Hidrológiai Közlöny 1981 (61. évfolyam)

2. szám - Dr. Kovács György: A hidrológiai tevékenység szerkezeti jellemzéséről

Dr. Kovács Gy.: A hidrológiai tevékenység Hidrológiai Közlöny 1981. 2. sz. 63 mátok alakulásának szempontjából a humid területeket két alcsoportra kell osztanunk: a trópusi humid zónában a párolgás nagyon nagy, hatása egyáltalán nem elhanyagolható, azonban a még ezt is meghaladó csapadék hatására jelentős lefolyás alakul ki; a mérsékelt és a hideg égövi humid körzetek ben a csapadék és a párolgás közötti mérleg eredménye hasonló, azonban a párolgás hatása sokkal kisebb (sok helyütt elhanyagolható is) és ezért a hidrológiai folyamatok jellege alapvetően különbözik a trópusokon kialakulóktól. A két átmeneti zónában azok az időszakok, amikor a felszíni lefolyás uralkodó, váltakoznak azokkal, ami kor a potenciális evapotranspiráció meghaladja a csapadékot és így a vízhiány szabja meg a hidrológiai folyamatok alakulását. Végül a párolgás uralkodó volta jellemzi a hidrológia folyamatokat az arid zónában. Morfológiai szempontból három csoport megkülönböztetése indokolt. A legjelentősebb, a legnagyobb kiterjedésű ezek közül az a terület, amelyet lejtős felszín és a vízfolyások egymáshoz kapcsolódó, jól kifejlődött hálózata jellemez, ahol tehát a víz összegyülekezése a lejtőkön és a medrekben akadálytalanul és folyamatosan lezajlik, a tározódás pedig mind a felszínen, mind a felszínközeli rétegekben jelentős. Az itt kialakuló hidrológiai folyamatok azok, amelyeknek leírása volt általában a klasszikus hidrológia tárgya. A normális esetektől különböző adottságok egyike a magas hegységeket jellemzi (szilárd kőzetekből épülő felszín meredek lejtőkkel), ahol a víz mozgása gyors és a tározódás gyakorlatilag elhanyagolható, így a vízgyűjtő válasza a csapadék hullását csaknem időbeli késés és deformáció nélkül követi. A másik szélsőséges helyzetet a nagy, esés nélküli síkságokon kialakuló hidrológiai folyamatok jellemzik. Természetes lefolyás alig jön létre itt a folytonos lejtők és a mozgáshoz szükséges energiakülönbség hiánya miatt. A helyi megcsapoló folyamatok (beszivárgás, evapotranspiráció) uralkodóvá válnak a víz transzportjához viszonyítva. Figyelembe véve a négy klimatikai és a három morfológiai csoportot 12 kombinációt alakíthatunk ki, hogy a helyi adottságokat különválaszszuk (7. ábra). A régióknak ezeket a fajtáit a teljes osztályozási rendszer harmadik dimenziójáként alkalmazhatjuk, kiegészítve ezzel azt a kettőt, amelyet a 6. ábrán feltüntettünk. Az IAHS szervezetével kapcsolatos következtetések A különböző hidrológiai vizsgálatok ismertetett osztályozása megbízható alapot szolgáltat bármilyen, hidrológiai kérdésekkel foglalkozó intézmény szervezeti kérdéseinek elemzéséhez. Következtetéseket vonhatunk le tehát ezek figyelembe vételével a Nemzetközi Hidrológiai Szövetség szerkezetének iijjászervezésével kapcsolatosan is. A Szövetség hat bizottságból ópiil fel. Ezek közül háromnak az érdeklődési körét a tanulmányozott anyag jellege határozza meg: — Nemzetközi Hó és Jég Bizottság (ICSI) Éghajlati n. adottságon Morfotogiai adottságok trópusi co e-8 semi-hurnid és semi-ariü övezet arid övezet Éghajlati n. adottságon Morfotogiai adottságok humid . övezet semi-hurnid és semi-ariü övezet arid övezet szilárd kőzetből felépülő felszín, meredek eséssel lejtős felszín jól kifejlődött vízhálózattal , nagy síkságok kis és nem folytonos esésű felszínnel 7. ábra. A regionális hidrológia főbb tématerületeinek kijelölése a klimatikai és morfológiai adottságok szerint Puc. 7: BbideAenue eawcHeüuiux meMmuuecKux oó/iacmeií vezüOHaAbHOÜ ^u^p0A0^uu no KMiMamunecKUM u MopfioAoemecKUM ycAoeunM Fig. 7. Delineation of the main subject areas of régiónál hydrology according to climatic- and morphologic conditions — Nemzetközi Erózió és Hordalék Bizottság (TCES); — Nemzetközi Vízminőségi Bizottság (ICVVQ). A víznek, mint a negyedik és legfontosabb anyagnak a szállításával és tározódásával kapcsolatos vizsgálatok két bizottság között oszlanak meg a hidrológia körfolyamat megfelelő ágának a figyelembe vétele szerint: — Nemzetközi Felszíni Víz Bizottság (ICSW); — Nemzetközi Felszín Alatti Víz Bizottság (ICGW). Végül a hatodik bizottság az anyagok szerinti csoportosítást átvágja, és tevékenysége a vizsgálatok egy fajtájára, a modellezésre összpontosul: — Nemzetközi Vízgazdálkodási Rendszer Bizottság (ICWRS). Azt állapíthatjuk meg tehát, hogy az első öt egységnek a működési köre összhangban van a korábban tárgyalt szervezési szempontokkal. Ezekkel kapcsolatosan csak egy kérdés megvitatása válhat szükségessé: Ésszerű-e, ha a vízminőségi kérdéseket elkülönítve tanulmányozzuk, vagy jobb ha a kémiai és biológiai komponensek szállítását és tározódását a vízzel, a hóval és jéggel, a szilárd részecskékkel foglalkozó tanulmányokkal együtt elemezzük, megosztva a minőségi témákat a megfelelő bizottságok között. Tizenkét, tizenöt esztendővel ezelőtt indokolt és szükséges volt olyan független egység létrehozása, melynek feladatául adták a modern kutatási módszerek gyors elterjesztését. Napjainkban azonban a rendszerelemzés hidrológiai alkalmazása már általánosan elfogadott. Azáltal, hogy ezt a tevékenységet a más típusú vizsgálatoktól elkülönítjük, csökkentjük a többi önálló csoport hatékonyságát. Ezt az állítást az ICSW példája világosan igazólja. Ennek tevékenysége —• a rendszerelemzés és modellezés önálló csoportba történt el-