Hidrológiai Közlöny 1982 (62. évfolyam)

7. szám - Dr. Öllős Géza: Korszerű szennyvíztisztítás

292 Hidrológiai Közlöny 1982. 7. sz. Korszerű szennyvíztisztítás* DR. ÖLLŐS GÉZ A** egyetemi tanár, a műszaki tudományok doktora A szennyvíztisztítás területén az utóbbi évtizedekben rendkívül dinamikus fejlődési időszakba jutottunk. Miközben az elméleti fejlődés és a kutatások révén egyes régebbi tisztítási eljárásokat, rendszereket vizsgálunk felül, ugyanakkor új koncepciók születnek. Az országon belül a szennyvíztisztítás múltját, jelenét és jövőjét jellemző ismeretek, objektumok, rendszerek, törekvések egyaránt felismerhetők. Az ilyen jellegű fejlődésben az aktív szerep vállalásához az alapelemek, az alapvető ismeretek birtoklása, a tisztán látás, az okszerű alkalmazásra való képesség, a magasfokú szervezettség elengedhetetlen. A szennyvíztisztítás célja a történelmi múltban tulajdonképpden nem rajzolódott ki élesen. Elsősorban a tisztítási folyamatok feltárására, a műtárgyakra, és úgy ahogy, a tisztítórendszer egészének kézben tartására irányult. A csatornahálózatbeli transzport és a tisztítótelep között szoros rendszerelméleti kapcsolatot tulajdonképpen nem ismerték fel, nem vették figyelembe. A tisztítótelep és a befogadó közötti kapcsolat is nagyon leegyszerűsített formában szerepelt. A szennyvíztisztítás „mértéke" a „mechanikai" ill. a „biológiai" tisztításhoz volt kötve. A tisztítás mértékére vonatkozó, a tervezés alapját képező néhány kiindulási paraméter csak uniformizált kapcsolatot jelentett. Az egyedi jelleget is már magában hordó reálisabb kapcsolat kezdetét a diferenciáltabb befogadóterhelés figyelembevételére szóló szabályozás jelenti. Ez a szemlélet azonban indokolt volt, mert a tisztítástechnológiák nem voltak kiforrottak és a létesített telepektől régebben csak gyengébb hatékonyságot követeltek meg. De ma már a műszaki és gazdasági szempontból változatos megoldások közül módunk van az optimális megoldások kiválasztására. Ma már tudatosan kell arra törekedni, hogy a környezet megóvását a rendelkezésre álló eszközök lehetőleg maximális hatékonyságával segítsük elő. Már rájöttünk arra, hogy tervezéskor a tisztítási műveleteket, azok logikai sorrendjét a befogadó terhelhetőségéből kiindulva kell felépíteni és a szennyvíztisztító telepet ennek az igénynek megfelelően kell kialakítani. Szerencsésnek ítélhető viszont, hogy a szennyvíztisztító telepről származó egyéb hulladékanyagok (iszap, egyéb koncentrált anyagok) elhelyezését, hasznosítását, avagy megsemmisítését illetően a lehetőségek feltárása, az információk cseréje minden vonalon intenzíven folyik. A tisztított szennyvizek környezetszennyező *Előadásként elhangzott a Magyar Hidrológiai Társaság VIII. Ifjúsági Napok 1981. október 12-én tartott plenáris ülésén. **Budapesti Műszaki Egyetem, Budapest hatásának mérséklése vagy kiküszöbölése, különösen az olyan befogadók esetében éles probléma, ahol a befogadóbeli vízminőség szabályozást az ivóvízellátás érdekében kell megvalósítani. Ez a követelmény pedig, hazánkban is fokozottabb mértékben jelentkezik a jövőben. A szennyvíztisztítás tervezésekor a műszaki megoldásokkal egyidejűleg a gazdasági tényezők mérlegelése egyre alapvetőbb szerepet játszik. A helyes, elfogadható műszaki-gazdasági optimalizálás egyre nehezebbé válik, számos esetben, a kutatások mai szintjón, elméleti szempontból tulajdonképpen csak kisebb-nagyobb közelítéssel valósítható meg. A korszerű szennyvíztisztítás kérdéséhez ezen elő^ő bevezető jellegű gondolatok messzemenő szem előtt tartásával szólhatunk hozzá. A szennyvíztisztítás célja tehát: — a tisztított szennyvíz, — a szennyvíziszap, — egyéb koncentrált anyagok környezetre nézve ártalommentes, ugyanakkor gazdaságos —- elhelyezése, — hasznosítása, vagy — megsemmisítése. Ezen tisztítási cél-definíció a korszerű szennyvíztisztítással szembeni igényeket is kielégíti. A szennyvíztisztítás (elhelyezés, hasznosítás, megsemmisítés) meglehetősen komplex folyamatrendszerei — ma már nagyon kell hangsúlyozni — csak mértékadó műszaki-gazdasági optimalizálás révén tervezhetők meg. Tehát nemcsak a tisztított szennyvíz, hanem a szennyvíziszap, a rácsszemét, számos ipari szennyezőanyag stb. egyformán olyan hulladékanyagok, melyek sorsa felől a tervezéskor kell dönteni. A cél-definícióból az is következik, hogy a korszerű szennyvíztisztítás technológiai szempontból akkor fogadható el és akkor gazdaságos, ha az — a mesterséges és -— természetes tisztítási folyamatok együttes igénybevételén alapul. A korszerű telepi szennyvíztisztítástól tehát a jövőben sem kívánhatjuk meg a 100%-os tisztítási hatásfokot hiszen a természet igénybevehető utótisztító kapacitását éppen a gazdaságosság elérése céljából szükséges tudatosan kihasználni. A mesterséges szennyvíztisztítás hatásfoka, a tisztítás mértéke tehát a természet utótisztító kapacitása ismeretében Jiatározható meg. Amint a következő példák szemléltetik, a tervezés ezen kezdeti pontján azonban jelentős információhiánnyal állunk szemben. a) Vízfolyás esetében az öntisztulásra tervezünk. Néhány paraméter alapulvételével ítéljük meg a vízfolyás várható, a leendő terhelésből adódó öntisztulás viszonyait. Egyes vízfolyásokban, vagy azok egyes szakaszain, ahol ivóvíznyerés céljából