Hidrológiai Közlöny 1982 (62. évfolyam)
3. szám - Hunyadi Domokos: A szennyvíziszap mezőgazdasági hasznosítása
Hidrológiai Közlöny 1982. 3. sz. 117 A szennyvíziszap mezőgazdasági hasznosítása HUNYADY DOMOKOS* 1. Szennyvíziszap keletkezése és elhelyezése A korszerű szennyvíztisztító telepek örvendetes gyarapodásával állandóan növekszik a keletkező szennyvíziszap mennyisége, (anaerob kirothadt iszap esetén általában 0,92 1/leé. d, 94 súly% víztartalmú és 6 sú1y% száraz szilárd anyag tartalmú 55 g száraz szilárd anyag/ leé. ad iszap keletkezésével lehet számolni), amelyet, mint a szennyvíztisztítás melléktermékét, környezetvédelmi szempontból megfelelően el kell helyezni. Környezetvédelmi szempontból a nyers primer-(-szekunder szennyvíz-iszapnak az elhelyezés előtt anaerob kirothasztása (stabilizálása) javasolt. (Oly mértékig való lúgos rothasztás, mineralizálás, hogy a stabilizált szennyvíziszapban bűzös, savanyú erjedés ne következzék be. -|5LlS0,15) 2. Az anaerob kirotliadt (stabilizált) szennyvíziszap elhelyezésének lehetőségei Anaerob kirothadt (stabilizált) szennyvíziszap, vagy annak elégetése esetén a visszamaradó hamu (0,0421/leé.d = 28 g/leé.d) elhelyezhető: 2.1 A környezetvédelmi követelményeknek megfelelő deponálással, 2.2 az emberi és állategészségügyi szempontból megfelelő fertőtlenítés után az eredeti származási helyére a termő talajba való visszajuttatással (recycling), vagyis mezőgazdasági felhasználásával, amit a deponálással szemben előnyben javasolt részesíteni. A szennyvíziszap mezőgazdasági elhelyezése történhet : — folyékony állapotban, —- megfelelő víztelenítés (természetes, mesterséges, termikus szárítás) után szilárd, szórható állapotban. Ennek az elhelyezésnek előnye a sokkal kisebb térfogat. Ugyanis az iszap térfogata az iszap száraz szilárd anyag-tartalmának %-os növekedésével, illetve víztartalmának %-os csökkenésével közel arányosan csökken. 3. A szennyvíziszap mezőgazdasági felhasználása előtti fertőtlenítése Ember- és állategészségvédelmi szempontból a stabilizált iszapot a termő talajban való elhelyezés előtt, vagyis mezőgazdasági felhasználás előtt, különösen ha a vegetációs periódusban kerül felhasználásra, megfelelően fertőtleníteni javasolt, vagyis ártalmatlanná javasolt tenni a szennyvíz iszapban levő mikroorganizmusokat (baktériumok, vírusok, paraziták, féregpeték). A fertőtlenítés történhet: 3.1 hőkezelés útján, vagyis az iszapnak 30 percen át 75 °C hőmérsékleten való tartásával. A hőkezeléskor az előhőkezelés, vagyis a nyers primer-(-szekunder szennyvíz iszapnak az anaerob rothasztása előtti hőkezelése ajánlott. Ugyanis a tapasztalatok azt mutatják, hogy a rothasztás utáni hőkezelés esetén egy bizonyos idő elteltével egyes mikroorganizmusok, közöttük patogének is, ismét virulenssé válnak (re kontamináció). 3.2 termikus szárítással, amikor a szennyvíziszapot a száraz szilárd anyag tartalmának *A MÉLYÉPTERV ny. irodavezetője, Budapest. növelése (pl. 90 súly %-ra) illetőleg víztartalmának csökkentése (pl. 10 súly %-ra) céljából 300—500 °C hőmérsékleten szárítják. 3.3 Termikus kondicionálás útján, mint pl. a Porteous, vagy von Roll-féle szennyvíziszap kamrás-szűrőpréssel történő víztelenítési eljárásnál, mikor a kamrás szűrőprésbe helyezés előtt a szennyvíz iszapot autoklávban 15 bar túlnyomás alatt gőzzel 1 órán át 200 °C hőmérsékletre felmelegítik (iszapfőzés). 3.4 Égetett mész (CaO) száraz szilárd anyag 20— 25 súly%-nak megfelelő mennyiségben való hozzákeverésével, mikor is az égetett mész az iszapból vizet vesz fel (hidratáció) és oltott mésszé [Ca(OH) 2] alakul át, mely folyamat hőfejlődéssel jár (exoterm). 1 kg CaO-nak Ca(0H) 2-vé való átalakulásánál 1152 kJ hőmennyiség keletkezik. 3.5 A stabilizált szennyvíz-iszapnak organikus nem savanyú kémhatású anyagoknak (fűrészpor, őrölt fakéreg, aprított szalma, megfelelően előkészített házi szemét stb.) hozzákeverése utáni komposztálásával. A megfelelően kialakított komposzt halmokban biológiai önmelegedés következtében a hőmérséklet a 60—70 °C és annál nagyobb hőmérsékletet is eléri, mely már ártalmatlanná teszi a komposzt halmokban levő mikroorganizmusokat.. 3.6 Gamma sugárral való kezeléssel általában Kobalt 60 vagy Caesium 137 rádioizotóp felhasználásával. Az elnyelt sugárforrás (besugárzás) legalább 3 kgray (Gy) legyen. A szükséges radioaktív sugárforrás aktivitás ebben az esetben például 30 m 3/d 6% szilárdanyag tartalmú folyékony iszap mennyiség fertőtlenítésénél 48,1 fi becquerel (Bq). Mivel pl. a kobalt 60-nak felezési ideje 5,26 év, a sugárforrás aktivitása évenként 12,3%-kal (5,92 //Bq) csökken, amit évenként új sugárforrás hozzáadásával pótolni kell. A gamma sugárral való kezelésnél meg kell azonban jegyezni, hogy a szennyvíziszapban lévő streptococcuszok és vírusok sokkal rezisztensebbek a coliform baktériumoknál és féregpetéknél. Mind a négy fajta indikátor teljes ártalmatlanná tételéhez legalább 10 kgray (Gy) elnyelt sugárforrás (besugárzás) szükséges, ami azonban már igen költséges. 4. A szennyvíziszap mezőgazdasági felhasználásának előnyei A stabilizált és általában fertőtlenített szennyvíziszapnak a termő talajra való kihordásával és utána legalább 0,15 m mélységig való beforgatásával (beszántásával) növényi tápanyagokat, u.m. nitrogént (N), foszfort (P 2Ö 5) és igen kismértékben káliumot (K 20) juttatunk a talajba és nagymértékben elősegítjük a humuszképződést. Mért adatok híján a kirothadt (stabilizált) folyékony szennyvíziszap
