Hidrológiai Közlöny 1981 (61. évfolyam)

2. szám - Dr. Kovács György: A hidrológiai tevékenység szerkezeti jellemzéséről

62 Hidrológiai Közlöny 1981. 2. sz. Dr. Kovács Gy.: A hidrológiai tevékenység \ A vizsgálat \ jellege \ A Hidrológiai \ körfolyamat \ és az anyag figyelembe vétele vlzföldrajz vízmérés, adatgyűjtés adatbank ' fizikai, Kémiai, biológiai szempontok érvényesítése a hidrológiában modellezés előrejelzés íe & P* £ Cb SP 1 -S Oj * -•8 felszíni víz o s? N s felszín alatti víz o s? N s HÓ és jég o s? N s hordalék mozgás 1 •c vízminőség 1 •c 6. ábra. A hidrológiai kutatások csoportosítása a vizsgálatok jellege szerint Puc. 6: rpynnupoeamie audpoAozwieCKUX uccMdoeaHuü no xapaxmepy ucnbimanuü Fig. 6. Classification of hydrologic researcli projects according to the nature of investigations Ez a szempont sem szolgáltat azonban további csoportosításhoz alkalmas alapot, mert az így megkülönböztetett folyamatok is szorosan egymásba fonódva alakulnak ki, ma már alig létezik olyan terület, ahol emberi tevékenység nem befolyásolja a természeti jelenségeket. Számos esetben a természetes és a befolyásolt folyamatok vizsgálata azért sem szétválasztható, mert elemzésük egymást kiegészíti (pl. a turbulenciának, mint természeti jelenségnek a tanulmányozása szükséges ahhoz, hogy a szennyezések szétterjedésének mértékét meghatározhassuk, vagy mesterséges leszívást hozunk létre próba-szivattyúzással annak érdekében, hogy a vízvezető rétegek természetes szállítóképességét becsül hessük). Ezek szerint nem a folyamat fajtája, hanem vizsgálatának jellege, választható további osztályozási alapként. Ezt a szempontot figyelembe véve a következő csoportokat különböztethetjük meg: — a hidrológiai folyamatok leírása (vízföldrajzi megközelítés); — a mérési módszerek vizsgálata és a hidrológiai információs rendszer kialakítása (vízmérés, észlelés, adatbank); — a folyamatokat alakító természettudományos elveknek és folyamatokból alkotott rendszerek belső szerkezetének feltárása (fizikai, kémiai, biológiai, stb. megközelítés); — a folyamatok szimulálása a feltárt elvek figyelembe vételével (modellezés); — a természetes hatások vagy az emberi tevékenység következtében a folyamatok rendszerében létrejövő változások becslése (előrejelzés); — információ szolgáltatása a tervkészítéshez, a műszaki tervezéshez és a művek üzemeléséhez, valamint a különböző tervezett beavatkozások következtében várható változások összehasonlító értékelése (a tervezés és egyéb döntési formák előkészítése); — az előrejelzések és más előkészítő tanulmányok megbízhatóságának ellenőrzése (utó-értékelés). A vizsgálatok felsorolt fajtái együtt a korábban kifejtett csoportosítási rendezővel egy mátrix-szerű rendszerben jól megjeleníthetők (6. ábra). Bármely hidrológiai vizsgálat helyét a megfelelő oszlop és sor kereszteződésében kijelölhetjük, és így azok egymáshoz való kapcsolatát felismerhetjük és ábrázolhatjuk. A rendszer alkalmas egyben arra is, hogy a különböző hidrológiai tevékenységet végző intézmények belső szervezeti rendjét megválasszuk, akár a vizsgálatok tárgyának, akár azok jellegének megfelelően. A regionális hidrológia szerepe A hidrológia klasszikus elmélete Európában fejlődött ki, amelynek nagy részén a humid éghajlat az uralkodó, és elenyésző azoknak a kisesésű sík területeknek a kiterjedése, ahol a lejtő hiányában alig fejlődhet ki természetes lefolyás. így nyilvánvaló, hogy alapelveinek kialakítása során elsősorban a vízgyűjtőnek a csapadék-tevékenységre adott válasza, az ennek meghatározása érdekében végzett kutatás meghatározó volt. A módszerek áthelyezése Észak-Amerikába és továbbfejlesztése ott nem vetett fel semmi problémát, mert a természeti adottságok nagyon hasonlóak voltak az európaiakhoz. A fejlődő világ gyors tudományos előrelépése azonban ráirányította a figyelmet arra a tényre, hogy a hidrológiai folyamatok jellege nagymértékben változhat a régió helyi adottságaitól függően. Számos jelét találjuk annak, hogy milyen gyorsan növekszik a regionális hidrológfb. fontossága, amelynek célja ezeknek a különbségeknek a figyelembe vétele (az UNESCO- IHP program második fázisában külön projectet terveznek, hogy foglalkozzanak a hidrológia regionális szempontjaival, az TAHS tevékenységének keretében a canberrai szimpóziumon a kis csapadékú területek különleges hidrológiai kérdései kerültek megvitatásra és hasonló témájú tanulmányokat közölt a Bulletin is, pl. azt amely a kisesésű síkságok hidrológiai jellemzésével foglalkozott). Az idézett példák már előrejelzik, hogy a folyamatokat befolyásoló helyi adottságok közül a két legfontosabb tényező a klíma és a morfológia. A felszínen lefolyó fölös víz bősége jellemzi a humid régiókat, ahol az ariditási tényező (a potenciális evapotranspiráció- és a csapadék hányadosa) az egységnél kisebb nemcsak akkor, ha az évi átlagos paraméterekből számítjuk azt, hanem az év bármelyik szakára önállóan meghatározott arány is a csapadék túlsúlyát mutatja. Az arid zóna a humid ellentettje, ahol tehát az évre, vagy egy-egy évszakra jellemző ariditási tényező egyaránt nagyobb az egységnél. Azokat a területeket, ahol az ariditás évszakosan ingadozó értéke az egység körül változik, a száraz időszakban nagyobb a csapadékosban kisebb annál, semi aridnak, vagy semi humidnak nevezzük, attól függően, hogy az évi átlagos adatokból számított mutató egynél nagyobb, vagy kisebb értékű. A hidrológiai folya-