Hidrológiai Közlöny 1982 (62. évfolyam)
9. szám - Takács István: Az árvízvédelmi gátak feltárásának és értékelésének részletesebb módszerei
408 Hidrológiai Közlöny 1982. 10. sz. Az árvízvédelmi gátak feltárásának és értékelésének részletesebb módszerei TAKÁCS ISTVÁN* Vonalas létesítmények, így az árvízvédelmi töltések tervezése — ellenőrzése, a töltésállékonysági, szivárgási vizsgálatok során alapvetően tisztázandó kérdés: milyen az altalaj szerkezete, milyen a felszínközeli vízvezető — vízzáró rétegek vonalmenti kifejlődése. A töltés alatti képződmények térbeli helyzetének, fizikai tulajdonságainak megismerési foka döntően befolyásolja a műszaki megoldások minőségét, megbízhatóságát és nem utolsósorban a költségeit is. A kívánatos feltártsági szintnek azonban többnyire gátat szab mind a ráfodítható pénz és időkeret, mind pedig maga a szerkezet, a folyóvölgyi üledékek települési változékonysága. Az előző anyagok ismertették a légi felvételek alapján nyomozható és az árvízvédelmi töltések szempontjából veszélyesnek ítélhető régi medrek helyének kutatási munkáit. A veszélyességi fok megállapítására is történt javaslat. A keresztezéseket azonban szerkezetükben is meg kell ismerni. Az általános település holtágakból származó szerkezeti anomáliáinak légi felvételek útján való feltárása igen hasznos és szükséges, azonban önmagában a felmerülő kérdések tisztázásához még nem elégséges. Azzal is tisztában kell lenni, hogy a légifelvételből való ilyen irányú nyomozás önmagában is korlátozott. Ugyanis az emberi tevékenység a természet munkája mellett néhány száz év alatt ezeket a nyomokat többé-kevésbé eltünteti. így előfordulhat a felszínen már nem nyomozható meder maradvány az altalaj szerkezetében. (Ugyanakkor — szivárgási szempontból — nem feltétlenül veszélyes egy-egy régi holtág keresztezés, mert gyakran akár természetes, vagy mesterséges eredetből a környezetéhez képest vízzáróbb anyagból van felépítve.) A konkrét tervezés — ellenőrzés során a feltárás a következő lépés. Legelterjedtebb módszer a fúrásokkal való feltárás. A csak fúrásokkal való feltárás költséges és időigényes volta mellett magában hordozza korlátait is: — egy függély mentén érvényes, — a fúrómester szubjektivitásának függvényeként keletkezik a rétegződés helyszíni megállapítása és a mintavétel, — a fúrás anyagát feldolgozó laboratóriumban, a minta kijelölésben rejlő újabb szubjektivitás tovább torzíthatja a valóságot a késztermékként megjelenő fúrásszelvényen, —• két függély között tényleges információt nem nyújt, a rétegződés hosszmenti lehatárolása a szerkesztő szubjektivitásától függ, megbízhatósága a fúrástávolság növekedésével csökken. * Vízügyi Tervező Vállalat, Budapest. A vonalas létesítmények alatti talajszerkezet összefüggő, jobb megismerhetőségét költségnövekedés nélkül az olcsóbb geofizikai módszerek segítségül hívásával növelhetjük. A Magyar Állami Eötvös Lóránd Geofizikai Intézet Mérnökgeofizikai Osztályával kifejlesztett kombinált geofizikai + fúrásos módszerrel — tapasztalataink szerint •>— megbízhatóbb szerkezeti kép állítható elő. Példaként bemutatunk a Kettős Körös jobb parti mentett oldali lábvonalán végzett feltárásból egy részletet. A feltárás a következő módon készül. 1. Horizontális szelvényezés A vizsgálandó nyomvonalon Wenner féle elektróda elrendezéssel folyamatosan mérik a felszínközeli rétegek (kb. 1 m, 3 m, újabban 5 m mélység környezetében is) látszólagos ellenállását. A horizontális szelvényezés minőségi képet ad a fedőképződmények homogenitásáról, az ellenállás maximumok pedig támpontot adnak a további kutatások kijelöléséhez. Az 1. ábra alsó részén kerültek ábrázolásra a Q l értékei. A körrel ábrázolt mérések az 1 m, a telt körrel jelzettek a 3 m mélység körüli ellenállásokat mutatják. A méréspontok két alapvető információt szolgáltatnak: — a vizsgált vonalon egyértelműen kijelölhetők segítségükkel azok a helyek, ahol a yízvezető rétegek a felszín közelében megjelennek (104+ 480 tkm), — megállapítható a felszínközeli rétegek változékonysága. Ameddig az ellenállás értékek közel hasonlóak, a szakasz települési-rétegződési viszonyai is hasonlóak. A kb. 10 méterenkénti mérés adatok ábrázolásával az említett mélységek környezetére minőségi megállapítások is tehetők: 10 ßm alatt agyag, 10—20 üm között még kötött, 20—30 űm körül vékony fedő vagy iszapos átmeneti rétegződés, e fölött homokos, kavicsos kifejlődésre utalnak az ellenállás értékek. " A példaként kiválasztott töltésszakaszról a q L értékek alapján tehát megállapíthatjuk : A szivárgás szempontjából fontos vékonyabb fedőréteggel a 104+480 tkm környezetében kell számolni. (Ez meg is egyezik a légifénykép értékelés szerint egy holtág keresztezés helyével.) Az ellenállás görbe alapján 40—50 m-nél szélesebben a meder a felszínközeli településben már nem érzékelhető. A fedőréteg kötött, anyagos kifejlődésű a 104+ + 000 tkm környezetéig. A továbbiakban is kötött anyagú, de inkább iszapos rétegezettségű. A település általában nyugodtabbnak mondható. A további feltárások ez alapján kerülnek kijelölésre úgy,
