Hidrológiai Közlöny 1982 (62. évfolyam)
3. szám - Hutter Erika–dr. Karácsonyi Sándor: A rétegvizek gázossága
110 Hidrológiai Közlöny 1982. 3. sz. Hutter E.—dr. Karácsonyi S.: A rétegvizek RETEGVIZEK 6AI0SSAGA 175-230 m 5. ábra. A rétegvizek gázossága (a Duna-Tisza közén és a Tiszántúlon) 175—230 m között Fig. 5. The gas content of artesian waters (in the Central- and Eastern parts of Hungary) at 175 to 230 m depths Abb. 5. Gesgehalt der Schichtenwässer (zwischen Donau und Theiss und jenseits der Theiss) zwischen 175—230 m Iószínűsége alacsonyabb, míg a gázmentes területeken ez túlsúlyba kerül. Az (1) és (2) jelű csoport elkülönítése abból a szempontból indokolt, hogy amíg a gázmentes vizsgálati eredmények gyakorisága a két csoport között közel megegyező, sőt ebbena 3. A gázosság megítélése a vizsgált kutak alapján a) Az egyes rétegek, ill. mélységközök gázosságának területi és mélységi jellemzése átfogó tájékoztatást ad a gázveszélyesség térbeli helyzetéről. Nem ad azonban közvetlen értékelhető támpontot arra vonatkozólag, hogy a vízszerzés során a rétegvizek gázossága hogyan alakul. A vizsgált kutak gázvizsgálati eredményeinek gáztartalom szerinti differenciálása továbbá a gáztartalom alapján történő gyakorisági görbék, illetve közelítő sűrűség függvények előállítása már lényegesen jobb tájékoztatást ad a vízszerzéssel együtt jelentkező robbanásveszélyről. Az erre vonatkozó megyénkénti gyakoriság és százalékos relatív gyakorisági adatokat az 1. táblázat tartalmazza. A táblázat a megyéket lényegében négy különböző csoportba sorolja. A csoportosítás alapja a gázmentes vizsgálati eredmények aránya. Kiinduló szempontként az vehető alapul, hogy gázveszélyes teriileteken a gázmentességet bizonyító gázvizsgálati eredmények előfordulási va(2) jelű kedvezőbb képet mutat, addig a közepes, illetve azt meghaladó gáztartalom tartományokban lényeges eltérés mutatkozik Békés és Szolnok megyéket jelző (1) jelű csoport rovására. A nagy gáztartalmat bizonyító vizsgálatok az (1) jelű csoportba sorolt megyékbe esnek, amely a területi elkülönítést indokolja. Egyértelmű a helyzet a (3) és (4) jelű csoport elkülönítésénél. A (3) jelű csoportban a gázmentes vizsgálati eredmények kereken 80%, a (4) jelűben 96% gyakoriságúak. Kedvező, hogy az alacsony, — tehát a 0,8—5 dm 3/m 3 — gáztartalmú rétegvizekre vonatkozó vizsgálatok száma igen magas, amely az összes vizsgált kutak 23%-át a gáztartalmú vizet termelő kutak számának 52% -át foglalja magában. Ennek alapján feltételezhető, hogy a víznyerőhelyek egy számottevő hányadára kiterjedően olyan helyzet teremthető
