Hidrológiai Közlöny 1982 (62. évfolyam)
7. szám - Könyvismertetés
318 Hidrológiai Közlöny 1982. 7. sz. Balogh A.: Néhány magyarországi hévíz [ 8] Schulhof Ö. szcrk.: Magyarország ásvány- és gyógyvizei. Akadémiai kiadó, Bp. 1957. [9] VTTUKI: Magyarország hévízkútjai. Bp. I. kötet: 1965. 1—420.; II. kötet: 1971. 1—271.; III. kötet 1977. 1—282. MHHepojionmecKHe H reoxwMHqecKHe MccJieflOBainni TBepAblX OCaflKOB HeCKOJIbKHX BMAOB TepMaJlbHblX BOÄ BenrpHH EÜAOB, A jloGblMC TepMaJlbHblX BOß Ha HeKTOpOblX CKBa>KHHaX cHjibHO MemaeT o6nnbHoe BbiaejieHHe CaCo 3. ripHimibi BblflCiieHH« H3BeCTH KpOHDTCJ! B II3MeMeHH5IX flaBJieHHM, B H3MeHeHHHX COCTOÍIHHÍI CMpCH ra3-B0Äa, B H3M6HCHHJIX TeMncpaTypw. Bbiflejieniie K3MHH HA<ninaeTC5i nocne AOCTHWeHHÍl T. H. TOMKH ny3bipKQB, rjIÖHHa KOTOpOH AJLFL pasHbix ci<Ba>KHH MO)KeT oKaaaihcsi paajiHMHofl. KopKa na öojibuieÄ rjiyönFie Gojiee njiOTnaíi, Kpenicaa, ÖJin>Ke K rioBepxHocTH, rfle jieTyMne BeiuecTBa jiei'Me yxo;;>rr pwxjia«. H3BecTK0Bbie KBMHH MoryT HMCTb pasHbiü User ii pa:iJiH>inwe ([lopMbi. O/iyiíTyauim /leÖHra cos^aioT nojiocnaTyio cTpyKTypy KaMiieH. TeKcrypa Macro coCTOIIT 113 CTpyKTypiIblX KpHCTaJIJIOB, MTO yKa3biBaeT na ííojibiuyio CKopocTb pocTa KaMneii. CKopocrb BbmejieHHÍI KOJieÓaeTcji B mnpoKHX iipe^ejiax —B HCKOTOPBIX Kojiofluax 1—2 M.w/,neiib, B /ipymx >Ke 1 2 MM B MECJM. Oo XIIMHMCCKOMy COCTaBy 9TH KaMHH nOMTH HCKJIIOMHTCJibno COCTOAT H3 MOHO(j)a3Horo KapőoiiaTa KaíiqH>i; MimepojiroHMecKii KajibijiiTbi HJIH aparoHHTbi. OTMeqeHo, MTO coAep>KaHHe crpomiHH Sr 2+ B «ecíiTb pa3 Bbiiue, MCM B flpyrnx KapöoHaTHbix nopoaax, npncyTCTBHe SrC0 3 ne OTMEMEHO. Tai<HM ofipaáoM Sr++, BepoHmo wrpaeT pojlb KaTHOHHOrO 3AMCHHT£JTÍI. IlOCKOJlbKy B BHfly pasMepoB Sr++ jierMe BCTpaiiBaeTCfl B KpiicTajuniMecKyio penierey aparomira, noBbimeHHayi ee KonqeHTpai;n MOHCET CTATB npiiMiiHoii KAJMIIT-APAROHHTHOROMETAMOP(Jiosa. B HCCJREFTOBAHHBIX CJIYMASIX ri0«TBep>KfleH0, MTO Bbiuie onpeAencHHOH KOHuempaniiii Sr++ H3 BOflbi öyfleT BbiAejisiTboi aparoHHT; MWE STOIÍ K*OHneirrpaumi BUAE^ÍIETCA I<AJIBL(HT. B HEKOTOPBIX iipoíiax OTMCMCHO Taione noBbimeHnoe co^ep>KanHe Mgnn. Bjiaro/japíi pa3Mepy IIOHOB Mgnn Gojibiaeií HacTbio BCTpaiiBaeroi B KpHCTajuiHMecKyio peMETKY KAJIBUMA. Cynn no CHHMIOM, H3R0T0BJIEHHMM CKAHIIPYIOMILM 3Jiei<Tp0HMHI<p0CK0n0M npoCbl, B KOTOpbIX pa3Mepi>i H (jiopMbi Kpucx^JiJiOB noxo>Kbi 0(jpa30Bajnicb npii cxoAHbix ycjioBiiíix. PasjniMiiue (JiopMbi if pa3Mepbi KPHCTAJIJIOB YKA3BIBAIOT na pacxo>K,aeHH5i B YCJIOBHJIX HX 06pa30BaHHji. BojTbiune pa3Mepbi KpncTa;iJinKOB yica3biBaioT Ha npoqecc KpHCTajijiH3aunn Koraa npHcyTCTByGT MeHbmee KOJIHMCCTBO 3apo,n;biiiieH KpHcrajuiOB. Majibie pa3Mepbi KpHCTajiJiiiKOB yKa3biBaioT na OycTpoTy nponecca KPNCTAJIJIH3AUIIN, KorflaKOHnempaHHH HOHOB, TeMnepaTypa n flaBJieHwe Bbiiue, 6jiaro;;ap>i MCMy ofipasyeTCji Go/ibuie 3apoAbiniett KpiicTajuioB. Mineralogische und ische Untersuchungen der Ausscheidung von Feststoffen aus den Thennalwassern Ungarns Frau Balog, A. Die Wasserförderimg der Thermalquellen wird durch die sieh an einigen Stellen massenweise ausscheidenden 0aC0 3 in hohem Masse verhindert. Die Gründe der Wasserstein-Ausscheidung sind in den Gas-Wasser Verhältnissen, in den Temperaturänderungen zu suchen. Die Ausschedung des Wassersteins beginnt nach Erreichung des Blasenbildungspunktes, deren Tiefe je Brunnen voneinander abweichend sein kann. Die abgesonderte Kruste ist in grösserer Tiefe massiger, widerstandsfähiger, an der Oberfläche ist sie infolge der leichteren Entweichungsmöglichkeit, lockerer. Die Wassersteine sind Formationen in verschiedenen Farben und Formen. Infolge der in ben Abflüssen vor sieh gehenden Änderungen besitzen sie eine streifige Struk tur. Das Erscheinen des auf schnellen Wachstum hinweisenden aus Wasserkristallen bestehenden Stoffes kommt häufig vor. Die Geschwindigkeit der Wassersteinablösung verändert sich zwischen weiten Grenzen. In einzelnen Brunnen bilden sich täglich Wassersteinmengen undzwar täglich 1—2 m, an anderen Stellen wiederum dieselbe Menge während einem Betrieb von 1—2 Monaten. Die chemische Zusammensetzung der Wassersteine ist fast von monophasischer CaC0 3 bzw. von Aragonit-Art. Im Verhältnis zum Durchschnitt der Kalksteine, ist eine ungefähr 10 fache Sr - "'"-Anreicherung zu erfahren, ohne Vorhandensein von SrC0 3. Somit hat Sr + + wahrscheinlich eine kationenerse^zende Bolle. Nachdem der Sr + +-Ion infolge seiner Dimension eher in das Gitter des Aragonits einbaut, kann ihre grössere Konzentration die Umänderung des Kalzit Aragonit begründen. In den untersuchten Fällen hat es sich bewiesen, dass über gewisse Sr + + Konzentrationen hinaus, sieh aus dem Wasser Aragonit ausscheidet und darunter Kalzit. In einigen Proben kann auch die Anreicherung von Mg 2 + erfahren werden. Mg 2 + in longrösse baut sieh meistens in das Gitter des Kalzits ein, ihre Anreicherungen sind in den monophasischen Kalzitproben vorfindbar. Laut den Schaimingsehen elektromikroskopischen Aufnahmen können auch die Entstehungsverhältnisse der mit ähnlichen Kristallen charakterisierten Proben ähnlich sien, die von ihnen abweichenden können jedoch unter verschiedenen Umständen Zustandekommen. Das grössere Körnungsmass bedeutet eine mit Bildung von wenigen Kristallkeimen beginnende • Kristallisierung, gegenüber der kleineren Korngrössen, die aus vielen Kristallisierungs-Knotenpunkten ausgehend, die Folge einer raschen Kristallisierung und grösserer Ionenkonzentration, der Temperatur und der I )ruekänderung ist. (Folytatás a Sil. oldalról.) képviselte.) A másik szeminárium a talajvíz kérdéseknek szentelt és a nagy érdeklődésre tekintettel megismételt 3. hidrológiai szeminárium, volt. (Anyagában dr. Bogárdi István- dr. Szidarovszhy Ferenc és Luden Duckstein közös dolgozata képviseli hidrológusainkat.) A szemináriumok anyaga a műszaki és a kultúrtechnikai egyetem vízépítési tanszékeinek és a Vízgazdálkodási Szövetségnek közös kiadásában fotomechanikai sokszorosítással készülő ,, Wiener Mitteilungen— Wasser, Abwasser, Gewässer" c. füzetsorozatban jelenik meg, amelyet Werner Kresser professzor — Társaságunk tiszteleti tagja és a Budapesti Műszaki Egyetem díszdoktora — indított meg 1968-ban, és ami ma a 42. füzeténél tart. 1980-ban a sorozat nyolc füzete hagyta el a sajtót, köztük egyes nagyobb terjedelmű tanulmányok is. Önkéntelenül arra kell gondolnunk, hogy érdemes volna Társaságunk kiadványait is egységes alakban, gyűjtőcímmel és sorszámmal ellátva készíttetni, hogy közhasznú tevékenységünk arányaira ezzel is felhívjuk a figyelmet. Számot tarthatnak érdeklődésünkre az Osztrák Vízgazdálkodási Szövetség műszaki irányelvei (ÖWWVRegelblätter) is. 1980-ban a 4—7. számút hozták ki. A beszámoló lezárásakor nyomdában volt a 8. és 9. sz.,' ós munkában van további nógv. Valamennyi a szennyvizekkel és a szennyvíztisztítással kapcsolatos. Amint korábbi ismertetéseimben tettem, ez alkalommal is csak hangsúlyozhatom, hogy egy, az előttünk fekvőhöz hasonló, a hazai vízügyi igazgatás és tudományos kutatás, valamint a vízügyekben érdekelt társadalmi szervek és vállalatok működését és eredményeit ismertető évi áttekintés rendszeres megjelentetése jól szolgálná vízgazdálkodásunkat. Dr. Lászlóffy Woldemá \