Hidrológiai Közlöny 1982 (62. évfolyam)
1. szám - Juhász István–dr. Koris Kálmán: Hazai vízgyűjtők lefolyási idősorainak modellezése és a fejlesztés irányai
10 Hidrológiai Közlöny 1982. 1. sz. Juhász I.— Dr. Kőris K.: Hazai vízgyűjtők mas kell, hogy legyen. Ez a felhasználók gyakorlati lehetőségeihez való maximális alkalmazkodást jelenti. így lehetővé válik, hogy kézi (pl. grafikus) számítással, asztali kai kii latorral (Texas, PTK1096 típusú, Hewlett— Packard, EMG-666 stb.) vagy nagyobb számítógéppel elvégezhetők legyenek a szükséges számítások. A modell sokféle paraméter figyelembevételére és feladat megoldására egyaránt legyen alkalmas. Ez elsősorban a teljes lefolyásidősor (vízhozamidő sor) meghatározását jelenti, de ennek alapján az igények szerint a maximális vagy mértékadó vízhozam, árvíztömeg, árhullámkép, kisvízi, árvízi időszakok stb. számítását tegye lehetővé. Különböző minőségű adatanyag használata esetén is kielégítő eredményeket adjon. Ez egyrészt azt jelenti, hogy a hagyományos módon észlelői úton és az automatikusan regisztrált adatanyag esetén is, másrészt folyamatosan vagy nagy gyakorisággal (5 perc—1 óra időközönként) regisztrált, és ritkábban (pl. napi egyszer) észlelt értékek esetén is még hatékonyan működjön. Azt mindenesetre leszögezhetjük, hogy az adatanyag minősége döntő jelentőségű lehet a modellfejlesztésnél. Ezen kérdéskör vizsgálata ugyanis visszacsatolással elvezet az adatbázis létesítésének az észlelőhálózat fejlesztésének, a kívánt minőségű észlelés jövőbeni megvalósításának kérdéseihez. Ezeij témákra visszahatással van a szóban forgó modellfejlesztés. A modell „belső" tulajdonságaira e helyen még nem térhetünk ki, hiszen azokat (linearitás, stacionaritás, bővíthetőség, fejleszthetőség stb.) a modellkonstrukció szabja majd meg. A modell kiindulási alapkoncepciója az lehet, hogy a felszíni lQ/i(í)]és felszín alatti \Q a{t)\ lefolyást külön-külön határozza meg és a teljes vízhozamidősort a Q(t)=Q a(t)+QAt) összegzéssel állítsa elő. Erre számos példát láthattunk már a hazai gyakorlatban [2, 5, 7, 11, 12, 13]. A felszín alatti lefolyás v. hozzáfolyás (alapterhelés) számítására elsőként célszerű lineáris v. nem lineáris regresszív modelleket felhasználni, pl. a következő összefüggést: Q a=f(C, t, n), ahol Q a — az alapvízhozam havi középértéke, C havi csapadékösszeg, t — havi léghőmérsékleti átlag, n — csapadékos napok száma. Természetesen számos további, az alapterhelésre döntő hatást gyakorló független változó bevonása lehetséges. A Tetves-patak (A = 70,3 km 2) vízgyűjtőre kidolgozott közelítő összefüggés Q a~f(C) alakú, a III—XI. hónapokra vonatkozó grafikonjai a 2. ábrán láthatók [7], Egy további elképzelés alapján [12] lineáris modell is alkalmazható egyes vízgyűjtőkön pl. a: Q a=S 0+Bfi+Bj+B,r P alakú, ahol r v — a havi közepes légnedvességtarta0,34 0,32 0,30 0,28 0,26 0,24 0,22 0,20 0,18 0,16 0,14 0,12 0,10 0,08 0,06 0,04 0,02 0,00 0,i28 0,26 0,24 0,22 0,20 0,18 0,16 0,14 0,12 0,10 0,08 0,06 0,04 0,02 0,00• ///. hó - Ill ~ VI hó hó IV. u / / ^vl. j / / / / / lAZ hó VII-Ki hó hó ^^ X. IÁ. jS^— — VII. •VIII. 0 50 100 150 Havi csapadékösszeg, C[mm] 200 2. ábra. Összefüggés a havi csapadékösszeg és az alapterhelés között. Tetves patak — Visz, A — 70,3 km 2 Puc. 2. Cen3b Mexcdy MecmmtMu cymmümu amMoccfiepHbix ocaÖKoe u 6ü3uchum cmoKOM. Penica Temeeui, cmeop Buc A =70,3 km 2 Abb. 2. Zusammenhang zwischen der monatlichen Niederschlagssumme und der Grundbelastung. Wasserspiegel des Tetves-Baches. A - 70,3 km 2 lom értéke, B 0, I!,, ß 2, B 3 — az egyenlet állandói. (Pl. Császárvíz, Vereb—Pázmándi vízfolyás.) Keresztkorrelációs (lineáris) modell [5] alapján a Qa =aq -)- «jCj a./Ji a.Ji -1 a tt,, _ j alakú kifejezés is ahol ó\ — ésCi_ x — a tárgyhavi ós megelőző havi csapadékösszeg ti és — a tárgyhavi és megelőző havi átlag léghőmérséklet, ctj — az egyenlet állandói. A továbbiakban a téli időszakok alapterhelésének megbízható számítására kell vizsgálatokat folytatni. Ezen eljárások kifejlesztése hazánkban csak a kezdési lépéseknél tart. A felszíni lefolyás árhullámképeinek meghatározása lényegesen összetettebb feladatot jelent. Először a csapadékadatok alapján a lefolyó vízmennyiséget kell meghatározni. Mind a téli, mind a tavaszi — nyári — őszi hónapokra vonatkozóan egy nem lineáris korrelációs modell alkalmazása látszik legcélszerűbbnek [5, 12, 13, 15]. A téli lefolyások meghatározását vízegyenérték'átszámítások és a talajfagy figyelembevételének számítási módszerei teszik bonyolultabbá. Az esős árhullámtömegek számítására az
