Hidrológiai Közlöny 1982 (62. évfolyam)

4. szám - Czinkotszky István†

168 Hidrológiai Közlöny 1982. 4. sz. Dr. Tóth G.: Karsztvíz-visszaduzzasztási kísérlet Auf dem Gebiet des Imó-kő hört in einigen Minuten nach dem Absperren der Quelle der Depressionstrichter der Quelle auf. Diesem folgt die stufenweise Auffüllung d( >s Spaltensystems der Kalksteinscholle und sodann wirkt der bis ?uin weiterliegenden wasserliefernden Hintergrund der Rückstau. Am südlichen Rand des Biikk-Hochlandes befinden sich, in der Tiefe einen Dann bildenden. Lehnschieferformationen aus dem Trias. Diese Gesteinszone durchlässt das Wasser der im Hintergrund liegenden Gebiete. Beim Rückstau ist, insofern es auch die zentrale Karstwasserform des Gebirges berührt, nur mit geringem Rückstau zu rechnen. An den zwei Seiten des Lehmschiefers besteht wahrscheinlich ein Niveauunterschied. Die verstopften Stelle des Quellendeltas wurden beim Rückstau ausgewaschen und so bildeten sich Unterwasserquellen. Wir können davon überzeugt sein, dass infolge des Rückstaues sich tiefkarstige die Strömung in südlicher Richtung erhöht hat. Der Rückstau ergab in der nähe der Quelle eine Erhöhung des Karstwasserspiegels von 10—12 m. Diese geringe Erhöhung können wir in jeder Richtung mit offenem hydrogeologischem System erklären. CZINKOTSZKY ISTVÁN 1924—1981 Hirtelenül, álmában "fejeződött be élete. Előtte pár órával gyanútlanul élcelődött munkatársaival a hazamenetel előtti percekben, senki még csak nem is gondolhatott arra, hogy többé már nem találkoznak. A Vízgazdálkodási Intézet tapasztalt, széles tudású, jó mérnöki meglátású, emberséges természetű főmunkatársát vesztette el személyében. Kora ifjúságában Békéscsabán nevelkedett az érettségi vizsgáig, majd megkezdte egyetemi tanulmányait a mai Budapesti Műszaki Egyetem akkori jogelődjénél az Építőmérnöki Karon. A háborús körülmények miatt félbeszakadt tanulmányokat a béke kezdeti éveiben folytatta az akkori szerény körülmények között és 1949-ben nyerte el a mérnöki oklevelet. 1948—54. között műegyetemi oktatóként számos hallgatót ismert meg, akik nagy részével későbbi munkájában újra kapcsolatba került. Oktatói évei alatt alaposan elmélyítette vízellátási, csatornázási ismereteit, ezen a szakterületen mindvégig megmaradt. Több egyetemi előadási és gyakorlati jegyzet szerzője és sok vízépítési kisminta-kísérletben vett részt. 1954—67 között a Vízügyi Tervező Vállalatnál számos vízellátási és csatornázási tanulmányt és kiviteli tervet készített, ezek közül a nagyobbak: Balaton, Várpalota, Borsod, Pécs, Dombóvár térségére vonatkoztak. Irányítása alatt készült az NDK-beli Thale város központi szennyvíztisztító telepének terve, amely meg is valósult és kifogástalanul működik. 1961—65 között az Országos Vízgazdálkodási Keretterv ,,Ivó- és ipari vízellátás" c. fejezetének területi és országos tervét dolgozta ki, melynek elismeréseként 1966-ban Munka Érdemrend bronz fokozata kitüntetésben részesült. 1967-ben az újonnan alakult OHV Vízkészletgazdálkodási Központ főosztályvezetőjévé nevezték ki. Irányításával vízgazdálkodási regionális tervek, távlati tervek és — az országban először — vízminőségvédelmi regionális tervek készültek. Az újszerű tervezés problémáiról először a Hidrológiai Társaságban számolt be. 1969—73 között az Országos Vízügyi Hivatalban az akkori Vízellátási- és Csatornázási Főigazgatóság helyettes vezetője, majd megbízott vezetője lett. Ezen időszakában számos előadás és tanfolyam keretében ismertette a hazai vízellátás és csatornázás fejlődését, helyzetét, annak értékelését, az ötéves és hosszútávú elképzeléseit és célkitűzéseit. A témák többsége szakfolyóiratokban és kiadványokban jelent meg. 1973-ban megbízatása lejárt és újból az OVH Vízkészletgazdálkodási Központ dolgozója lett főtechnológusi munkakörben, majd a központ megszűntével 1976-ban a jogutód Vízgazdálkodási Intézet irodavezetőjeként főleg egyes vízügyi szakágazatok távlati fejlesztési célkitűzései műszaki-gazdasági megalapozásának munkáit irányította. 1980 óta intézeti főmunkatársként az Országos Vízgazdálkodási Keretterv újabb kiadásának előkészítésében munkálkodott. Gazdag szakmai életpályája során tíz alkalommal részesült különböző szintű vállalati és főhatósági elismerésben, ezenfelül 1966-ban a Munka Érdemrend bronz és 1972-ben a Munka Érdemrend ezüst fokozatát kapta meg. Oktatási kérdések iránti fogékonyságát mindvégig megőrizte, időszakosan hol a Budapesti Műszaki Egyetemen, hol a volt bajai Vízgazdálkodási Főiskolán oktatott, tantervek kialakításában működött közre. Ez a hajlama jutott kifejezésre a Hidrológiai Társaság Oktatási Bizottságában végzett munkájában. Sokak által ismert, közvetlen, kedves munkatársat, széles látókörű, munkaszerető, megbecsült szakembert vesztettünk el, aki alkotásaiban és bennünk él tovább. Karkus Pál