Hidrológiai Közlöny 1982 (62. évfolyam)

4. szám - Dr. Tóth Géza: Karsztvízduzzasztási kísérlet az imokői időszakos karszforrás barlangjában

Dr. Tóth G.: Karsztvíz-visszaduzzasztási kísérlet Hidrológiai Közlöny 1982. 4. sz. 167 oldalán a karsztvíz a forrás szintje alá apad. A karsztvíz áramlása a fedett karszt felé továbbra is megtörténik, sőt az Imó-kő és más felszíni mészkőkibúvások a Lök-völgy rögei is vizet szállítanak a fedett kárászt irányába. Az Imó-kő járatrendszerében a falakon látható képződmények különösen a járatrendszer belső szakaszában arról tanúskodnak, hogy a fentről érkező (karsztos beszivárgás, leszálló karszt zóna) vizek munkája hozta létre. E képződmények kialakulására nehéz volt eddig feleletet adni, hiszen csak lassan emelkedő vagy süllyedő az egész járatot kitöltő vízmozgással számolhattunk ezidáig. Bebizonyosodott, hogy inaktív időszakban, nyáron intenzív nagy csapadék után tanúi lehetünk a barlangrendszer belsejében a leszivárgó, a járatokba lefolyó a falakon végigfutó (esetleg nyomással kispriccelő) vizeknek. A karsztvízvisszaduzzasztási kísérlet eredményei, a levonható következtetések más karszthidrográfiai vizsgálatainkhoz értékes kiegészítő adatokat szolgáltattak még akkor is, ha egyes kérdésekben csak megközelítő válaszokat kaptunk. IRODALOM / [1] Aujeszky G.—

Scheuer Gy. (1974): Adatok a Bükk hegység karsztvízföldtani viszonyaihoz. Hidr. Közt. 3—4. p. 173—183. [2] Aujeszky G.—Karácsonyi S.—

Scheuer Gy. (1974): A DNY-i Bükk karsztvízföldtani viszonyai Hidr. Közt. 10. p. 465—474. [3] Balogh K. (1963): A Bükk hegység és környékének földtani térképe (M = l : 100 000). [4] Balogh K. (1964): A Bükk hegység földtani képződményei. MÁFI Évk. 2. p. 245—719. [5] Bárány L. (1926): Időszakos források a Bükkfennsík déli oldalán. Földr. Közi. 9—10. p. 15—16. [6] Juhász A. (1966): Földalatti víztározási lehetőségek a Bükkben. Kézirat (Miskolc Bors. Szénb. Tröszt). [7] Kassai F. (1953): A karsztvíznívó jelentősége és az ezzel kapcsolatos problémák. MTA Müsz. Tud. Oszt. Közi. VIII. köt. 1. p. 67—75. [8] Kálmán Gy.—Pethő J. (1950): Úrkút ós Ajka környékének részletes karsztvíztérképe Hidr. Közi. 30. 5—6. p. 175—178. [9] Kerekes J. (1936): A Tárkányi öböl morfológiája. Földr. Közi. 64. p. 80—97. [10] Lécfalvy S. (1963): A források osztályozása. Hidr. Közi. 1. p. 46—57. [11] Németh E. (1959): Hidrológia ós hidrometria, Bp. II. kiad. 1959. [12~\öllős G. (1964): A karsztrendszerben lejátszódó hidraulikai folyamatok kismintavizsgálata. Hidr. Közi. 1. p. 21—29. • [13] Rónaki L. (1966): Karsztnevezéktani javaslat. Karszt és bari. 2. p. 77—84. [14] Tóth 0.(1973): Adatok a Nyugati-Bükk karszthidrológiájához. Földr. Ért. 2—3. p. 277—286. [15] Tóth G. (1974): A Nyugati-Bükk időszakos karsztforrásainak aktivitása a terület vertikális karsztvízmozgásának természetes jelzője. Fiatal hidrogeol. II. Orsz. Találk. a MHT kiadványa, Miskolc, 1974. p. 24—35. [16] Tóth G. (1974): Karsztvíz összefüggés-vizsgálatok a Nyugat-Bükk területén. Acta Acad. Agriensis Eger, p. 503—511. [17] Anker T. F. (1962): Über intermittierende und pulsierende Karstwasserläufe —Mitteilungen. Jahrgang 8. Nr.'3. München p. 64—67. BKcnepHMeHT no C03«aHHK> no«nopa b nemepe nepHOÄHnecKoro KapcroBoro HCTOHHHKa HmokS d-p Tom, r. B K»KH0ft npnropHoii mscth MaccnBa BbicoKoro EyKa y nepHOflHMecKoro KapcroBoro HCTOHHHKa Hmok6 npoH3BeaeHa nonbiTKa co3aaHHji Hanopa a Bnemepe. Hctoihhk Hmok^ b rHHporeojiorH^ecKOM othoiuchhh CBH3aH c Kapctoboh cHCTeMoii BbicoKoro EyKa. 3to noaTBepwaeHO HccJiesoBaHHflMH c npHMeHeHHCM (jijnoopecneHHa b KaqecTBe Tpaccupyioinero MaTepna/ia. Hsbccthjikh HenocpeflCTBeHHO nnTaiomne hctoihhk OTaeaeHbi ot H3BeCTHÍÍKOB njIOCKOrOPfl npOCJTOHKOH TJIHHOB x caannoB. HMOKe h apyrne KapcTOBbie hctotohkh HawHaiOT ({lyHKijHOHHpoBaTb, Korna ypoBeHb KapcTOBbix boa b ueHTpajibHOM MaccHBe EyKa noKHHiwaeTca. MaKCHMajibHbift neŐHT HCTomHKa HMOKS cim-aeTcn 3HaMHTejlbHbIM — OH COCTaBJIfleT 220 ji/c. Hctomhhk Bbixo^HT H3 HeHapyuieHHoii npoaw, 3a ero bhxohm Brjiyßb npocTHpaeTCH nemepa npH6jTH3HTeabH0 50 M-ü fljiHHbi, no kotopoü HeTpvnHO npoxoaHTb. 3tot $aKT npeacTaBJma ÖJiaronpHHTHyro B03MO>KHOCTb hjim 3KcnepHMeHTOB no C03naHHK) nojjnopa BOBbl HCTOMHHKa. IlejibH) 3KcnepHMeHTa iiBjmaocb jiymuee no3HaHne CHCTeMbi nemepHbix xoaoB h rnaporeojiorHHecKHx ycaobhh oKpywaromefi mccthocth. noanOpOM C03HaH npHf)JIH3HTe.nbH0 10 12 MCTpOBbltt CTOJI6 BOflbi. HAßJNONEHHA noKa3biBaroT, MTO NONHAN BbicoTa noanopa aocTHraeTca oiem, 6HCTPO, TaK>KE ßbicTpo NPOHCXOHHT H onopo>KHeHHe. B TeieHHH HeCKOJibKHx MHHyT nocjie nepeKpbiTHjr HCTOMHirea nepeCTaeT cymecTBOBaTb «enpeccnoHHayi ßopoHKa HCTOMHHKS, 3aTeM nocTeneHHO 3anojiHaeTCH cHCTeiwa Tpem«H H3BecTHHKOBoro MaccnBa, nocjie *iero noanop pacnpocTpaH JieTCJÜ H HO OTHaJieHHOH OÖJiaCTH nHT3HH5T HCT0MHHK3. Ha K»KHOH KpOMKe nJiocKoropa EyKa B rayŐHHe pacnojiOH<eHbi BonoynopHbie rjmHOBbie caaHUbi TpnacoBoro B03pacTa. nojroca STHX nopon nponycKaeT Boay c THJIOBOII cTOpoHbi. noanop, BHAHMO, HE BJMYIET Ha KapcTOBbie Boabi ocHOBHoro MaccnBa. IIo oGeww cTopoHaM raHHHHbix CJiaHqOB, BCPOHTHO, CYIHECTBYET pa3H0CTb OTMeTOK KapcTOBbix Boa. 3aMvpoBaHHbie xoabi aeJibTbi HCTOMHHKa npn noanope npoMbiJTHCb H aaJiH noßo^Hbie HCTOIHHKH. ABTOPH vBepeHbi, *rro BcaeacTBHe noanopa VBEAHMHJICN pacxoa n0T0Ka raySoKoro KapcTa B IO>KHOM HanpaBJieHHH. npH co3aaHHH noanona ctojtR Bonw He npeBbicna 10— 12 MeTpOB. CHHTaeTCH, HTO CKPOMHan BbICOTa oR-bflCHfleTC OTKpblTOCTbK) KapCTOBOH CHCTeMbi B0 BCe CTOpOHbl. Karstwasserstauversnche in (1er Höhle der periodischen Karstquelle in Imó-kő Dr. Tóth, G. Im Vordergrund des Magas-Bükk, bei der periodischen Karstquelle am Imó-kő, haben wir Karstwasserrückstau-Versuche vorgenommen. Die periodische Karstquelle des Imó-kő gehört hvdrogeologisch zum Karstwassersystem des Imó-kő. Dies haben die mit Fluorescein vorgenommenen Zusammenhangsversuche bestätigt. An der Oberfläche und wahrscheinlich auch in der Tiefe trennen Tonschiefeschichten das Kalksteingebiet der Quelle von der Kalksteinformation vom Einzugsgebiet des Hochlandes voneinander ab. Die Tmó-kőer und die sonstigen Karstquellen treten auf Einfluss der unter den Zentralgebieten des Bükk-Gebirges sich erhöhenden Karstwasserspiegels in Bewegung. Die Quellschüttung beim Imó-kő ist bedeutend, maximum 220 1/see. Das Wasser der Quelle entspringt aus einem Geseteinsblock und tritt durch eine 50 m lange, gehbara Quellenhöhle auf die Oberfläche. Diese Tatsache sicherte einen günstigen Grund für den Rückstau des Quellwassers. Unser Versuch diente zu Gewinnung von neueren Daten über die Höhlensysteme, weiters zur Erkennung der hydrogeologischen Umwelt. Der Rückstau resultierte einen einer 10—12 m hohen Wassersäule entsprechenden Druck das rasche Eintreten des Druckes und sodann nach dem Wasserablass ergeb die innerhalb einer kurzen Zeit erfolgte Rückkehr des Grundabflusses folgende Feststellungen.