHeHHH yrroMjiHy­Tbix 3aflai ycTaHOBHjia KOHTaKTbi c IIOMTH 100 yipe>K«e­HHHMH H CO CNEQHAJIHCTAMH B HeCKOJIbKO COT HejTOBeK. 3a«a^H no npoeKTy Ha 1976 —80rr. onpe«eJiHJiHCb «o­KyMCHTaMH UejieBOH nporpaMMbi. CorjiacHO HM n JIÍI CXOflHblX HJ1H nOXO>KHX 3a«aM BOflOOÖpaÖOTKH H BO­flOOMHCTKH C^eflyeT CTpOHTb OMHCTHbie COOpy>KeHH>J, cocTOiimne H3 TnnH3HpoBaHHbix 6JIOKOB H o5opy,noBaii­Hbie THnnsHpoBaHHbiM 060py«0BaHHeM. 3aaaMH cjieayeT peuiiiTb B oß/iacTH oßpaßoTKH niiTbeBbix BOÄ a TSK>KC B 06­JiaCTH OHHCTKH KOMMyHajIbHblX H npOMblUIJieHHblX CTOKOB. PaSoTa iJiaKTHwecKH «Bji>ieTCH TexHHiecKHM pasBHTiieM TaKoro BHfla, Koraa Kor^a BbißnpaioTCji penpe3eHTaTHB­Hbie coopyjKeHiw, HSMepeHHjiMH npoBepjnoTCfl onpaß­flaBiune ceßn TCXHHHCCKHC pemeHHyi, BBINOJIHHIOTCFL OT­cyTCTBywiqHHe 3Ben>i TexHOJiornü, ocymecTBJijiiOTCH HeoßxoflHMbie yc0BepujeiicTB0BanH5i. UBC B qejiflx CNOCOÖCTBOBANHJI npaKTimecKoro npn­MCHCHHH yHH(f>imHpOBaHHbIX peineHHÍÍ AOKyMeHTanHH pacnpocTpaHjieT cpean 3aKa3iHK0B, npnoeKTHpyiomHX n sKcnjiyarapyromux opraHH3ainiíí. floKyiweHTaiiHH co­CTaBJ151IOTC5I Ha OCHOB3HHH npiIHUHnOB r0piI30HTaJIbH0H H BepTHKaJIbHOH 0praHH3aqHH (pHC. 1.) TaK C HCn0JIb30r BanneM ropH30HTajibnoro npuHUHna B oßjiacra Boaooß­pafioTKH 3aKpenjieHO 11 o5pa3uoBbix TexHOJiorHH. JUJIH OHHCTKH KOMMyHajIbHblX CTOKOB 3aKpenjieH0 10 TaKHX TexHOjjornH. (pp. 2. — 8.) YqHTbiBaji 3TH BapnaHTbi, a TaK>Ke KJiaccbi CTaHUHH BoaooMHCTKH no MOIHHOCTH cocTaBJieHO 132 npoeKTa Tex­HOjrorHiecKHX npoiieccoB (pp. 9 — 11.). TnnoBbie npoeK­TH — HA ypoBiie noflroTOBHTenbHbix NPOPAßOTOK K Kan. BjiojKeHHíiM — coflepwaT cxeMaTHMecKHe pncyHKH TexHo­jiorHMecKHx cxeM, npHMepHbie naHHbie no 3aTpaTaM. OHH 0XB3TbIBaK)T npH5jTH3HTejlbHO 46% Bcex B03M0>KHbIX BapHaHTOB. flo KOHLTA 1980 rofla BbinymeHO B oßmeft CJIO>KHOCTH 211 H3flaHHii. B qejiHX ycKopemin npHMeMeHHH «OKy­MeHTauHH ynn(J)HKaunH B 1979-M roay B pecnyßjiHKaH­CKHX MacuiTaßax OIICHHJIH NOTPEßHOETH no KanHTa JTOBJIO­»eHHflM B OßjiaCTH BOÄOOÖnaßOTKH H OHHCTKH KOMMy­HajIbHblX CTOIHblX B0Ä (PP. 12 — 15.). CTpOHTejIbCTBO BblflBJieHHblX COOpy>KeHHÍI B03MOWHO B TMeHHH 10—15 jieT c npeflBapHTejibHbiM onpeflejieHiieM oßpa3noBbix Tex­Hojioriiii OHHCTKH H opHHTHpoBOHHbix 3aTpaT HA SKcnjiya­Tai-IHIO. ripaKTnqecKOMy BHe«peHiiio n0MHM0 ynoMsiHyTbix H3­HailHH CnOCOÖCTByeT pas aflMHHHCTpaTHBHblX Meponpnjl­thh ÄH(fK()epeHUHpoBaHHoro HeficTBHji, pa3Horo poaa hh­CTpyKIJHH H np. (pHC, 16.) 3(})(})eKTHBH0CTb BbinOJlHeHHblX paßoT no«TBep >KflaeTC5i ynasaHneM Ha to, hto b cjienyio­meil njiTHJieTKC 3aTpa™ Ha hhx OKynaioTca b 7— 10 pa3. OcHOBHbie HanpaBJieHHH npo«oJi>KeHHH paßoT B Teie­HHH 1981 85 IT. C())OpMyjIHpOBaJIHCb, XOT5I HeKOTOpbie nacTHbie Bonpocbi eine /mcKyTupyiOTCji. Hanßojiee Ba>KHAH Tenepb 3a«ana, STO yBejinneHHe 3()i­(JICKTHBHOCTH TEXHOJIORHIÍ HA OCHOBAHHE uiiipoKoro Tex­HHKO-3KOHOMimecKoro aHajiH3a. Ha ocHOBaHHH noTpeß­HocTeii saKa3MHK0B cjieflyeT npoaojiMOTb cocTaßjieHHe AOKyMeHTOB yHH(|)HKauHH H ycoBepmeHCTBOBaHHe cy­mecTByromnx MaTepnajiOB. Thesaurus für Umweltschutz und Wasscrvirtschaft (Alphabetischer Teil, Systematischer Teil). Institut für Wasserwirtschaft, Berlin, 1980. A berlini Vízgazdálkodási Intézet a.ltal szerkesztett és kiadott környezetvédelmi és vízgazdálkodási tezau­rusz az automatikus szakirodalomkutatás elengedhe­tetlen eszköze. Létrehozását korunk azon felismerése tette szükségessé, hogy a szaknyelvi terminológia többé már nem csupán nyelvvédelmi eszköz, a folyóirat­szerkesztők, a humán érdeklődésű műszakiak, no meg a múltjukra oly szívesen visszatekintő, az éveket te­kintve öregedő kollégáink „vadászterülete", hanem hogy a szakkifejezések osztályozó erejük és rendszer­alkotó képességük révén alkalmasak a számítógépes információkeresésre. Éppen napjaink rendszer­struktúraszemlélete, ezen belül a matematikai logika nyelvészeti alkalmazása tette lehetővé, hogy a szak­nyelv a tudomány szervező eszközévé válhasson. A tezaurusz ugyanis egy-egy tudományág (jelen esetben a környezetvédelem és a vízgazdálkodás) szabványosí­tott fogalmainak, műszavainak olyan rendszerbeszedett gyűjteménye, ahol az alkotó szavak (a deszkriptorok) közötti hierarchikus kapcsolat (a fölé-, alá- és mellé­rendelés, a rész-egész- vagy a nem-faj reláció) fel­ismerhető, illetve az e kapcsolatokat kifejező kellő kódjeleket alkalmazva a fogalmak különféle szempon­tok szerint — akár számítógépes adatfeldolgozással — rendszerezhetők. A jobb használhatóság érdekében a műszavaknak e gyűjteményét kiegészítik a tudomány­ágban elterjedt, nem szabványosított un. nem-desz­kriptorokkal (ezek általában idegen szavak, szinonimák vagy utalások összetett szavak, ill. állandósult jelző és birtokos szerkezetek utótagjára), asszociatív sza­vakkal és sok esetben a fogalmak közti kapcsolatot vizuálissá tevő grafikus ábrákkal. Az alfabetikus és szisztematikus részből álló német nyelvű környezetvédelmi és vízgazdálkodási tezaurusz mintegy 17 000 fogalmat (ebből kb. 11 000 deszkrip­tort) tartalmaz. A deszkriptorok előtt álló háromjegyű betű- és háromjegyű számkód és az üres leütéshelyeket reprezentáló pontjelek egyértelműen utalnak az illető fogalom szakcsoportjára (az első két betű), fogalmi kategóriájára (a harmadik betű) és a nem-faj kapcsolatra (pontjelek). Pl. a CUK 002 Schlammbehandlung desz­kiptor G jele vízgazdálkodási fogalomra, a CU jel ezen belül a szennyvíziszapra, a harmadik helyen álló K módszerekre és eljárásokra utal, a 002 szám pedig, hogy a Schlammbehandlung a CUK Prozesse und Ver­fahren der Schlammbehandlung fogalmi csoport második tagja (az «lső a CUK 001-gyei jelölt Entschlammung, a harmadik a CUK 003-mal jelölt, egy leütéshellyel beljebb szedett — tehát alárendelt — Aerobe Schlamm­behandlung). Ugyanennél a fogalomnál az alfabetikus részben fel van tüntetve a hozzátartozó nem-deszkriptor, a fogalmat birtokviszonyban feloldó Behandlung von Schlamm, továbbá 14 alárendelt fogalom (pl. Thermi­sche Schlammbehandlung, Vibrationsverfahren) és az asszociatív fogalmak, melyek nem nem-faj kapcsolatban állnak a deszkriptorral, ugyanakkor pl. a szakirodalom kutatásakor tágabb tartalmi azonosítást tesznek lehe­tővé (pl. Flotationsbecken, Nachklaeren, Vorklaeren). Hasonló szerkezetben készült el nemcsak a vízgazdál­kodás és környezetvédelem (B kódjel) „szellemi leltára", hanem a kapcsolódó alap- és társtudományoké (mate­(Folytatás a 112. oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents