Hidrológiai Közlöny 1982 (62. évfolyam)

5. szám - Dr. Herodek Sándor–dr. Vörös Lajos–dr. Tóth Ferenc: A fitoplankton tömege, termelése és a Balaton eutrofizálódása. III. Balatonszemesi-medence 1976–1977, Siófoki-medence 1977

228 Hidrológiai Közlöny 1982. 5. sz. Dr. Herodek S.—dr. Vörös L.—dr. Tóth F.: A fitoplankton optimálisan megvilágított rétegben a hatásfok Szemesnél 6, Tihanynál 3 fölött volt. Felföldy [8] 1961-ben Szemesnél augusztus 24-én 3,4; szeptember 15-én 2,0; Tihanynál augusztus 24-én 2,3; szeptember 13-án 1,2; szeptember 15-én 2,9 értékű klorofill hatásfokot talált az optimálisan megvilágított rétegben. A mostani értékek lényegesen nagyobbak, mint a 15 évvel korábbiak. Megbeszélés Mint UJilmann [17] részletesebben kifejti, az ökológiai rendszerekben ugyanazt a funkciót néha nagyobb mennyiségű, de lassúbb anyag cseréjű, máskor kevesebb, de nagyobb fajlagos aktivitású szervezet töltheti be, ezért az ökoszisztéma összteljesítménye (pl. a fotoszintetikus aktivitások összege = az elsődleges termelés) sokkal kiegyenlítettebben alakul, mint az egyes fajok mennyisége. Ezért az ökoszisztémák jellemzésére megfelelőbbnek tartja a teljesítmények, mint az állományok megadását, és külön hangsúlyozza, hogy az eutrofizálódást a legjobban az elsődleges termelés emelkedésével jellemezhetjük. így azt a helyzetet, hogy a tó északkeleti részén az egyedszám nagyságrendnyit nőtt, a biomassza az utóbbi években inkább csak ingadozott, ugyanakkor határozottan emelkedett az elsődleges termelés, úgy értelmezhetjük, hogy itt a tó az emelkedő tápanyagterhelésre elsősorban kistermetű, gyors anyagcseréjű fajok elszaporodásával reagált. Természetesen jobb tápanyag ellátottság mellett ugyanazon faj egyedeinek is nagyobb a termelése. Az eddigi mérések alapján megkísérelhetjük rekonstruálni a Balaton eutrofizálódásának történetét. Böszörményi és munkatársai [5] 1961 májusától szeptemberig 1 m mélységben 8 alkalommal mérték az elsődleges termelést Tihanynál. Az így kapott eredményeket 3 méteres vízoszlopra extrapolálva a maximális termelés 0,4 gC-nap

_

1-nak, a 8 mérés átlaga pedig 0,265 g C-nap

_

1-nak adódik. Utóbbi 1,41-szer alacsonyabb, mint az 1972-es év azonos évszakában végzett mérések átlaga. Miután Tihanynál 1972— 73-ban az egész éven át tartó mérések eredményeként 96 g 0 -m~

2 évi termelést kaptunk, a fenti arány alapján az 1961-évi termelést 68 g C m~

2-re becsülhetjük. Az 1961-es két keszthelyi mérés átlaga még nem haladta meg az ugyanakkor mért tihanyi mintákét. 1963-ban Szigligetnél és Keszthelynél mérték május és október között 6—6 alkalommal az elsődleges termelést 1 m mélységben [6], Az alapterületre átszámított maximális napi termelés Szigligetnél 0,6 g C -m2, Keszthelynél 0,8 g C -m~

2, az átlagos napi termelés Szigligetnél 0,302 g C -m2, Keszthelynél 0,356 g C -m2 volt. A fentihez hasonló módon extrapolálva az évi termelés 1963-ban Szigligetnél 86 g C-m~

2-nek, Keszthelynél 101 g C-m

_

2-nek adódik. Tihanynál 1972—73-ban 0,6 g C-m~

2 maximális napi és 96 g C -m~

2 évi termelést, Keszthelynél 1973— 74-ben 13,6 g C-m~

2 maximális napi és 830 g C -m~

2 évi termelést, Szigligetnél 1974—75-ben 2,6 g C-m~

2 maximális napi és 301 g C-m~

2 évi termelést kaptunk [1, 2]. A mért, ill. rekonstruált évi termeléseket a 9. táblázat foglalja össze, hogy így könnyebben áttekinthessük az eutrofizálódás térben és időben való előrehaladását. 9. táblázat Az elsődleges termelés tér- és időbeli változása (g C X ni—

2 X év 1 Table 9. Changes in primary production over space and time (g C -m2 -year~

l) Év Tihany Balaton- Szigliget Keszthely szemes 1961 68 1963 — 1972 96 1973 — 1974 — 1976 — 1977 182 Tihanynál a termelékenység 16 év alatt a 2,5-szörösére emelkedett, és az eutrofizálódás gyorsuló ütemét mutatja, hogy ebből az első 11 évre 1,4-szeres, a következő 5 évre viszont már 1,8-szoros emelkedés esik. Szemesnél korábban részletes vizsgálatok nem folytak, így csak közvetve valószínűsíthető, hogy itt a Tihanyinál gyorsabb volt az eutrofizálódás. Szigligetnél 11 év alatt 3,5-szörösére, Keszthelynél 8,2-szeresére emelkedett a termelés. A hetvenes években kapott értékek alapján az egyes medencék évi elsődleges termelése a következő: Keszthelyi-medence (32 km

2) 26 560 tonna szén, Szigligeti-medence (120 km

2) 36 120 tonna szén, Szemesi-medence (216 km

2) 39 312 tonna szón, Siófoki-medence (228 km

2) (1977) 39.672 tonna szén. Az egész balatonban tehát a hetvenes évek dereka táján a fitoplankton évente mintegy 141 664 tonna szenet épített szerves anyagba. Ez kb. 1,4-10

6 tonna élősúlyú alga termelődését jelenti. A kihalászott halak élősúlya ennek csupán 0,09%-a. A magas aktivitási együttható, a nagy klorofill hatásfok a fitoplankton gyors anyagforgalmát fejezi ki. A hasonló termelékenységű vizek többségéhez képest a Balatonban viszonylag kicsi a fitoplankton pillanatnyi tömege. A tó nyíltvizének nagyobbik része fürdőzés szempontjából kifogástalan minőségű. Az ökológiai állapotváltozás, az elsődleges termelés emelkedése azonban a gyors vízminőségromlást vetíti előre. Keszthelynél 1973 óta, amikor a nagy elsődleges termelés emelkedést észleltük [1], a fitoplankton tömege a négyszeresére emelkedett [18] és a medence az üdülés szempontjából valóban kritikus állapotba jutott. Az északkeleti területek eutrofizálódása lassúbb, de hogy ezek a területek is nagyobb terhelést kapnak a megengedhetőnél, azt a fitoplankton válaszain kívül a parti öv makrovegetációjának változása [19] és a baktériumszám ugrásszerű emelkedése [20] is jelzi. A Szemesi- ós a Siófoki-medence a legtöbb tápanyagot a tóparti szennyvíztelepekből kapja, melyek nincsenek berendezve a foszfát eltávolítására. A vízfolyások szerepe itt kisebb, mint a délnyugati területeken, sok tápanyag juthat azonban közvetlenül a tóba a partközeli mezőgazdasági területekről. Az a tény, hogy Szemesnél lé86 301 101 830 274