Hidrológiai Közlöny 1982 (62. évfolyam)

3. szám - Dr. Entz Béla: Fenékkotrásos területek vizsgálata a Balatonban. I. Vízminőségi és fenékfauna vizsgálatok 1980-ban a balatongyöröki kísérleti kotrás területén

99 Hidrológiai Közlöny 1982. 3. sz. Fenékkotrásos területek vizsgálata a Balatonban I. Vízminőségi és fenékfauna vizsgálatok 1980-ban a balatongyöröki kísérleti kotrás területén* DR. BNTZ BÉL A** 1979 nyarán a Balatonban Keszthely előtt, néhány éves kotrások területén, a vízfenék közelében igen alacsony oxigénértékeket mértünk, ami az ott élő halakra és más vízi szervezetekre veszedelmet jelenthetett. A vizsgálatok közvetlen célja annak megállapítása volt, hogy néhány fontos vízminőségi paraméter (hőmérséklet, pH, vezetőképesség, oxigéntelítettség, redoxpotenciál) megváltozik-e a kotrás területén a közellevő kontrol területekhez képest, ós ha igen, ez olyan jellegű-e, ami a vízi élővilág szempontjából jelentős, sőt esetleg veszélyesnek vagy éppefn károsnak minősül? Ennek eldöntésére minőségi és mennyiségi vizsgálatokat végeztünk a kotrásos és közeli kontrol területek vizében és bentoszában. A vizsgálatokat 1980-ban végeztük 4 gyűjtőhelyen, kéthetenként, májustól októberig. Mintavételi helyeink a következők voltak: 1. Kotrási árok Balatongyörök közelében. 2. Előbbitől 300 m-re a nyílt víz felé. 3. Az 1. gyűjtőhelytől 200 m-re a part felé, nádasban. 4. A parttól az 1. gyűjtőhellyel azonos távolságban 1 km-re Keszthely felé (1. ábra). A terepméréseket Hydrolab típusú Kahlsico műszerrel végeztük, majd ugyanott Hargrave iszapmarkolóval vett iszapmintákban az üledékfaunát dolgoztuk fel preparáló mikroszkóp alatt, 1 mm-es szembőségű rostán való átmosás után. Csak a rostán fennakadt bentoszszervezeteket dolgoztuk fel, elsősorban árvaszúnyoglárvákat, esővájó férgeket ós az iszaplakó ágasesápú rákok közül a legnagyobb termetű, időnként gyakori Ilioeryptus sp. tagjait. Eredmények és megbeszélés 1) Terepmérések A vízhőmérsékleti értékek alakulása tükrözte a rendkívül hűvös nyári viszonyokat egy kisebb június eleji és egy rövid, de valamivel erőteljesebb augusztus eleji felmelegedéssel (2. ábra). Az oxigéntelítettség a 2. és 4. kontrol területeken teljesen azonos volt, és szinte mit sem különböztek ezektől a kotrási terület oxigén viszonyai. Ez utóbbiak legfeljebb valamivel voltak alacsonyabbak, de akkor is csak a kotrási gödör alján, ahol azonban a mért értékek még ekkor is meghaladták az 50%-os telítettséget, ami tehát ott sem minősül veszélyesnek. A nádasban mért 0

3 értékek sokkal erősebb ingadozást mutattak, és jóval 30% alá is lecsökkentek (2. ábra). Hasonlóképpen csak lényegtelen * A munka a Középdunántúli Vízügyi Igazgatóság megbízásából az MTA Biológiai Kutatóintézetében (Tihany) készült. ** MTA Biológiai Kutató Intézet, Tihany. 1. ábra. A gyííjtési hely eh vázlata. 1. Kotrási gödör, 2. Nyilt viz a kotrási gödör előtt, 3. Nádas a kotrási godor mögött, 4. Nyilt víz Vonyarcvashegy iránvában a parttól a kotrási gödörrel azonos távolságban. Fig. 1. Layout of sampling sites 1. Dredging pit, 2. Open water beside the dredging area, 3. Heed stand between the shore and the dredging pit, 4. Open water off Vonyarcvashegy at the same distance from the shore as the dredging pit Abb. 1. Schema der Sammelstellen 1. Ausqebaanerte Stelle 2. Freiwasserspiegel vor der Baggergrnbe 3. Röhricht hinter der Baggergrube 4. Offenes Wasser in der Richtung gegen Vonyarcvashegy vom Ufer in der gleichen Entfernung wie die Baggergrube különbségek adódtak a nyíltvízi kotrási és kotrásmentes területek között a pH, a vezetőképesség és a redoxpotenciál, valamint a rétegzettség tekintetében, míg a nádasban mért paraméterek ezektől lényegesen eltértek, amire más balatoni vizsgálatok is rámutattak (Entz 1981, Entz, Ponyi és Tamás 19G3, Tóth 1976). 2) Bentoszvizsgálatok A kutatási területen a nyíltvíz fenéküledéke magas CaC0

3-tartalmú finom iszap (Máté 1979). Míg a három nyíltvízi területen (1., 2., 4. gyűjtőhelyek) a fauna az egész vizsgált időszakban elég egyhangú volt és gyakorlatilag nem változott, a nádasban mind a fauna faji összetétele, mind menynyiségi viszonyai az előbbiektől erősen eltért. A nyíltvízi gyűjtőhelyeken a piros színű, zömmel a Cliironomus plumosus csoportba tartozó bojtos árvaszúnyoglárvák és a csővájó férgek domináltak. Piros árvaszúnyoglárvák. Júniusban zömmel kis egyedeik fordultak elő, ami megerősítette Dévai (1980) megfigyelését, hogy már vizsgálataink megkezdése előtt az áttelelt generáció zömmel kirajzott. Július folyamán mind az egyedszám, mind a biomassza maximális volt (3. és 4. ábra). A kisebb lárvák (6—13 mm testhosszúság) maximális egyedszámban július 7-én, a nagyobbak (14—24 mm) július 22-én fordultak elő. E két dátum között tehát a lárvák erőteljesen növekedtek és biomaszszájuk 20 g/m

2-ről 50 g/m

2-re emelkedett. Az ezt követő időszakban mind az egyedszám, mind a