Hidrológiai Közlöny 1981 (61. évfolyam)
2. szám - Horváth László–Szeredai László–Várday Nándor: Automatizált mérőállomás alkalmazása a vízminőség ellenőrzésére
Horváth L.—Szeredai L.—Várday N.: Automatizált Hidrológiai Közlöny 1981. 2. sz. 67 — célszerű-e automatizált mintavevő berendezés alkalmazása az utólagos laboratóriumi elemzéshez. Tájékoztatásul — utókalkulációs adatként — közöljük a Magyarországon a Sajó-térségi Automatikus Vízminőségellenőrző Rendszerben (SVR) és a Duna-térségben 1975-ig megépített automatikus vízminőségvizsgáló állomások (DVR) beruházási költségeit, az 1973—75 évi beruházási árszinten, mintegy kompletté téve a korábbi tájékoztatást [18]. Állomások Beruházási költségek SVR terüSVR1 SVR2SVR3 leti DVR1 DVB2 központ ezerforint 1/Építés 991 523 333 - 1687 3291 2/Műszerezés 872 898 525 1 100 820 730 3/Adatvitel 299 380 685* 35 356 229 4/Összesen 2162 1801 1543 1135 2863 4250 Pl.: Az SVR 1, SVR 2 állomások által szolgáltatott 1975-ös adatsor értékelése alapján egy adatsor (0—9 csatorna) költsége 105 Ft (ebből az üzemelési költség 35 Ft volt). Összehasonlításként tájékoztató jellegű felmérés alapján a helyi vízminőségi laboratóriumok rutinanalitikai felszínvíz minőségi vizsgálatai során meghatározott ugyanazon 6 paraméterből álló adatsor előállítási költsége kb. 305 Ft-ot tett ki. Mint az várható, az automatikus mérés adatsorának költsége lényegesen alacsonyabb ugyan, de ha figyelembe vesszük, hogy automatikus mérés esetén óránkénti adatregisztárlás, ill. közlés van, a napi költség kb. 2500 Ft. Egyértelmű tehát, hogy csak abban az esetben gazdaságos az ilyen gyakoriságú automatizált mérés, ill. adatgyűjtés, ha legalább a napi 8-szori mérés nyújtotta többletinformáció valóban szükséges. 3. Az automatizálás hazai eredményei és tapasztalatai 3.1 Az automatizálás hazai műszeripari háttere A vízminőség ellenőrzés automatizálásához szükséges berendezések hazai gyártását nagyban elősegítette a WHO Project munkája [3]. Több éven át lehetővé tett egy célorientált kutató, fejlesztő, gyártó és felhasználó együttműködést a VITUKI, a Méréstechnikai Központi Kutató Laboratórium, majd utóda az MMG—AM KFT és a Vízügyi Igazgatóságok között. Csak így válhatott lehetségessé, hogy a megszerzett tapasztalatok folyamatos alkalmazást nyerjenek és javuljanak a beépítésre kerülő műszerek, mérőállomások. így volt elérhető, hogy a IV. és V. 5 éves terv folyamán 10 db automatizált vízminőségmérő állomás került telepítésre és üzembehelyezésre és továbbiakat helyeznek üzembe hazánkban, valamint Bulgáriában a Marica völgyében. Az állomásokon a MKKL, majd az MMG—AM KFI által gyártott AQUADAT monitorok üzemelnek, a VITUKI által kidolgozott TELEXDAT adatátviteli rendszerhez csatlakozva. (Bulgáriában és a majd telepítésre kerülő Szamos—Kraszna rendszerben a VILATI adatgyűjtő és átviteli rendszeréhez csatlakoznak a monitorok.) Ezek főbb jellemzőit különböző közlemények tartalmazzák [3, 13, 18, 22, 23]. Az MMG—AM KFI kutató-fejlesztő munkája — a Projectben telepített -mérőállomásokkal szerzett tapasztalatokból kiindulva — eredményezte az AQUADAT monitor rendszer legújabb típusát: az AQUADAT—MOD-ot, melyet 3467 típusként forgalmaznak. Lényeges eltérése a korábbi megoldásokkal szemben: — elektronikusan: optoelektronikus elválasztóval csatolt érzékelő-távadó kapcsolat van, mely biztosítja különböző adatgyűjtő rendszerekhez a földfüggetlen csatlakozást; — az érzékelő elrendezése lényegében a már Rajkán kipróbált egyenes csőrendszer, azzal a változtatással, hogy a vezetőképesség érzékelő is szerves része lett az érzékelő blokknak; továbbá az érzékelő blokk kisebb áramlási keresztmetszetű, és az így elért nagyobb áramlási sebesség nem hoz létre iszap-lerakódást a rendszerben, kevesebb a karbantartási gond. 3.2 A monitorok telepítése A monitorok telepítési helyének meghatározásánál a már ismertetett szempontokon kívül nagy szerepe van a mintavétel helyes megoldásának. Elsősorban nagy vízfolyásoknál, mint pl. a Duna ez komoly problémát jelent. A vízfolyásba kerülő szennyező anyagok keresztirányú elkeveredése ugyanis sokszor csak több 10 km-es távolságban következik be, közben t'ijabb szennyezés érheti a vízfolyást, ami további inhomogenitást eredményezhet [5]. A keresztszelvény komponensenkénti homogenitásának ellenőrzésére ezért több-pontos kereszthálós mintavételezést és vízminőség-vizsgálatot kell végrehajtani, hogy a telepítés helyét meghatározzuk. A keresztszelvényben a vizsgált vízminőségi komponens eloszlását akkor tekinthetjük homogénnek, ha a vizsgálati eredmények szórása nem haladja meg a mintavételezésből és az analitikai módszer hibájából adódó szórást. A Duna Rajkai keresztszelvény vizsgálata (2. ábra) alapján pl. egyértelmű, hogy a vizsgált paraméterek esetében — reprezentatív az egypontos mintavétel is. Az ábrán feltűntetett dikromátos oxigénfogyasztás értékek átlaga x =19,36 mg/dm 3; a tapasztalati szórás a n— 1 =0,60; On—1 X • 100 = 3,010<c v ahol c v =a vizsgált komponensre vonatkozó variációs koefficiens %-ban, a mintavétel és az analízis együttes hibáját fejezi ki; értéke esetünkben c v= 6%.
